2001. július 1-jén hatályba lépett a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló kormányrendelet, amelyet a levegőtisztaság-védelem továbbfejlesztésének keretében megjelenő miniszteri rendeletek sora egészít ki.

A kormányrendelet (a továbbiakban: Kr.) megalkotásának elsődleges célja az volt, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) végrehajtását szolgálja. A Kr. kiadását az elsődleges célon túlmenően indokolta az Európai Gazdasági Közösség, illetőleg jelenleg már az Európa Tanács irányelveihez való jogközelítési kötelezettség és a levegőtisztaság-védelem hazai továbbfejlesztésének igénye.

A Kr. kiváltja a ma már túlhaladottnak számító 21/1986. (VI. 2.) MT rendeletet és az ennek végrehajtását szolgáló alacsonyabb szintű jogszabályokat, ugyanakkor támaszkodik az azok mintegy 15 éves alkalmazása során nyert tapasztalatokra. Figyelembe veszi valamennyi vonatkozó EU tanácsi irányelvben és határozatban foglalt előírást, továbbá az iparilag fejlett országok, elsősorban az EU tagállamoknak, az EU tanácsi irányelveken és határozatokon túlmenő, szabályozási gyakorlatát is.

A levegő védelméről szóló kormányrendelet és a miniszteri rendeletek kidolgozása a Kvt. és annak módosítása, valamint a miniszteri feladatköröket meghatározó kormányrendeletek előírásai szerint történt.

A Kvt. és a környezetvédelmi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 158/1998. (XI. 30.) kormányrendelet egyértelműen a környezetvédelmi miniszter feladatává teszi a környezet állapotát ellenőrző (monitoring) hálózat létesítését, valamint — az érdekelt miniszterekkel együttesen kiadott rendeletben — a határértékek megállapítását. A Kr.-ben biztosítottuk az erre vonatkozó jogszabályok összhangját, illetőleg a környezetvédelmi miniszter részére a Kormány által adott feladatok végrehajtásának egyértelmű jogi feltételeit.

Az új jogszabály-csomag elemei a következők:

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól;

2000. évi CXXIX. törvény a környezetvédelmi törvény módosításáról;

21/2001. (II. 14.) kormányrendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról;

120/2001. (VI. 30.) kormányrendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) kormányrendelet módosításáról;

10/2001. (IV. 19.)KöM rendelet az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról;

14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről;

17/2001. (VIII. 3.) KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról;

23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet a 140 kW th és az ennél nagyobb, de 50 MW th -nál kisebb bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak technológiai kibocsátási határértékeiről;

./2001. (.) KöM rendelet a hulladékok égetéséről;

./2001. (.) KöM rendelet a sztratoszférikus ózonréteg védelméről szóló nemzetközi egyezmény végrehajtásáról.

Azok a korábban megjelentetett jogszabályok, amelyek a technológiai kibocsátási határértékek alapján készültek, továbbra is érvényben maradnak. Ezek:

a 11/1991. (V. 16.) KTM rendelet a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről;

a 32/1993. (XII. 23.) KTM rendelet és módosítása a helyhez kötött földgázüzemű gázmotorok technológiai kibocsátási határértékeiről;

a 9/1995. (VIII. 31.) KTM rendelet a motorbenzinek tárolásakor, töltésekor, szállításakor és áttöltésekor keletkező szénhidrogén-emisszió korlátozásáról;

a 22/1998. (VI. 26. ) KTM rendelet az 50 MW th és az ennél nagyobb hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről;

a 7/1999. (VII. 21.) KöM rendelet a 140 kW th és az ennél nagyobb, de 50 MW th -nál kisebb bemenő hőteljesítményű, helyhez kötött gázturbinák légszennyező anyagainak technológiai kibocsátási határértékeiről.

A korábban megjelent jogszabályok közül egyeseket kiváltanak az új jogszabály-csomag keretében hatályba lépő rendeletek (pl. a hulladékok égetéséről szóló KöM rendelet), míg másokat az EU irányelvek változásai miatt kell módosítani.

