kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Megoldások a szennyvíztisztításra

Bár az európai uniós csatlakozási tárgyalások során a környezetvédelmi fejezetet ideiglenesen lezárták, egyes területeken a felzárkózás érdekében mégis hatalmas anyagi áldozatokat kell hoznia hazánknak. Ezek közé tartozik a szennyvíztisztítás és a csatornázás, amely főként a kis lélekszámú és alacsony költségvetésű településeknek nagy feladat a jövőben. Számukra elérhető megoldás lehet a természetközeli szennyvíztisztító rendszerek alkalmazása, amelyek több európai államban már bizonyítottak.
Az európai uniós (EU) csatlakozási tárgyalások során 2001 nyarán sikerült ideiglenesen lezárni Magyarország szempontjából talán az egyik legaggályosabb részt, a környezetvédelmi fejezetet. Az ideiglenes lezárás ténye azonban korántsem jelenti azt, hogy az ország környezetvédelmével kapcsolatban minden rendben van. Ezt bizonyítja az is, hogy hazánk a szennyvíztisztítás problémájának megoldására 2010-ig, illetve bizonyos esetekben 2015-ig mentességet kapott.
Az EU-normákhoz való felzárkózás elengedhetetlen feltétele, hogy a 2000 lélekszám fölötti településeken keletkező szennyvizeket össze kell gyűjteni, és biológiai vagy azzal egyenértékű eljárás alá kell vetni, még mielőtt azt a felszíni vizekbe bocsátanák. Az irányelv előírásai szerint a településeken a csatornázást a térség érzékenységétől függően, ütemezve kell megvalósítani, azonban a szennyvíztisztítási technológiára vonatkozóan nem írnak elő kötelezően követendő technikai megoldást, pusztán az elérendő paramétereket adják meg. Ez irányú feladatok megoldására a Külügyminisztérium számításai szerint a környezetvédelmi adaptáció 2500 milliárd forintra tett teljes költségéből 800 milliárd forintra van szükség.
A megvalósításhoz szükséges források előteremtése nem csak hazánknak probléma, ugyanis a többi csatlakozásra váró ország is hasonló cipőben jár. A csatornázási és szennyvíztisztítási beruházásokra, amelyek majdnem a legtöbbet igénylik a központi és önkormányzati forrásokból, több volt szocialista ország — köztük Csehország és Szlovénia — is ideiglenes mentességet kért és kapott.
Az irányelv a jelenlegi EU-tagországok számára is határidőket szab a csatornázás és az elérendő tisztítási fokozatok kiépítésére, amely alapján 2005 végére minden 2000 lakos fölötti településen be kell vezetni a biológiai tisztítást. A beruházáshoz szükséges összeg a legtöbb nyugati országban sem áll hiánytalanul rendelkezésre, ezért például Németország a szükséges források egy részének előteremtése érdekében államilag garantált kötvényeket bocsátott ki, ami az ottani viszonyok miatt rendkívülinek számított.
A jelenlegi adatok alapján Magyarországon a háztartások csatornázottsági aránya 58%, azonban a lakók számát tekintve csak 48%. A szennyvíztisztításnak még kedvezőtlenebb a helyzete, ugyanis az összegyűjtött szennyvizek mintegy 60%-a kerül szennyvíztisztítókba, de annak csak alig kétharmadát tisztítják meg biológiailag. Az elmúlt 10 évben a csatornázásra és szennyvíztisztításra országosan mintegy kétszázmilliárd forintot költöttek, aminek kedvező hatásai az utóbbi években kezdenek megmutatkozni.

