Hollandiában az összes előállított zöld villamos energiát megvásárolták. A kielégítetlen fogyasztóknak várniuk kell az új kapacitásra. A felfokozott kereslet fő oka, hogy az ökológiai adóreform során adómentességet kapott a megújuló energia, míg a hagyományos tüzelőanyagokat CO 2 -adóval terheltek. Ezt az eredményt ilyen gyorsan nem lehetett volna elérni egy liberalizált energiapiacon támogatásokkal, illetve emisszióval való kereskedelemmel sem.

Tavaly Hollandiában a környezetvédelmi adókból származó bevétel a teljes adóbevétel több mint 14%-a volt. Ez az adat azt bizonyítja, hogy Hollandia élen jár a környezetvédelmi adóztatás terén. A pénzügyminisztérium előrejelzése szerint 2002-ben az ökoadó-bevétel aránya a 15%-ot is meg fogja haladni. Összehasonlításként ez az arány 1997-ben 10% volt, míg az EU-ban összesen a teljes bevétel 6,71%-át tették ki a zöld adók.

A sikerek ellenére a szakemberek rámutattak arra, hogy a nagy lépéseket már megtették, most már kevés lehetőség maradt hátra a zöld adóztatás terén és elérkezett az adókedvezmények és más pénzügyi ösztönzők kidolgozásának ideje is. A szakértők egyedül a cégautók adójának emelését vetették fel javaslatként. Jelenleg a cégautók után sokkal kevesebbet adóznak, mint a magán személyautók után, ezért szeretnék a kettő közötti szakadékot csökkenteni. Ezenkívül támogatták az italcsomagolások megadóztatását, és javasolták a "zajtalan" autógumik adókedvezményének bevezetését.

2001. júniusában hosszú tárgyalások után az EU-szintű energiaadóról szóló megállapodás újabb sebet kapott, amikor Anglia Spanyolországhoz csatlakozva ragaszkodott az EU energiapiacának liberalizálásához az energiaadó bevezetése előtt. Egyesek szerint a spanyolok és a britek nyomást gyakorolnak a többi EU-tagállamra, hogy liberalizálják energiapiacukat és létrejöjjön egy egységes piac az ipar számára.

A svéd hivatalnokok kinyilvánították, hogy tovább fognak harcolni az EU-szintű energiaadóért, ami inkább a fogyasztást fogja terhelni, mint a termelést. Az általuk javasolt energiaadó további elemei: (1) a kapcsolt energiatermelésben használt tüzelőanyagok adókedvezménye, (2) az energiaigényes vállalatok külön elbírálásban való részesítése, (3) a megújuló energia adókedvezménye vagy támogatása.

Az EU jelenlegi, belga elnöksége bejelentette, hogy már a tagállamok pénzügyminisztereinek legelső találkozóján központi témává teszi ismét az EU-szintű energiaadó bevezetését. A belga pénzügyminiszter, Didier Reynders elmondta, hogy a vezetésük alatt tovább kutatják az egységes energiaadó megfelelő szerkezetét és mértékét, hogy az EU képes legyen teljesíteni a kitűzött üvegházgáz-csökkentési célokat.

2001. augusztus 3-án a brit kormány jóváhagyta azt a tervezetet, amely kötelezné a villamosenergia-szolgáltatókat arra, hogy egyre nagyobb arányban vásároljanak megújuló energiát. A tervezett kötelező arányt évente növelik és 2010-re a 2003. évi 3%-ról 10,4%-ra emelik. Azok a vállalatok, amelyek nem teljesítik a célt, többletteljesítésről szóló igazolást kell vásárolniuk más cégektől vagy büntetést kell fizetniük, mégpedig 0,05 eurót kilowattóránként. A kormány részletek nélkül ugyan, de utalt rá, hogy 2010 után még nagyobb arányt fognak előírni.

Franciaország fő üzleti szövetsége (Medef) 2001 júliusában felszólította a kormányt, hogy hagyjon fel egy ipari energiaadó bevezetésének tervével, és helyette kössön önkéntes megállapodásokat a különböző iparágakkal az üvegházgáz-kibocsátás 2010-ig történő jelentős csökkentése érdekében. Ezzel párhuzamosan 2003-ban be akarják vezetni az emisszióval való kereskedelmet.

