A tárgyalás során a multi képviselője számos jelét adta annak, hogy nem dönthet saját józan esze szerint. Nyilvánvalóan hátrányos helyzetbe hozta magát, amikor valószínűleg egy határozott előírásnak engedelmeskedve magától" semmiféle lehetséges problémát nem hozott szóba a felajánlott szerződéssel kapcsolatban. Kínosan ügyelt arra, hogy ne hozakodjon elő például a bázisállomás által kibocsátott rádiófrekvencia-sugárzás esetleges egészségkárosító hatásainak problémájával. A lakók azonban már hallottak ezekről a mendemondákról", és természetesen nagyon érdekelte őket ez a kérdés. Miután rákérdeztünk, a multi képviselője egy 1998-as keltezésű magyar szakértői állásfoglalás fénymásolatait osztotta ki, amely egyértelműen kizárt bármiféle egészségügyi kockázatot, de aminek marketing-szempontból" ekkor már nyilván csak kisebb hatása lehetett.

A multi képviselőjének a tárgyaláson tanúsított hozzáállása alapján olyan kép rajzolódott ki előttünk, hogy igencsak meglephette őt, amikor az ajánlat problémáit pontról pontra feltáró, nemzetközi szinten is tájékozódó közösséggel találta szemben magát. Az általa kiosztott két évvel ezelőtti dátumú szakértői jelentést például az internetről letöltött friss brit anyag megállapításaival szembesítettük, ami legalábbis elbizonytalaníthatta azt az állítást, hogy a bázisállomás telepítése száz százalékosan kockázatmentes lenne. (Lásd a http://www.iegmp.org.uk internet-címen.) A szakértői jelentés, amely a brit kormány megbízásából készült, ennél árnyaltabban fogalmaz. Eszerint teljes biztonsággal csak annyit lehet kijelenteni, hogy a mobiltechnológia elterjedése óta eltelt rövid idő alatt nem lehetett káros hatás nyomait kimutatni. Tény ugyanakkor, hogy a rádiófrekvencia-sugárzás hatást gyakorol a folyamatosan kitett szervezetre. Mindaddig, amíg nem látunk egyértelműen, körültekintést ajánlanak a kisgyermekek és időskorúak állandó tartózkodási helye közelébe tervezett bázisállomások esetében.

Az értelmes vitához jelentősen hozzájárult a tágabb lakókörzetünkben működő környezetvédő szervezet aktivistája is. Olyan anyagokat kaptunk tőle az ajánlatról rendezett közgyűlésre készülve, amelyekből megismerhettük a bázisállomásokkal kapcsolatban az ország és a világ más részein lezajlott viták főbb érveit és ellenérveit. Nem nekünk kellett feltalálni a spanyolviaszt.

A vita során kiderült, hogy a mobilszolgáltatók nagyon gyorsan rákényszerülhetnek annak átgondolására, hogy miként tudnak sikeresen tárgyalni a korábbinál sokkal kevésbé alárendelt szerepet játszó magyar helyi közösségekkel. Fel kell készülniük arra, hogy egyre kevesebb helyen számíthatnak tárgyalópartnereik alulinformáltságára, elszigeteltségére, s egyre kevesebb helyen lesz a döntésben kizárólagos szerepe a bérleti díjnak. A jelenleginél sokkal rugalmasabb konstrukciókra lesz szükségük. Ha például valóban meggyőződésük, hogy a példában említett bázisállomások egészségügyi hatásaival kapcsolatban a jövőben sem derülhet ki semmilyen kellemetlenség, belefoglalhatnának ajánlatukba valamilyen egészségügyi biztosítási konstrukciót, amelynek — ha komolyan gondolják állításukat — számukra semmilyen kockázata nem lenne. Ugyanígy választ kell találniuk arra a kérdésre is, hogy mit tudnak mondani a helyi közösségeknek az antennatelepítés esetleges hátrányos ingatlanpiaci hatásaival kapcsolatban. A szolgáltatók által ajánlott bérleti díj nyilvánvalóan eltörpül a kár mellett, amit az érintettek a közvélemény érzékenységének megnövekedésével az ingatlanpiacon szenvednének. Ha a szolgáltatók ilyesfajta hatást kizártnak tartanak, nyugodt szívvel vállalhatnak anyagi garanciát is a szükséges mértékű kompenzálásra. Ha viszont maguk is kockázatosnak tartanának egy ilyen garanciavállalást, az legalábbis elgondolkodtató lenne a helyi közösségek számára.

Nagyon jellemző, hogy társasházunkban a bázisállomás befogadása mellett kardoskodók legerősebb érve így hangzott: hiába ágáltok, a bázisállomást előbb-utóbb úgyis megkapjuk. Ha nem mi fogadjuk be, majd felállítják a szomszéd házon, ha senki sem fogadja be, majd felállítanak a közelben egy önálló antennát. Így legalább mi kapjuk meg a bérleti díjat.

Ez az érv azonban túl cinikus. Ilyesféle meggondolásból adhatták be a derekukat a hatvanas évek elején zajló téeszesítés során még azok az önálló parasztok is, akik az ötvenes években mindvégig kitartottak. A mai helyzet azonban, amit egy helyi közösség példáján bemutattam, korántsem ennyire reménytelen. A civil társadalom bízhat a társadalmi hálózatok erejében. Ha a szükséges információk ezekben a hálózatokban minden érintetthez eljutnak, a helyi közösségek egyenrangú tárgyalópartnerré válhatnak.

Tamás Tibor
közgazdász,
budapesti, káposztásmegyeri lakos