Fájdalom, de az említett konferencián sem tudtunk meg ennél sokkal többet. A világ számtalan kutatóhelyén folyó vizsgálatok gyakran egymásnak is ellentmondó eredményeket hoztak. Nem csoda, hiszen még olyan általánosan elfogadott vizsgálati módszerek sincsenek, amelyek lehetővé tennék a vizsgálati eredmények összehasonlíthatóságát. Ráadásul abszolút objektív tudományos kísérletek nincsenek, hiszen nem tudjuk kikapcsolni a vizsgálatot végző ember személyiségét, annak minden befolyásoló tényezőjével egyetemben. Jó példa erre a HITE kiadvány néhány idézete: Ma már egyre többünknek lenne nehéz elképzelni az életünket a néhány dekás készülékek nélkül. ... Maga a mobiltelefónia a nemzetgazdaság egyik húzóágazata lett... A fejlett információs rendszer a gazdaság versenyképességének egyik feltétele. ... Az az ország vagy régió, amely információs rendszereit nem fejleszti, nem csupán ezen a területen marad le a többitől, hanem egész gazdasági és társadalmi fejlődése kárt szenved." És így tovább. Kérdezem: ekkora prekoncepció után, ekkora teherrel a vállán elvárható-e egy kutatótól úgynevezett független, tehát abszolút objektív vizsgálat? Hiszen a leírtak értelmében egy esetleges pozitív vizsgálati eredménnyel tönkreteheti hazája nemzetgazdaságának fejlődését, romba döntheti az ország vagy az egész régió gazdasági, sőt társadalmi előrehaladását.

Más kérdés, hol jut itt szerephez az ember, mint biológiai lény? Erre válaszképpen a kiadványból két jellemző megállapítás: ...Az Európa Tanács, az Unió legfőbb döntéshozó testülete például kimondta, hogy a nagyobb infrastrukturális beruházások esetében — legyen az autópálya-építés vagy erőműépítés — a lakossági egészségvédelmi, tájvédelmi és környezetvédelmi szempontokat a gazdasági előnyökkel együtt, azokkal azonos súllyal kell figyelembe venni. ... A szabályozási munkában a nemzetközi szervezetek által is megfogalmazott alapelv, hogy elsőbbséget kell adni az egészségvédelem szempontjainak, nem gátolva azonban a korszerű technológia elterjedését és alkalmazását" (kiemelés tőlem).

Szóval ki vagy mi élvez elsőbbséget? — ennyi ellentmondás egy kiadványon, sőt egy mondaton belül!

Önimádatunkban, Nárcissus királyfiként ennyire beleszerelmesedtünk önmagunk tükörképébe; a technika délibábos világába? Tudom, hogy az értékek teljes relativizálódásának, a morális értékek leértékelődésének vagyunk szemtanúi, no de ennyire...?

Sokakat megtéveszt az az akár kimondatlan vélekedés, hogy valami, ami ennyire a mindennapjaink részévé vált, reklámjaiba lépten-nyomon beleütközünk, a televízió reggeltől estig ennek nélkülözhetetlenségét sugározza, az nem lehet — akár súlyos mértékben is — káros az egészségre. Nos, ezt megcáfolni rendkívül könnyű olyan magától értedődő példákkal, mint amilyen az alkohol és a cigaretta. Mint tudjuk, akár csak reklámozások betiltása érdekében is világszerte vereségekkel tarkított hosszú csatákat vívnak az egészséges életmódot zászlajukra tűző szervezetek. A rádiótelefonok esete ugyanakkor jól példázza napjaink tudományos-technikai folyamatait. Az iparban — mint az egész piacgazdaság többi területén — öldöklő küzdelem folyik, a minél nagyobb piaci részesedés elérése, a minél nagyobb profit megszerzése érdekében. Ebben a kíméletlen küzdelemben a legfőbb, és igen gyakran már csak az egyetlen elérendő cél az új termékek minél előbbi — és lehetőleg a riválisoknál hamarabbi — piacra dobása. Mindeközben nagyon gyakran háttérbe szorulnak az olyan szempontok, mint például a környezet- vagy az egészségvédelem. Ugyanígy igen gyakran háttérbe szorul az általában államilag finanszírozott alapkutatás, amely ezáltal gyakran áldozatául esik a költségvetési szigornak. Így nem csoda, ha — mint a mi esetünkben — egy újonnan tömegesen megjelenő technikai újdonság anélkül kerül a piacra, hogy annak minden hatását előtte alapos és körültekintő kutatások térképeznék fel. Nem véletlen, hogy a világon szuperszonikus gyorsasággal terjedő mobiltelefónia egyre határozottabb lépésekre készteti a különböző országok kormányait, egészségügyi szervezeteit, a maroktelefonok hatásaira vonatkozó kutatások százait beindítva. Ha megkésve is, de csatasorba álltak olyan nagy nemzetközi intézmények, mint az Európai Unió vagy a WHO (Egészségügyi Világszervezet). Kérdés az, nem késtünk-e el? Ahogy a klímakatasztrófa küszöbén tántorogva, tudva, hogy a motorizáció az egyik fő bűnös a környezeti problémákért, csak széttárjuk a kezünket: autó nélkül nem tudjuk már elképzelni az életünket.

