kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Mi lesz a Ráckevei-Soroksári-Dunaág jövője?

A főváros mellett különös figyelmet és népszerűséget "élvez" a Ráckevei-Soroksári-Dunaág. Horgászparadicsomként tartják számon, és a különféle vízisportok kedvelői is nagy számban keresik fel. Déli szakasza fürdőzésre is alkalmas. Természetesen ez a népszerűség nagy terhelés a természeti értékekben gazdag folyóág számára, ezért komoly figyelmet érdemel — és bizonyos lépéseket kíván.
A folyóág állapotát tekintve kedvező folyamatról az utóbbi évszázadban alig beszélhetünk. Mindenképpen kedvező azért az, hogy a Ráckevei-Soroksári-Duna (RSD) "állóvízzé" alakításával igen szép és gazdag hínárvegetáció és parti növényzet jött létre, ami viszont újabban komoly veszélybe került. Szintén előnyös, hogy a térség keleti, délkeleti részében jelentős területek még viszonylag jó, ha nem is természetes, de természetközeli állapotban maradtak meg.
A mintegy 58 km hosszúságú Ráckevei-Soroksári-Dunaág vízteste jellegzetes szakaszokra osztható, a tagolódás fő trendje a Budapesttől déli irányba távolodva fokozatosan javuló vízminőség.
Azt mondhatjuk, hogy az a valóban értékes vízinövényzet, amely a főváros határától lefelé végig megtalálható volt a Kis-Dunán, a felső szakaszon mára zömmel tönkrement. Ennek sok oka van (vízminőségromlás, a számtalan stég létesítése, fürdőzők stb.), de a legtöbb bajt a nagy hullámverést kavaró motoros vízisportok művelői okozzák. Megfelelő feltételek esetén a vízinövényzet viszonylag hamar visszaáll, de ezeket a feltételeket létre kell hozni.

Úszólápok és egyéb ritkaságok
A Dunaharasztitól délre eső szakaszon már egészen más a helyzet. A középső és a déli szakasz vize természetes mederben van, a meder mélysége és szélessége jelentékeny mértékben megnövekedett. A part erősen tagolttá válik, részint a helyenként dús vegetációjú öblözetek, ún. hókonyok, részint a főmederhez csatlakozó holtágak révén, és a vizet kísérő vegetáció kiszélesedik, a nádas-gyékényes növényzetbe láprétek, puhafa- és keményfaligetek ékelődnek.

Egyedülálló természetvédelmi értéknek tekinthetjük a Soroksári-Duna úszólápjait. Az úszóláp különleges képződmény, amelynek fő szövetét a nád gyökérzete adja. A nádállomány "ránő" a vízre, és sűrű gyökérzetével másfél-két méter vastag szövetet képez, amely a vízen úszik. Ezen a lebegő aljzaton először mohák telepszenek meg. Különösen alkalmas a hely tőzegmohák számára. (Hazánkban 20 tőzegmohafaj fordul elő, mindegyikük védett, a Soroksári-Duna ingólápjain 5-6 faj lelhető föl közülük.).
A Ráckevei-Soroksári-Duna úszólápjai nyilván fiatal képződmények, hiszen képződésük feltételei csak az 1920-as évek óta adottak. Mára viszont olyan gazdag úszólápvilág alakult ki, hogy a Rhőne-delta után az RSD Európa úszólápokban második leggazdagabb vidéke. A legszebb úszólápos részek Szigetszentmiklós—Dunaharaszti—Taksony környékén, valamint a szigetcsépi Csupics-sziget körül találhatók. Ezek természetesen védettek, sot újabban országos védelmet is kaptak.

Lakók a vízben és a víz mellett
A vízparthoz kapcsolódó élőhelyek kiemelkedően gazdag madár-, hüllő-, kétéltű- és rovarfaunát tartanak fenn. Magában a vízben többek között gazdag és változatos hal-, vízicsiga- és rákfauna tenyészik.
Sajátos élőhely a víztest, amelynek eltartóképessége nemcsak a víz kémiai és biológiai paramétereitől, hanem a vízpart tagoltságától, jellegétől, növényzeti borítottságától is függ. A budapesti, illetve a fővároshoz közeli szakaszon az áramló víz nagy mennyiségű iszapot rak le, amelyben az anaerob folyamatok kedvezőtlen hatása révén szegényes a víz gerinces és gerinctelen faunája. Ezt a folyamatot tovább erősíti a tápvizet adó Ferencvárosi Szivattyútelep kitorkollójának közelsége.