A Kr. az általános rendelkezések keretében meghatározza a rendelet célját. Ez pedig a környezeti levegő minőségének tartós és hatékony megőrzése és javítása, az emberi egészség és a környezet állapotának megóvása érdekében. A rendelet hatálya a levegőterhelést okozó természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, tevékenységekre, létesítményekre és termékekre terjed ki. Az alapfogalmak összhangot teremtenek a Kvt., az EU irányelvek és a magyar jogszabályok szóhasználata között. Ezek sorában ki kell emelni az "elérhető legjobb technika" (best available technique, BAT) meghatározását, amelynek szempontjait a Kr. 1. számú melléklete tartalmazza. Az elérhető legjobb technika a korszerű technikai színvonalnak megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások megelőzése és — amennyiben az nem valósítható meg — a kibocsátások csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátási határértékek megállapításának alapjául szolgál. Az elérhető legjobb technika értelmezésében

— a technika fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik;

— az elérhető technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban történő alkalmazását, elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, attól függetlenül, hogy a technikát az országban használják, vagy állítják elő, amennyiben az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető;

— a legjobb technika azt jelenti, hogy a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme érdekében.

A levegő védelmének általános szabályai rögzítik az alapvető célok eléréséhez szükséges legfontosabb követelményeket és tilalmakat. Ezek közül ki kell emelni a határértéken felüli levegőterhelés, illetve légszennyezettség okozásának tilalmát, valamint az elérhető legjobb technika alkalmazásának előírását. Ennek alapján kell a technológiai kibocsátási határértékeket és levegővédelmi követelményeket megállapítani. Ezeket az új létesítményekre a Kr. hatálybalépését követően azonnal, a meglévő létesítményekre 2002. január 1-től kell előírni. Meglévő létesítmények esetében a kibocsátási határértékek és levegővédelmi követelmények betartására a türelmi idő (a határérték túllépésekor bírságfizetési kötelezettség mellett) — amennyiben jogszabály vagy hatósági kötelezés rövidebb határidőt nem állapít meg — legkésőbb 2007. október 30-ig terjedhet. A védelmi övezet megállapításának szabályaihoz kapcsolódó 2. számú melléklet a levegőterhelés jellegétől és mértékétől függően új létesítményekre tevékenységcsoportonként különböző nagyságú védelmi övezeteket állapít meg. A környezetterhelések csökkentése érdekében már a teljesítés során figyelembe vett védelmi övezet létesítése biztosítja a legtöbb esetben a legkisebb költséggel megvalósítható védelmet.

Az ország területén a légszennyezettséget és a légszennyezettségi határértékek betartását az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat segítségével rendszeresen vizsgálni és értékelni kell. Az ország területét a légszennyezettség mértéke alapján zónákba kell sorolni. Azokra a zónákra, ahol a légszennyezettség meghaladja a határértéket, az érintett hatóságok és gazdálkodó szervezetek bevonásával intézkedési programokat kell készíteni és végrehajtani. Az intézkedési programok tartalmi követelményeit a 3. számú melléklet tartalmazza.

A légszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása felsorolja azokat az intézkedéseket, amelyeket a légszennyező forrás üzemeltetőjének meg kell tennie az elérhető legjobb technika alkalmazásának érdekében. A helyhez kötött légszennyező pontforrásokra vonatkozó szabályok legfontosabb eleme az engedélyezési eljárás, ennek tartalmi vonatkozását a 4. számú melléklet tartalmazza. A rendelet hatályba lépésekor a meglévő — légszennyező anyag kibocsátásával járó — létesítményt, illetve tevékenységet engedéllyel üzemeltetők, illetőleg folytatók a hatályba lépést követő két éven belül, míg az engedéllyel nem rendelkezők egy éven belül kötelesek új engedély iránti kérelmet benyújtani a környezetvédelmi hatóságnak. Meglévő, helyhez kötött légszennyező pontforrás, diffúz forrás nem üzemeltethető, ha 2004. december 31-ét követően nem rendelkezik a rendeletben meghatározott jogerős és érvényes környezetvédelmi hatósági engedéllyel.