Az említett szervezet bejelentését futótűzként követték más francia ipari szövetségek hasonló indítványai. A vegyipari szövetség (UIC) például elmondta, hogy a tagvállalatai egyoldalúan vállalják, hogy 2010-re közösen 30%kal csökkentik a kibocsátásukat a 1990. évihez képest. A szövetség továbbá közölte, hogy ez abszolút mértékben 11—22 millió tonna szén-dioxid-csökkenést eredményez, és energiahatékonyság folyamatos növelését követeli meg.

Ezután az építőipar vállalta, hogy az új, nem lakóépületek kibocsátását csökkenti 20%-kal, és hozzátette, hogy az új épületekre vonatkozó legújabb energiahatékonysági előírások gyorsan kiterjeszthetők a régi épületekre is. A fémipar is előrukkolt a saját emisszió-csökkentési terveivel.

Az említett szervezetek képviselői ezúton kérték a kormányt, hogy minden éghajlatváltozással kapcsolatos adótervezetet vessen el, és jogi úton ne szabjon határértékeket. A nemzeti ipari energiaadónak elvileg 2001. január 1-jén kellet volna életbe lépnie, de az utolsó pillanatban az alkotmánybíróság megvétózta.

Yves Cochet környezetvédelmi miniszter viszont kihangsúlyozta, hogy egy átdolgozott energiaadó-tervezet kiemelt feladatként áll előtte, de az ipar javaslata — úgy tűnik — hátráltatja sikerét, és a pénzügyminiszter, Laurent Fabius ellenállásába is ütközik.

Európában egyre több vállalati szakember gondolja úgy, hogy a környezetvédelmi problémák megoldása hosszú távon összehozza a vállalatokat, a kormányokat és más érintett csoportokat, és pénzt fektetnek be olyan technológiákba, amelyek enyhítik ezeket a problémákat és egyidőben hasznot hoznak a vállalatoknak. Az érdeklődés központjába került például a megújuló energia témája, amelyről szakértők azt állítják, hogy az energiatermelés költsége folyamatosan csökken és az európai kormányok egyre inkább gazdasági ösztönzőket alkalmaznak annak érdekében, hogy a 2010-re kitűzött négyszeres növekedést elérjék a megújuló energia termelésében. 2020-ra például a világ villamosenergia-termelésének 4%-át szélenergiából szeretnék fedezni. (A szélenergia-termelés továbbra is leginkább Európára összpontosul.) A vállalatok azonban úgy értékelik, hogy állami támogatás szükséges ahhoz, hogy a megújuló energia termelése ne legyen veszteséges.

A nyilvántartott vállalatok közül Európában kevesebb mint 0,1% foglalkozik környzetvédelmi technológiákkal, de a szakemberek hisznek abban, hogy az elkövetkező néhány évben ez az arány 3—5%-ra fog nőni. Margaret Lindsay (Fiduciary Trust Co. International) kisvállalatok támogatásával foglalkozó szakember szerint a környezetvédelmi technológiák egy olyan befektetési forma, amely valószínűleg rövid idő alatt olyan népszerű lesz, mint amilyen gyorsan elterjedt az internet és a személyi számítógép a múltban.

Az Európai Bizottság új közlekedéspolitikai útmutatót fogadott el, amely ajánlásokat tartalmaz olyan adóeszközök bevezetésére, amelyek ösztönzik a nem közúti közlekedést. Az áruszállítás 44%-a, a személyszállítás 79%-a közúton történik, és ennek egyik oka az, hogy nem tükröződnek az árakban a közúti közlekedés külső költségei. A külső költségek árakba való beépítésére a következő eszközöket sorolják fel: infrastruktúra-használati díj, az üzemanyag megadóztatása kereskedelmi célú úthasználat esetén, gazdasági eszközök használata a jövőben infrastruktúrát igénylő területeken. Előírják továbbá a vasúti, a tengeri és a belvízi közlekedés támogatását.