kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Mit tehetünk a közlekedésben az éghajlatváltozás ellen?

Brüsszelben került megrendezésre 2001. július 2-3-án az Európai Éghajlatváltozási Programról (ECCP) szóló konferencia, amelyen végre bemutatták az Európai Unió új cselekvési tervét a Kiotói Egyezmény teljesítésére. A konferencián részt vettek a tagállamok és a csatlakozni kívánó országok szakértői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság képviselői, civil szervezetek és az érintett ipar képviselői. A konferencia célja az ECCP ismertetése és megvitatása volt az érintettekkel és egy ajánlás elkészítése az Éghajlatváltozási Stratégia megvalósításáról szóló hamarosan megjelenő Európai Bizottsági közleményhez.

A konferencián külön szekciókban tárgyaltak az energiaellátás, az energiafogyasztás, a közlekedés, valamint az ipar és az éghajlatváltozás összefüggéseiről, illetve megoldásairól. Csoportok alakultak a Kiotói Egyezményben javasolt mechanizmusok megtárgyalására, az önkéntes megállapodások, a jog, a kutatás fontosságának megvitatására, az ECCP és más EU-programok, stratégiák összhangjának, és az EU éghajlatpolitikájának a csatlakozni kívánó országokban való teljesítésének megvitatására.
Jelen cikkben csak a közlekedéssel kapcsolatban felmerült gondolatokat, javaslatokat ismertetem.
Az Európai Éghajlatváltozási Program (ECCP) közlekedési műhelye a következő javaslatokat és megállapításokat teszi:
· Az új könnyű gépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére a gyártókkal kötött önkéntes megállapodás alapján 5—10 millió tonna szén-dioxid megtakarítása lehetséges évente.
· A személygépkocsik és az üzemanyagok — szerződésben nem lekötött — technológiai fejlődéséből évente 40 millió tonna szén-dioxid takarítható meg.
· A közlekedési infrastruktúra-használat javulásából és a díjak kiszabásából (beleértve az intelligens közlekedési rendszerek használatát) származó évi 40—60 millió tonna csökkenés származhat.
· A pénzügyi eszközök hatására évente 17 millió tonna takarítható meg.
· Növelni kell az intermodális teherfuvarozás és logisztika hatékonyságát.
· A környezettudatosság növelése és a magatartásban bekövetkező változások legalább 50 millió tonnával csökkenthetik a szén-dioxid-kibocsátást.
· Jobb minőségű adatokra van szükség a közlekedési módok, főként a közúti és a légi közlekedés (mivel ezek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben az üvegházgázok kibocsátásához) értékeléséhez és ellenőrzéséhez.
Az ágazatok közül a közlekedés által kibocsátott szén-dioxid mennyisége növekszik a leggyorsabban. Ennek a problémának nincs egyszerű és kizárólagos megoldása, ezért a az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség, a T&E, amelynek a Levegő Munkacsoport is tagja, a következő eszközcsomag bevezetését javasolja:
· A jelenlegi közlekedési és környezetvédelmi törvényeket minél előbb meg kell valósítani, beleértve minden kapcsolódó törvényt, mint például a levegőminőség védelméről szóló direktívát.
· Fontos az új technológiák bevezetése, ezért támogatni kell, de ne más megoldások rovására.
· A fő cél a közlekedés növekedésének elválasztása a gazdasági növekedéstől (ez a szétcsatolás"), mivel e nélkül Európa soha nem fogja teljesíteni a Kiotói Egyezményt.
· A közlekedésnek konkrét csökkentési célkitűzés kell, máskülönben a többi ágazat által végrehajtott kibocsátás-csökkentés veszélyben van.
· Át kell térni a kevésbé környezetterhelő közlekedési módokra, a vasúti és a tömegközlekedést kell előnyben részesíteni és elegendő támogatásban részesíteni.
· A gyaloglás, kerékpározás és az egészség között szoros összefüggés van, és ezt a döntéshozóknak következetesen figyelembe kell venniük.
· Az EU-nak önkéntes megállapodást kell kötnie az európai autógyártók szövetségével, az ACEA-val a szén-dioxid kibocsátás csökkentéséről, és elő kell mozdítani annak teljesítését.
· Szigorúbb üzemanyag-normákra van szükség, erre jó példa a kén kivonására való törekvés az üzemanyagból.
· A fogyasztók magatartásváltozása nagyon fontos, ezért az úgynevezett keresletbefolyásolásra nagy hangsúlyt kell fektetni.