A diffúz légszennyező forrásokat úgy kell kialakítani és működtetni, hogy azokból a lehető legkevesebb légszennyező anyag kerüljön a környezetbe. A Kr. összefoglalja a hulladékok nyílt téri égetésével kapcsolatos szabályokat, tilalmakat. A mozgó légszennyező forrásokra és a vonalforrásokra vonatkozó szabályok azt a célt szolgálják, hogy — összhangban más hatályos jogszabályokban foglaltakkal — a lehető legkisebbre mérsékeljék a közlekedés által okozott levegőterhelést. A bűzzel járó tevékenységek során az elérhető legjobb technika alkalmazásával meg kell akadályozni, hogy a lakosságot zavaró bűz kerüljön a környezetbe.

A környezetveszélyeztetést okozó légszennyezettség kialakulása, nevezetesen a szmoghelyzet, a veszélyes légszennyezettség és váratlan meghibásodás, üzemzavar esetén rendkívüli intézkedéseket kell tenni. A szmogriadó terv készítésének feltételeit és tartalmi követelményeit az 5. számú melléklet tartalmazza.

Az adatszolgáltatás részletes szabályozása a környezetvédelmi állapotértékelés, a nagyközönség tájékoztatása és a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése miatt a szabályozás fontos része. A légszennyezettségi vizsgálatot végző állami szervezetek közötti kölcsönös és ingyenes adatcserét biztosítani kell. A termékek és technológiák levegőtisztaság-védelmi követelményei azt a célt szolgálják, hogy csak megfelelő minőségű termékek kerülhessenek forgalomba.

A légszennyezési bírságra és az egyéb jogkövetkezményekre vonatkozó szabályok tartalmazzák a helyhez kötött pont és diffúz források bírságszámítási előírásait (6. és 7. számú melléklet). A levegővédelmi követelmények megszegése miatt fizetendő bírságok eseteit és legnagyobb mértékét a 8. számú melléklet tartalmazza. 2002-től kezdve a kibocsátási határérték feletti emisszió esetén a meglévő légszennyező források a 6. és 7. számú melléklet szerinti bírságot fizetik a 2007. október 30-ig terjedő, vagy jogszabályban, illetve hatósági határozatban megállapított türelmi időszak végéig. A bírság a 2002., a 2003., a 2004., illetve a 2005—2007. évekre különböző mértékű. A későbbi időszakra vonatkozó növelt értéket az emissziócsökkentő intézkedések kikényszerítésének igénye indokolja.

A levegőtisztaság-védelmi ügyekben eljáró hatóságok (első fokon a környezetvédelmi felügyelőség, illetőleg a Kr.-ben meghatározott esetekben a települési önkormányzat jegyzője) jogosítványai összhangban vannak a Kr.-ben megfogalmazott feladatokkal.

A Kr. végrehajtását miniszteri rendeletek biztosítják. Ezek részletesebb ismertetésére, terjedelmi okokból, e helyütt nincs mód. Ki kell azonban emelni az egészségügyi és az ökológiai légszennyezettségi határértékeket, valamint a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeit tartalmazó 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendeletet.

A kibocsátási határértékek tekintetében lényeges változást hozott az új szabályozás. A korábban általánosan alkalmazott területi kibocsátási határértékek helyett a technológiai kibocsátási határértékek rendszerét írják elő a jogszabályok. A két megközelítési mód közötti különbségeket a következők szemléltetik:

A területi kibocsátási határérték (TERKHÉ) értéke függ:

— a kibocsátó forrás magasságától,

— az adott telephelyen lévő, azonos magassági kategóriába tartozó források számától,

— az adott anyagra vonatkozó 24 órás levegőminőségi határértéktől,

— a kibocsátás térségében fennálló alap-légszennyezettségtől.

A technológiai kibocsátási határérték (TECHKHÉ) értéke függ:

— a légszennyező anyag tömegáramától,

— a légszennyező anyag veszélyességétől,

— az alkalmazható technika szintjétől (BAT).

Dr. Kovács Endre

Környezetvédelmi Minisztérium