A sün-család fázósan bandukolt a szántóföldön. Már régóta keresik az új otthonukat, egy megfelelő odút vagy zugot, ahol télire meghúzhatnák magukat. Nem sok sikerrel, hiszen a környék öreg fáit mind kivágták, a facsemeték pedig nem nyújtanak számukra elegendő védelmet. Nincs bennük odú, de még vastag, föld feletti gyökereik sincsenek, ami alá egy kis vackot lehetne kaparni.

A bandukolás során a szántóföld mellett egy nagy kupac furcsa holmit találtak. Volt ott kidobált könyv, törött üveg, festékesdoboz, egy rozzant centrifuga, és ki tudja még, mi minden.

— Ne maradjatok itt, sok veszély fenyeget itt titeket! — szólt rájuk valaki. Egy őzike lépett eléjük a szeméthegyek közül, jól láthatóan sántikálva.

— Hát veled meg mi történt? — kérdezte Sünpapa.

— Megvágott egy üvegcserép. Szerencsére nem veszélyes a sebem, hamarosan rendbejövök, de történhetett volna rosszabbul is.

— Nem tudom, hogy lehetnek ilyen felelőtlenek az emberek — csóválta a fejét sün Csongor, a legnagyobbik gyerek.

— Nem mind ilyen, de elég, ha egy ilyen, és máris megvan a baj. — mondta az édesanya.

— Nézd, apa, egy kuckó! — kiáltott fel sün Csilla, a legkisebb csemete.

Egy oldalára döntött, kopott centrifuga terpeszkedett a szeméthalom szélén.

— Itt akár el is aludhatnánk! — mondta sün Csaba, a középső gyermek.

— Nem tűnik ideális hajléknak, de hát mit tegyünk? — vakarta a fejét az apuka. — Hamarosan ránk esteledik, és nincs semmi más búvóhely a környéken.

A sün-család bevonult hát a centrifugába, és mivel nagyon fáradtak voltak, hamar elnyomta őket az álom.

Másnap reggel dermedt tagokkal ébredtek.

— Jaj de fázom! Fáj a hátam! Nem érzem a lábamat! Elfeküdtem a nyakamat! — panaszkodtak a sün-gyerekek.

— Merre menjünk tovább? — kérdezte az anyuka. Az egész család tanácstalan volt.

Ekkor odarepült egy veréb.

— Erdőt kerestek? Arra nyugatnak még van egy erdőrész, ahol odvas, öreg fák is vannak! Ott biztos találtok magatoknak hajlékot!

Elindult hát újra a család, új lendületet kapva a reménytől. Hamarosan meg is látták a gyönyörű, hatalmas fákat. Az erdő szélére érve egy ovális táblára lettek figyelmesek.

— Természetvédelmi terület, az van ráírva! — csörrentette oda egy szarka fontoskodón. — Sajnos, már szinte csak a táblával jelölt területeken maradnak meg az ilyen szép, öreg fák, tele makkal és odúval — tette hozzá.

— Akkor sok ilyen természetvédelmi micsodát kell létrehozni — szögezte le sün Csaba.

Alighogy beértek az erdőbe, máris találtak egy odút egy vén tölgyfa aljában. Ki is próbálták iziben.

— Jaj de jó kényelmes! — örvendezett sün Csilla. Egyből nekilátott avarból ágyat csinálni magának.

— És biztonságosnak is tűnik — tette hozzá az anyukájuk.

Ezt az éjszakát már nyugodtabban, kellemesebben, reményekkel telten töltötték a tölgyfa odvában.