A kommunális ellátás helyzetét jellemzi, hogy a tízezernél kisebb lélekszámú településeken a lakások 79-86%-a van a közüzemi vízhálózatra kapcsolva, és 3-22%-a csatlakozik a közcsatorna hálózatra. A 10 000—200 000 lakosú településeknél ez az arány 88—91, illetve 37—76% között mozog, míg az ennél is nagyobb városokban az adatok valamivel kedvezőbb képet mutatnak. Ezeket az arányokat azonban tovább rontja az a tény, hogy a 2000 lélekszámúnál kisebb településeken keletkezett szennyvizeknek még 5%át sem tisztítják, pedig ezek a falvak több mint egymillió ember lakhelyéül szolgálnak.
Számos településen a túl nagyra méretezett szennyvíztisztító művek kihasználtsága gyakran elmarad az elvártaktól. Ennek, valamint a fentebb közölt kedvezőtlen arányoknak az az oka, hogy az ingatlantulajdonosok nagy része a szolgáltatás magas ára miatt nem kíván a csatornahálózathoz csatlakozni. A szolgáltatás drágasága pedig a mesterséges szennyvíztisztító telepek, valamint a hozzájuk kapcsolódó csatornahálózat magas létesítési és üzemeltetési költségéből adódik.
Az alacsony lélekszámú településeken a keletkező szennyvíz mennyisége nem tud kielégíteni egy nagy kapacitással bíró mesterséges szennyvíztisztító telepet, ezért a közeli falvak összefogva regionális csatornahálózatot hoznak létre, és így közösen csatlakoznak egy szennyvíztisztító telephez. Természetesen a beruházási és üzemeltetési költségek megoszlanak a települések között, de a hatalmas csatornahálózat miatt még így is igen jelentős anyagi ráfordítást igényelnek az ilyen jellegű beruházások.

A kis lélekszámú települések szennyvíz-elhelyezési problémájának megoldására érdemes lenne természetközeli szennyvíztisztító berendezéseket építeni. Ezek létesítési és üzemeltetési költsége a hagyományos szennyvíztisztító technológiákénál jóval alacsonyabb, és az EU országaiban igen elterjedtek.

Számtalan természetközeli szennyvíztisztító rendszert üzemeltetnek például Olaszországban, Németországban és Portugáliában is. Utóbbiban a kilencvenes évek elejétől több mint 76 ilyen rendszerű tisztítótelepet létesítettek. Az ottani tapasztalatok szerint a helyesen kialakított természetközeli szennyvíztisztító rendszerek beruházási költségei azonosak a hasonló kapacitású hagyományos technológiákéval, azonban az üzemeltetési költségük tíz-hússzor kevesebb, mint a mesterségesen kialakított telepeké. Magyarországon a természetközeli szennyvíztisztító rendszerek száma nem éri el a húszat, holott az ország területe és lakosainak száma hasonló Portugáliáéhoz.

A természetközeli szennyvíztisztító rendszerek között a legelterjedtebb a gyökérzónás technológia.

Ennek lényege, hogy a földmedencében lévő szilárd hordozóra (talajra, homokra, sóderre vagy kőre) vízi-mocsári növényeket telepítenek. Az ülepített szennyvizet elosztórendszeren keresztül függőleges vagy vízszintes folyási irányban vezetik át a szűrőágyon, ahol aerob és anaerob folyamatok mennek végbe. Ezért a tisztítás többrétű és hatékony. Az aerob folyamatokhoz szükséges oxigént a telepített növények biztosítják oly módon, hogy a leveleikben megtermelődött oxigént a gyökérzeten keresztül a szűrőmezőbe juttatják. A gyökérzet közelében oxigéndús mikrokörnyezet jön létre, ahol a szervesanyagok oxidációja végbemehet.
A technológia az alacsony lélekszámú települések szennyvizének tisztítására kiválóan alkalmas, hiszen kis kapacitású tartományban működik. A kialakítás során a legtöbb esetben nincs szükség gépészeti és villamos berendezésekre, hiszen a szennyvíz gravitációs módon halad a rendszerben.
A természetközeli szennyvíztisztító telepek beruházási költsége a hazai tapasztalatok alapján alacsonyabb, körülbelül kétharmada, mint az azonos kapacitású mesterséges szennyvíztisztító telepeké. Üzemeltetési költségüket tekintve még kedvezőbb a helyzet, hiszen anyagi igényük tizede-huszada a mesterséges technológiákénak.
A csekély lélekszámú településeken az EU-s elvárásoknak megfelelő megoldás lehet a természetközeli szennyvíztisztító rendszerek alkalmazása, azonban ehhez komoly szakmai összefogásra és minisztériumok közötti együttműködésre van szükség.
Major Balázs
Fotók: dr. Szilágyi Feren

Sorozatunkban az EU-csatlakozás környezetvédelemhez kapcsolódó különféle vonatkozásait vizsgáljuk. Az EU-melléklet a Külügyminisztérium támogatásával jelenik meg.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.