Bizonyára eszünkbe ötlik egy másik eset: miután az Egyesült Államokban a termőterület jelentős részén génkezelt gabonát, kukoricát, szóját termelnek, születtek olyan kutatási eredmények, amelyek megkérdőjelezték az egész génmanipuláció, mint módszer veszélytelenségét.

Itt önkéntelenül adódik még egy párhuzam, amely egyben a különböző technikai eszközökhöz való ellentmondásos viszonyunkat is jól illusztrálja. Miközben az autót elfogadjuk, mint a mindennapi élet nélkülözhetetlen eszközét, aközben hevesen tiltakozunk, ha közelünkben autópálya építése kerül szóba. Ugyanez az eset ismétlődik meg, amikor megszokott mozdulattal nyúlunk az életünk természetes részét képező rádiótelefonunkhoz, de idegesen kapjuk fel a fejünket, ha arról értesülünk, hogy a fejünk fölé vagy a szomszédságunkba rádiótelefon átjátszó állomást szándékoznak elhelyezni. Mindez azt bizonyítja, mennyire nem vetettünk még számot a használatunkba kerülő, egyre szaporodó mesterséges eszközök tényleges veszélyeivel.

A konferencián a Finn Munkaegészségügyi Intézet előadójának egy vizsgálati eredmény ismertetésekor, amely szerint a rádiótelefon besugárzás hatására a vizsgált személyeknél csökkent a reakcióidő, az csúszott ki a száján, hogy a rádiótelefon-használat pozitív módon befolyásolta az agyműködést. Az állítással ellentétben ez inkább aggasztó hír, mert azt bizonyítja, hogy a sugárzás befolyásolja az agy normális működését, s mint tudjuk, minden beavatkozásnak — még a látszólag hasznosnak is — ára, mellékhatása van.

Az említett konferencia üdítő eseménye volt a két külföldi szakember egyrészt-másrészt" típusú felszólalása után Hernádi Istvánnak, a Pécsi Tudományegyetem fiatal neurobiológusának előadása. Az egyetem neurobiológiai intézetében, a szinte saját szakállukra" végzett kísérletsorozat bebizonyította, hogy a rádiótelefon használata akképpen befolyásolja az agyműködést, hogy a külső ingerekre adott válasz, azaz a reakcióidő a besugárzást követő időben először lerövidül, majd később, mérhető mértékben meghosszabbodik. Az életkor előrehaladtával erősödik ez a reakcióidő változás. Elhangzott egy gyakorlati példa is: Nagy-Britanniában egy balesetet okozó gépkocsivezetőnek kártérítést ítélt meg a bíróság, mert bizonyítottnak látta, hogy a vezető a baleset előtt használta a mobiltelefonját, ami után nem tudta időben észlelni a veszélyhelyzetet.

Végül az alapvető probléma megértéséhez érdemes még néhány megállapítást idéznünk az említett kiadványból: A környezet természetes háttérsugárzásának intenzitása igen csekély. ... Különösen városi környezetben a különböző forrásokból származó mesterséges rádiófrekvenciás sugárzás intenzitása lényegesen nagyobb. ... Ehhez azonban számos más mesterséges forrás sugárzása járul. Annak a sugárzásnak az intenzitása, amely a fülhöz tett készülékből a fejet éri, a fenti értéknek akár ezerszerese is lehet. ... Az élet a Földön már kezdetektől fogva elektromágneses környezetben alakult ki. Igaz ugyanakkor, hogy például a városokban a mesterségesen keltett környezeti elektromágneses tér, illetve rádiófrekvenciás sugárzás az utóbbi negyven évben akár 350-szeresére is nőhetett..."

Mindezek után a konferencia végén felmerült bennem a kérdés: hasonló biztonságtechnikai feltételekkel, mint amilyeneket a rádiótelefonokkal kapcsolatban hallottunk, vajon forgalomba lehetne-e hozni mondjuk egy hajszárítót?

Személyes Környezetvédők Egyesülete (SZIKE)