Semmilyen ésszerű gazdasági indok nem található arra vonatkozóan, hogy a környezetet terhelő és főleg importot tartalmazó földgázt és villamos energiát, valamint a különösen súlyosan környezetszennyező szenet nálunk miért sorolták az alacsonyabb áfa-mértékbe.

Az energiafogyasztók jelenleg nem fizetik meg az általuk okozott károk és költségek számottevő részét. Jelenleg az energiaárak ugyanis nem tükrözik a valós költségeket. Ez tulajdonképpen a lakosság és a vállalkozók becsapását jelenti. Azt a képzetet kelti, hogy ezek az árak valódiak, és hogy ez hosszabb távon is fenntartható, ami nyilvánvalóan képtelenség. A torz árak miatt téves döntések születnek.

Az energia áfajának emelése csak részben és átmenetileg fokozná az inflációt. Egyrészt az energiaracionalizálás következtében az energiaköltségek csökkennének, másrészt a foglalkoztatottság növekedése és a gazdaság szerkezetének korszerűsödése következtében is mérséklődne az inflációs hatás.

Az említett energiafajták alacsony áfa-mértéken tartását elsősorban szociális okokkal szokták indokolni. A Levegő Munkacsoport egyik fő érve a változtatás mellett éppen az, hogy a jelenlegi áfa-mérték antiszociális: a gazdagokat támogatja a szegények rovására. Éppen a magasabb áfa-mértékbe történő átsorolás és az ezzel párhuzamos kompenzáció tenne lehetővé a jelenleginél igazságosabb társadalmi újraelosztást. Ezt az álláspontunkat megerősítette az OECD Magyarországról szóló 2000. évi országértékelése (OECD Economic Surveys Hungary, Country Reviews, November 2000), amely a következőket állapítja meg azzal kapcsolatban, hogy egyes termékek alacsonyabb áfa-besorolásával igyekszünk szociális támogatást nyújtani:

A hatóságok azzal érvelnek, hogy a «szociálisan érzékeny» termékre összpontosítanak, és így az alacsonyabb áfa-mértékbe sorolás széles körű alkalmazása a társadalmilag kívánatos újraelosztást szolgálja. Figyelembe véve azonban a hatalmas összegeket, amelyek az áfa-rendszeren keresztül mennek, és a komoly ártorzításokat, amelyet ez okoz, nem világos, hogy vajon az áfa valóban egy hatékony eszköze a jövedelmek újraelosztásának. Valójában a legtöbb olyan országban előfordul, amelyben többféle áfa-mérték létezik, az alacsony áfa-mérték a jómódúaknak nagyobb támogatást jelent, mint a szegényeknek. Magyarországon ez a támogatás átlagosan 9,7 százalékponttal csökkentett áfát jelent a társadalom alsó tizedének, ami nem sokkal különbözik attól a 8,7 százalékponttól, amit a felső tized kap ilyen módon. Ennél is lényegesebb azonban, hogy a lakosság leggazdagabb 10 százaléka a teljes támogatás 16 százalékát kapja meg, miközben az legszegényebb 10 százalék annak mindössze 5 százalékát."