...sokat gondolunk a szeretteinkre. Megpróbáljuk meglepni őket valamivel. Talán valami méregdrága ajándékot veszünk nekik, de az is lehet, hogy mi magunk készítünk ajándékot. Talán az is elég, ha több figyelmet szentelünk nekik, megpróbáljuk megérteni, mire van valójában szükségük.

...legyünk együtt sokat gyermekeinkkel! A közös készülődés, főzés-sütés teszi igazán ünneppé az ünnepet.

...sem kell megijednünk egy kis sétától a természetben. Sok csodát nyújthat számunkra. A fák elengedték leveleiket, hogy teljes egészében megmutassák ágaik gyönyörűen szabálytalan formáját. Jobban látszanak közöttük a madarak, a mókusok. A kertünkben kitehetünk valamit az éhes madaraknak.

...karácsonyfa-állításra készülődünk. Nem fontos meghalnia hozzá egy fenyőfának. Választhatunk gyökeres fenyőfát is.

...gondolhatunk a városi fákra is. Lehetőleg ne sózzuk az úttestet, a járdát, hiszen a közeli fák látják a kárát (meg a cipőnk, továbbá a járda és az alatta futó közművek)!

...sokat gondolunk azokra a szeretteinkre is, akik már nem lehetnek velünk. Nem kell feltétlenül búsulnunk, ha rájuk gondolunk. Gondolhatunk a szép emlékekre, az együtt töltött percekre is, és arra, hogyan folytassuk nélkülük azt, amit velük együtt kezdtünk el.

Nekünk, a Levegő Munkacsoportnak, a Lélegzet szerkesztőségének is volt egy nagy közös gyászunk az idén. Dezső bácsi, aki alig egy-két hónapja még közöttünk élt, derűsen mosolygott, és dolgozott teljes erőbedobással, most lenne hetvenkilenc éves. Szomorkodtunk, hogy nincs már köztünk, de örülünk annak, hogy ilyen szép, teljes és hasznos életet élt, és megpróbálunk minél többet átvenni tudásából, életfelfogásából, az élőlények szeretetéből és törhetetlen lendületéből!

Ebben a számban néhány oldalon egy kis ízelítőt szeretnénk adni az életművéből, egyéniségéből, mondanivalójából. Hiszen ha róla beszélünk, akkor nem szólunk másról, mint az ész és szív érveiről a természet és a humánum mellett.