A kézműveskedést kedvelő olvasónak a december hihetetlen mennyiségű lehetőséget kínál: száz helyre csábítanak minket ajándékot készíteni, játszóházakba, múzeumokba, újságok ontják ránk a megvalósítható és a nem megvalósítható ötletek sokaságát. Én most kicsit más oldalról közelítenék: mivel nemcsak az ajándék, hanem a "körítés" is fontos, igen egyszerű, ugyanakkor saját ízlésünket tükröző, s mellette pénztárca- és környezetkímélő munkálkodást kínálok, a címben feltüntetett ajándékzacskó-készítést.

Anyagszükséglete igen mértéktartó: régi naptárok lapjai, poszterek, képek, fényképek adják a zacskó alapanyagát, a szabásmintát mellékelem. A négyzetrács segítségével igen könnyű a megfelelő méretre nagyítani. Szükséges még hozzá a tasak méretétől függő hosszúságú szalag, kötöző, melynek színe, és anyaga (selyem, spárga, zsinór, fonadék stb.) a zacskó hangulatától függ.

Mind a stiftes, mind a tubusos ragasztók megfelelnek hozzá, lényeg, hogy gyorsan száradjon és erősen kössön. Így karácsony tájékán persze a téli tájakat, havas fenyveseket, zúzmara borította gallyakat ábrázoló lapok a legstílusosabbak, de némi fantáziával a finom ünnepi ételeket bemutatók is illenek a hangulatához. A Jánosokat, Istvánokat, Évákat köszöntők pedig — nem beszélve a Szilveszterekről — virágos lapokból hajtogathatnak gusztusos tasakokat.

A tasak felső részét, mivel ez fogja a több-kevesebb súlyt tartani, meg kell erősíteni úgy, hogy visszahajtjuk a papírt, így dupla vastag lesz. A felső rész kilyukasztása után keskeny szalagot (vagy zsinórt, fonott, szőtt fűzőt) fűzzünk át a lyukakon, s kössük össze úgy, hogy a csomó a zacskó belsejéhez kerüljön!

Talán nincs olyan háztartás Magyarországon, ahol ne hányódna néhány nyaklánc, fülbevaló, karóra, ami persze mindig akkor tűnik el a süllyesztőkben, amikor fel szeretnénk venni. Ezért igen praktikus az a kis doboz, melyet ékszereinknek barkácsolhatunk, vagy éppen ajándékba valamely kedves nőismerősünknek.

A doboz borítható öntapadós tapétával, de nagyon megfelel hozzá bármilyen díszcsomagoló papír, színes papírhulladék vagy textília, ami illik a saját vagy a megajándékozott ízléséhez, illeteve lakásához, szobájához.

Ehhez a dobozhoz használhatunk üres WC-papír- vagy folpackos papírhengert, de magunk is ragaszthatunk kartonból. Erősebb hengert válasszunk, ha túl magas, vágjunk le belőle. Először az alját ragasszuk be, majd ezután borítsuk be a kiválasztott papírral vagy textillel. Míg ezek száradnak, elkészíthetjük a doboz tetejét — kétféle módon.

Egyik esetben, mikor levágtuk a henger felső 1,5—2 cm magas részét, szintén beragasztjuk, mint előbb, az alját erős kartonnal, majd beborítjuk a díszcsomagolóval vagy textillel. A doboz belsejéhez mérünk egy közepes keménységű papírt, de lehet sima fénymásoló- vagy írógéplap is, akkor több rétegben használjuk. A papírhengernél legyen magasabb bő 1 cm-rel, hogy a hengerbe ragasztva lógjon azon túl. Erre csúsztatjuk rá az időközben megszáradt doboztetőt.

A másik módszer bonyolultabb, elkészítése több gyakorlatot, ügyességet kíván. Erős kartonra vagy vékony hullámpapírra körberajzoljuk a dobozt. Ügyeljünk arra, hogy a felső rész néhány milliméterrel nagyobb legyen az alsó átmérőjénél, hiszen rá kell majd arra csúsznia! A rajz alapján bármekkora dobozhoz tudunk fedelet készíteni. A cakkozott részt felhajtjuk és erős kartoncsíkkal vesszük körbe, végül a megszáradt doboztetőt is beborítjuk.

Ha igazán "profik" akarunk lenni, akkor a doboztetőre kis fület, hurkot tehetünk, esetleg egy jókora, stílusban illő gombot varrhatunk rá, amelynél fogva könnyebben levehető. Persze a felerősítés nyomát (varrás, sasszeg stb.) el kell tüntetnünk a doboztető belső oldaláról, egy pontosan körbevágott csomagolópapírral, textillel, amit a külső borításhoz is használtunk.

Jó munkát és örömteli ajándékozást kíván:

Király-Nagy Éva