A teljes szén-dioxid-kibocsátás 28 százalékáért a közlekedés felelős, az 1990—2010 közötti várható kibocsátás-növekedés 90 százalékáért is ez az ágazat okolható. A közlekedés által kibocsátott szén-dioxid 85 százaléka a közúti közlekedésből származik, és ez sajnálatos módon tovább növekszik annak ellenére, hogy egyes gépjárművek egyre környezetkímélőbbek. Az ok a közlekedési igény állandó növekedése. A közúti közlekedés folyamatos növekedését mutatják a következő számok: az EU-ban a közúton szállított áru mennyisége 1996 és 1998 között 23659 millió tonnáról 26585 millió tonnára növekedett, miközben a vasúton szállított áru mennyisége 221 millió tonnáról 216,9 millió tonnára csökkent.
A légi és a tengeri közlekedésről szó esik a Kiotói Egyezményben, de csak azt mondja ki, hogy a nemzetközi kibocsátást külön kezelik majd. Ez azt is jelenti, hogy a közlekedési kibocsátás egy nagy része (a légi közlekedés kibocsátása nő a leggyorsabban) jelenleg nem sorolható a csökkentési célok közé.
A teljes kibocsátás 3,5 százaléka a légi közlekedésből ered. Ez az arány egy gyors növekedés eredményeképpen 2050-ig elérheti a 15 százalékot is, ha semmit nem teszünk ellene. Az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet) által eltervezett intézkedések csak korlátoznák, de nem csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást.
A nemzeti kormányoknak három fő eszközük lehet a közlekedés üvegházgáz kibocsátásának csökkentésére:
· az üzemanyag és a gépjárművek megadóztatása,
· a legjobb elérhető technológiák használatának ösztönzése, és
· egyéb eszközök, úgymint a címkézés, a lakosság tájékoztatása stb.
Európa szerte a kormányok megpróbálták különböző adókkal visszaszorítani az üzemanyag vásárlását. Németországban például jelenleg (2000-2003) érvényben van egy minden évben növekvő üzemanyagadó, illetve adókedvezmény a kis kéntartalmú üzemanyagra. Angliában is megtalálhatóak ugyanezek az eszközök. Olaszország egy 1999-2005 közötti időszakra tervezett ugyanilyen adó folytatásáért küzd. Svédország is minden évben emeli a gázolaj árát.
A másik használatos módszer a járművek differenciált adóztatása (éves gépjárműadó, gépjármű vásárlásakor kivetett egyszeri adó). Az egyszeri és az éves adó hátránya, hogy ha a vásárló már kifizette az adót, úgy érzi, annyit vezet, amennyit akar további büntetés, korlátozás nélkül, és minél magasabb ez az adó, annál több vezetés szükséges a vásárló kárpótlására.
A vásárláskori egyszeri adót kivethetik a motor kapacitása után (Belgium, Spanyolország, Görögország, Portugália) és az üzemanyag fogyasztása után is (Ausztria). Az éves gépjárműadót pedig kivethetik a motor erősségére (Belgium, Spanyolország, Görögország, Franciaország, Olaszország), a motor méretére (Németország, Írország, Luxemburg, Ausztria, Portugália), az üzemanyag fogyasztásra (Dánia), súlyra (Hollandia, Finnország, Svédország), vagy szén-dioxid-kibocsátásra (Anglia). Minden ország alkalmazza ezt az adót. Habár inkább bevételnövelés a célja, az adó differenciálása hozhat némi környezetvédelmi hasznot.
A következő eszköz a környezetvédelmi szempontból jobb járművek és az alternatív üzemanyagok elterjedésének ösztönzése. Németország, Ausztria, Luxemburg és Dánia ösztönzi a környezetkímélőbb gépjárművek vásárlását. Németország például adókedvezményben részesítette 2000 előtt az 5 literes autók vásárlását, most pedig a 3 litereseket támogatja. (Ezeknek nincs nagy motorjuk, és gazdaságosabb az üzemanyag felhasználásuk.) Olaszország és Hollandia pedig támogatja az alternatív üzemanyag-felhasználást.
2000-ben tapasztalhattuk, hogy a nyers pénzügyi ösztönzők sztrájkhoz vezethetnek, és a politika visszájára fordulhat. A kormányok által jelenleg használt eszközök a közlekedés kibocsátásának csökkentésére csődöt mondanak. Az emberek magatartásának megváltoztatásához világos módszerekre van szükség, de ez addig elképzelhetetlen, amíg néhány berögzült hiedelem nem változik, így például az, hogy a közlekedési infrastruktúrába való beruházás mindig gazdasági növekedéshez vezet, illetve hogy a motorizált közlekedés növekedése feltétlenül jó a gazdaságnak és növeli az általános jólétet.
Az Európai Éghajlatváltozási Program is tartalmazza a környezettudatosság növelésének fontosságát.

Tanyi Anita


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.