— Voltak-e megfelelő mérések a terület természeti értékeiről?

— Nagy ígéreteket hallhattunk a vízlépcső tervezésének időszakában azzal kapcsolatban, hogy milyen felmérések lesznek az élővilág állapotáról. 1989-ben, amikor már kész helyzet alakult ki, akkor derült ki, hogy a madarakon kívül nem történtek kielégítő felmérések, tehát nincs olyan képünk, amihez a változásokat viszonyíthatnánk. A Természettudományi Múzeumban riadót fújtunk annak idején, és megpróbáltunk egy év alatt minél több információt begyűjteni. A Duna-elterelés óta folyamatosak a monitoring-vizsgálatok, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia irányításával, az ELTE növényrendszertani és ökológiai tanszékével karöltve végzünk.

— Milyen változásokat tapasztaltak a mérések során?

— A Duna-elterelés kétségkívül hatalmas pusztulást hozott magával. Évről évre rendkívüli változásoknak voltunk szemtanúi. Olyan átstrukturálódások következtek be, amelyeknek nem látjuk a végét. Fajok tűntek el, míg mások elszaporodtak. Ha összesítést készítenénk, akkor a fauna rendkívül nagy mértékű egyszerűsödése a jellemző. Néhány faj el is tűnt a Szigetköz területéről — például egyes halfajok, szitakötő-fajok —, de ami számomra ennél sokkal ijesztőbb, hogy sok fajnál vészesen csökkent a populációk mérete.

— Mi ennek a közvetlen oka?

— Az élőhelyek megváltozása. A Szigetközben nagyon sokféle élőhely-típus volt. Voltak például nagy sebességű vizek, kisebb sebességűek, morotvák, állóvizek, bányatavak. Ezek száma és sokfélesége lett kevesebb. A jelenlegi állapot még mindig számos értéket őriz, ami csak a monitorozás eredményein folyamatos műszaki beavatkozással tartható fenn.

— A Duna-elterelés előtti állapot szintén nem egy ősállapot volt.

— Valóban. Valamikor a Szigetközben nem volt főág, hanem volt egy főbb ág és a mellékág-rendszerek. A múlt század végén kezdték kialakítani a ma ismert főágat, és abból a vízállástól függően több-kevesebb víz jut a mellékág-rendszerekbe. Az ezzel kapcsolatos működési zavarok adták az egyik indokot, hogy itt valamiféle változtatásra lenne szükség.

Jelenleg a Duna fő ága — nagyon kis vízhozammal — mondhatni hermetikusan el van zárva a Szigetköz többi részétől. Ha ez nem lenne, minden vízpótlás azonnal visszafolyna a Dunába. Külön rendszerként szerint működik tehát a Duna, és külön az ártér, amely a vízpótló rendszertől kap vizet. Ez így egy nagy mesterséges rendszer, de pillanatnyilag nincs is más lehetőség, mint ennek a fenntartása.

— Ez a mesterséges rendszer nyilván nem képes ugyanúgy fenntartani az élőhelyeket, mint az eredeti.

— Ez így igaz! Egy ökológus számára azonban rendkívül fájó, hogy nincsenek árvizek. Az árvíz nagyon fontos, részben limitáló, részben a bioszférára kedvezően ható tényező. (Egyes fajok túlzott elterjedését sok esetben az árvizek akadályozzák meg.) A rendszeres árvizek egyes fajok megtelepedését nem tették lehetővé, míg másoknak kedveztek.

További előnyük az árvizeknek, hogy rengeteg tápanyagot hoznak magukkal. Köztudott, hogy a Szigetközben a nyárasok fatömeg-növekedése 40%-kal haladja meg az országos átlagot. Rengeteg táplálék kerül az árterekre az árvizekkel, különösképpen a foszfor az, ami nagy mennyiségben rendelkezésre állt. Ez most megszűnt.

— Vannak olyan területek, amelyeket különösen súlyosan érint a kisebb vízmennyiség?

A legnagyobb gondot az ártér szárazulatai jelentik. Olyan mélyre süllyedt a talajvíz, különösen a felső szakaszon, hogy ott egy vákuum keletkezett. Olyan ez a terület, mint egy homok- és kősivatag, ami majd be fog népesülni, de a vizsgálataink szerint itt elsősorban gyomosodás zajlik. Ezeken a területeken már sosem lesz olyan gyönyörű természetközeli állapot, ami valamikor itt volt, és amit az ember ide kívánna.

— Mit tehetnénk ma annak érdekében, hogy a károk ne legyenek olyan súlyosak?

— Ha több vízhez juthatnánk újból a Duna vízhozamából, és egy jól kidolgozott tervnek megfelelően visszajuttatnánk a Szigetközbe, sokat javíthatnánk a helyzeten.

Az idő félelmetes dolog. A Duna-elterelés tíz évvel ezelőtt történt. Azoknak a gyerekeknek, akik akkor születtek, már ez az állapot a "természetes". Annak idején hatalmas tüntetések voltak a vízlépcső ellen, mára pedig, úgy tűnik, teljesen beletörődtünk a mai állapotba. Persze, utólag sokkal nehezebb bármit is tenni, mint a döntések meghozatala idején.