Pocok Panni kíváncsian szemlélte a patak mellett zajló eseményeket. Néhány hete történt csupán, hogy emberek jöttek teherautókkal, és nem lepakoltak róla, ahogy a többiek csinálták, akik erre jártak, hanem felpakolták mindazt, amit a többi ember odahordott: a szemeteszsákokat, a régi mosógépet és centrifugát. Minden eltűnt a patak környékéről, ami árthat az erdei állatoknak. "Így biztonságban lesznek majd a kicsinyeim" — gondolta elégedetten Panni. Már minden kész volt a kicsik számára: a biztonságos üreg a kényelmes fekhellyel, némi élelemmel.

Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy újabb teherautó állt meg a patak közelében. Az emberek néhány ládát emeltek le óvatosan. Kinyitották őket, és aztán visszavonultak. Panni egyszer csak azt látta, hogy furcsa élőlények dugták ki a fejüket a ládákból. Hasonlítottak a pockokhoz, de sokkal nagyobbak voltak. Lassan kimerészkedtek a ládákból, és óvatosan elindultak a patak irányába. Amikor becsobbannak a vízbe, Panni majdnem felkiáltott meglepetésében. Az állatok farka lapos volt és kerek.

A jövevények láthatóan élvezték a vizet. Vidáman lubickoltak, gyakran lemerülve a víz alá.

— Kik vagytok? — kérdezte Panni.

— Hódok vagyunk. Messziről telepítettek ide bennünket — felelte az egyikük.

— Hogy itt is olyan szép tavakat és várakat csináljunk, mint ahol laktunk — fűzte hozzá egy kis hód.

"Persze, hiszi a piszi! Méghogy tavakat és várakat!" — füstölgött magában Pocok Panni, és behúzódott a vackába.

Másnap reggel Panni hatalmas robajra ébredt. Ahogy kirohant az üregből, látta, hogy a patak mellett egy fa bedől a vízbe.

— Ti meg mit csináltok?! — kiáltott ijedten. — Kidöntitek a fákat?

— Sajnos, muszáj kidöntenünk néhány fát ahhoz, hogy megépítsük az otthonunkat — felelte az egyik hód —, de igyekszünk minél kevesebb kárt okozni.

— Gátat építünk, és akkor lesz tavunk, és a tóban lesz a várunk — magyarázta a legkisebb hód.

— A víz alatt lesz az otthonunk bejárata, így biztonságban lesznek a kicsinyeink — fűzte hozzá egy hódhölgy.

— Na, jó, nem bánom — mondta Pocok Panni —, csak aztán nehogy az én kuckóm is víz alá kerüljön!

— Majd vigyázunk! — ígérték a hódok, és folytatták a munkát.

Nemsokára csillámló vizű tó nőtt a patak medrében. Kisvártatva olyan állatok is megjelentek, amilyeneket azelőtt Panni sosem látott: gőték, szitakötők, vízimadarak.

Szarka Szilárd cserregve szállt a tó mellé.

— Látod, drágám — mondta a párjának —, ezt neveznék az emberek környezetbarát technológiának!

Szarka Szilvia bólogatva helyeselt férjének — hiszen tudta, milyen nagyra van az öreg a városban felszedett tudásával —, aztán nagyot húzott a tó vizéből.