Dunaharasztitól délre megjelennek a nagyobb növényzeti borítottságú vízpartok, amelyek a víz tisztulását eredményezik, e szakasztól dél felé ugrásszerűen megnő a vízi élőlények (csigák, kagylók, rákok, halak) száma. Fajokban leggazdagabb élőhelynek a vízpart kiterjedt nádasai, illetve a hozzájuk kapcsolódó puhafa- és keményfaligetek számítanak. Az élőhely-komplexumnak szerves részei, és a fauna szempontjából nem is igen választhatók el a már említett hókonyok, és a vízben létrejött, változatos kiterjedésű úszólápok. A nádas, a zsombékos, a közöttük lévő nyílt víz elsősorban a gerinces fauna jelentős élőhelye, amíg a puhafa- és keményfaligetek figyelemre méltó rovarfaunával is rendelkeznek.
Hogy csak néhányat említsünk a terület ritka, védett állatfajai közül: van itt vidra, mocsári teknős, lápi póc, kockás sikló, kecskerák, vörös gém és még sorolhatnánk.

Kavicsbányászat és "dzsetszkí"
Megdöbbentő a Soroksári-Duna nyílt vizének és a part makrofiton vízinövényzetének szinte teljes pusztulása az elmúlt években. A pusztuláshoz nyilván hozzájárul a lassú feliszapolódás (csak bizonyos fajok esetében), a túlzott beépítés és idegenforgalom, a vízbe bevezetett szennyező anyagok, de a "fő bűnösök" minden bizonnyal az utóbbi időben megjelent vízisí, jetski és általában olyan eszközök, amelyek nagy hullámverést keltenek. Ezek teljesen kivégezték a nyugodt víztükörhöz adaptálódott fajokat.
A Soroksári-Duna életét meghatározó jelenség a túlzott mértékű parti beépítés és a tömegturizmus. Szinte az összes szigetet és a part túlnyomó részét beépítették, mindenhol hétvégi házak vannak és szinte minden háznak van önálló stégje. Sok helyen, például Szigetszentmiklósnál vagy Szigetszentmártonnál a második, harmadik sor házat is felhúzták már a parton, a túloldalon Kiskunlacházánál, de másutt is, széles üdülőövezet települt a partra. Be kell látni, hogy ezt a terhelést a Ráckevei-Soroksári-Duna egyszerűen nem bírja, főleg akkor, ha az üdülők és különösen az alkalmi víkendezők, amerre járnak, óriási mennyiségű szemetet szórnak szét és hagynak a terepen. A horgászok tonnaszám dobálják a vízbe az etetőanyagot, amely a víz eutrofizálódásához, romlásához vezet.
A zöld szervezetek és a természetféltő emberek számtalanszor indítottak támadást a kiterjedt kavicsbányászat ellen. Elsősorban a talajvízszint megőrzése és a víz tisztasága volt érvelésükben a fő szempont. A növényzetben nem okozott volna óriási károkat a bányászkodás, ha azt megfontoltan, ésszel csinálták volna. Így viszont mély, meredek falú gödröket ástak, a humuszos meddőt kidobták a partra, a művelés befejeztével az egészet úgy hagyták. A meddőn gyomnövényzet telepedett meg és stabilizálódott, a horgászok, kiskertesek odarohantak, területet foglaltak, putrikat, majd házakat építettek, és létrehoztak egy olyan, gyakorlatilag megváltoztathatatlan állapotot, amelyben a rontott, tájidegen növényzet korlátlan ideig fennmaradhat. Meg lehetett volna ezt valósítani a meddő ésszerű elhelyezésével, a területfoglalás erős szabályozásával "barátságos", természetközeli formában is, gyakorlatilag ugyanezen a költségen, de ezt elmulasztották. Az utóbbi időben vannak tervek a természetközeli bányaalakításra (pl. a Kavics-Union Kft. bugyi és ócsai bányájában), ezek mostanában valósulnak meg fokozatosan. A további bányászkodást — mivel az anyagra szükség van — nem vetjük el kategorikusan, de a bányagödör-alakítást, a meddőelhelyezést, illetve a terület további, későbbi hasznosítását nagyon erős államigazgatási, természetvédelmi kontroll alatt kéne tartani.

Még néhány javaslat
A Ráckevei-Soroksári-Dunán a következő intézkedések megtételét javasoljuk:
— A nádasok és úszólápok hatékony védelmét fenn kell tartani.
— A makrofiton vízi vegetációt meg kell menteni, illetve vissza kell állítani. Ennek érdekében először is a nagy hullámzást keltő vízisport eszközök használatát kell korlátozni. Legjobb lenne a teljes tiltás, de már az is jelentős eredmény lenne, ha — arra alkalmas területen — pályát jelölnének ki számukra. Az alsó és a felsőbb szakaszon egy-egy 2 km hosszú pálya képzelhető el.
— Felül kell vizsgálni a kialakított rengeteg horgászállás helyzetét, mivel ezek teljesen széttagolják a nádasokat, csökkentik a nádasokban költő madarak élőhelyét. Indokolt esetben ezeket meg kell szüntetni, helyettük közös stégeket lehetne építeni.
Dr. Seregélyes Tibor — Dr. Szél Győző
Fotók: Szatmári Péter

Régóta összenőttem ezzel a tájjal. (...) Sokat járom a vizeket és a környéket. Az a véleményem, hogy az itt élő emberek nagy része nincs tudatában, milyen természeti kincs található a közvetlen környezetében. Gazdag madárvilág: barna rétihéja, vércse, egerészölyv, bölömbika, szürke gém, törpegém, négy récefaj, jégmadár, nádi poszáták, felsorolni is hosszú az itt fészkelő fajokat. Botanikai értékekről csak annyit: az ún. Duna-Tisza csatorna kiágazásánál lévő kis réten négy olyan orchideaféleség található, ami ritkasága és fokozott veszélyeztetése miatt a kiemelten védendő Vörös Könyv listáján szerepel. Zegzugos lagúnái látványosak. A 46-os számmal jelzett folyamkilométer környékén négy ágra szakad a folyó. Mindez egy sűrűn beépített, meglehetősen urbanizált környezetben található.
Mi a folyó problémája? A tavak vagy csendes vízfolyások idővel jelentkező problémája az eutrofizáció. Azt jelenti, hogy a szervesanyag-termelődés gyorsabb, mint a lebomlási folyamat. A növényvilág idővel "betemeti" a vizeket. Ez egy természetes folyamat, bár a vízszennyezésekkel "trágyázott" vizekben felgyorsul. A jelenséget jól jelzi az eliszaposodás. Kotorni kellene, de hogyan?
Egyik véglet: kiszélesíteni a hajózó ágat, és a kikotort anyaggal a partot megnövelni. Szép, egyenletes lesz a mederszelvény, eltűnnek a nádasok, a növényvilág. Ez egy rémkép.
A másik alternatíva: a partvonalak megőrzésével a felhalmozódott iszapot eltávolítani, elszállítani. Ezt azonban meg kell előznie néhány műveletnek. A csatornázatlan vízparti házak szennyvizeit tisztítani kell. A betemetéssel lezárt mellékágakat meg kell nyitni, azaz a pangó vizeket meg kell szüntetni. Ez hidak építésével is jár, de egy szövevényes vízi út kiépítésével a környezet tájképi szépségét emeli. Továbbá fontos a főváros vízszennyezésének csökkentése.
Mindezeknek a várható költségigénye milliárdos nagyságrendű. Sok ez a pénz, vagy kevés? Ahogy vesszük. Ha durva becslést végzek, csak a vízparton épített ingatlanok értéke 40-50 milliárd forint. Ha tágítom a kört egy régióra, ami a Dunának, mint természeti értéknek vonzásaként épült, a beépített forgalmi értéke ennek sokszorosa. Ilyen megközelítésben a rekonstrukciós költségek nem tűnnek soknak. (...) Kellő társadalmi összefogással egy nagyon vonzó emberi és természeti környezet teremthető.
Mi lesz az Ráckevei-Soroksári-Dunaág jövője? Ez csak az itt élő embereken múlik.
Szatmári Péter



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.