kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Hulladék-kérdés az EU-ban és itthon

Az EU-csatlakozással kapcsolatos egyeztetések egyik legsarkalatosabb problémája a hulladék-kérdés. Meg kell felelnünk a szigorúbb hulladéktárolási és -feldolgozási követelményeknek, ugyanakkor maga a csatlakozás előreláthatólag növeli majd az egyszer használatos termékek és a csomagolóanyagok mennyiségét, és ezzel várhatóan növekszik majd a lakosság hulladéktermelése, ezzel is fokozva a problémát. A Hulladék Munkaszövetség tanulmányt készített az EU és Magyarország hulladékhelyzetéről, a csatlakozás során javasolt intézkedésekről, melynek gondolataiból rövid ízelítőt adunk olvasóinknak.
Az Európai Unió hulladéktermelése
Az Európai Unió országaiban a hulladéktermelés, illetve a hulladékok újrahasznosítása feltűnően eltérő értékeket mutat, ami az egyes országokon belüli gazdasági tényezőkkel magyarázható. Az iparosodott és erősen urbanizált országok több hulladékot termelnek, mint a vidéki gazdálkodást folytatók, ahol a háztartási (konyhai) hulladékot visszaforgatják, akár háziállatok táplálékaként, akár a kert trágyázására.
Az olcsó, eldobható csomagolás bevezetése ugyancsak megnövelte a hulladék mennyiségét, mely jól megfigyelhető a települési hulladék összetételében.
A települési hulladékot különböző módokon dolgozzák fel, ezek közül a legrégebbi és a legáltalánosabb a lerakás. E módszert azonban egyre erőteljesebb bírálat éri, miután a szemétlerakók nagy helyet foglalnak el, és a föld és a talajvíz további szennyeződését idézhetik elő.
Növekvő elmozdulás tapasztalható az égetés irányába, különösen az iparosodott és sűrűn lakott országokban. Sok, hulladéknak tekintett anyagot újra fel lehet használni, különösen, ha azokat külön gyűjtik. E terméktípusok többé nem tekinthetők hulladéknak, hanem gazdasági értékkel bíró anyagokként vesznek újra részt a termelés—fogyasztás körforgásában. Ezeket az anyagokat újabban kizárják a hulladék-statisztikákból.
A korszerű hulladékkezelési rendszerek működtetésének egyik elengedhetetlen feltétele, hogy ismerjük a hulladékok összetételét. Ezt mutatja be az 1. sz. táblázat.
A nyugat-európai hulladékgazdálkodás
Az Európai Unió jogrendszere tartalmaz a hulladékgazdálkodásról szóló, minden tagországot érintő egységes szabályokat is. Ezen kívül a nyugat-európai országok rendelkeznek saját hulladékkezelésre vonatkozó szabályozással.
Alapvető prioritások a Hulladékgazdálkodási Stratégia (1996) alapján:
1) Megelőzés, mennyiségi és minőségi szempontokat egyaránt figyelembe véve
2) Újrahasználat és újrafeldolgozás
3) A végleges ártalmatlanítás optimalizálása
4) A szállítás szabályozása
5) A helyreállítási cselekmények
6) Hulladék ártalmatlanítása: lerakás vagy égetés.
A szennyező fizet elv értelmében az ártalmatlanítás költségeit a birtokos fedezi, aki kezeltetni akarja a hulladékot a hulladék begyűjtőjével, illetve más olyan létesítményben, amely engedélyköteles és/vagy az előző birtokos vagy azon termék termelője, melyből a hulladék származik.
A veszélyes hulladék sajátosságai közül az alábbiakat említi:
— tilos a különböző minőségű veszélyes, valamint nem veszélyes hulladékok keverése;
— a veszélyes hulladékok a nemzetközi szabályoknak megfelelően csomagolva, jelölve, címkézve legyenek;
— szállítás során megfelelő kísérő irattal kell őket ellátni.
1. táblázat A fejlett ipari országok és Magyarország települési szilárd hulladéka összetételének összehasonlítása (tömeg%) (1988-1990)

A magyarországi helyzet
A települési szilárd hulladék becsült mértéke 20—21 millió m 3 /év (= 4—4,5 millió tonna/év). A mennyiség évente átlag 2-3%-kal nő. Összetétele az életszínvonal és életmód változásával együtt az elmúlt időszakban lényegesen megváltozott, térfogatsűrűsége fokozatosan csökken. Ezt a változást az utóbbi években a korszerű fűtési módok elterjedése (áttérés a fa—szén tüzelésről gáz-, illetve elektromos üzemű kályhákra, kazánokra) és a csomagolási arány növekedése okozza. A települések adottságaitól függően jelentős eltérés van a főváros, a nagyobb városok és a községek hulladékkibocsátása között. Budapesten az egy lakos által évente termelt hulladék mennyisége 1,1—1,2 m 3 -re, a városokban 0,9—1,1 m 3 -re, a falvakban 0,6-0,8 m 3 -re becsülhető.

Magyarországon a települési szilárd hulladéknak 82%-át gyűjtik rendszeresen. A gyűjtéshez használt járművek közül a korszerű, nagy tömörítő képességűek aránya nem éri el a 10%-ot.
A települési szilárd hulladék 85%-át a Magyarországon üzemelő 2700 hulladéklerakóra szállítják. A mostani lerakóknak 60 millió m 3 a fennmaradó kapacitásuk, így 5 év múlva megtelnek. Célszerű lenne tehát a majdani lezárt sok lerakó helyett regionális hulladéklerakókat létesíteni, amelyek megfelelnek a kor környezetvédelmi előírásainak és képesek befogadni több település hulladékát is.
A hulladékkezelés módja Magyarországon
lerakás 75%
égetés 8%
újrahasznosítás 3%
ismeretlen 14%
A tevékenységi sorrendről
A jelenlegi hulladékgazdálkodásban az ártalmatlanítás kap meghatározó szerepet (a keletkező szilárd hulladéknak kb. 95%-át ártalmatlanítják — ennek kb. 90%-át lerakással). A másodnyersanyag világpiaci árainak emelkedésével együtt (koncepcionális és kísérleti szinten) lassan előtérbe kerül a szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás.
A jelenlegi vezérelv, hogy valamiképpen, de a legkisebb környezetszennyezést okozva elbánjunk a keletkező hulladékokkal (ez leginkább a "letakarásos szemfényvesztést" jelenti, hiszen a mintegy 2700 lerakónknak kb. 5%-a felel meg a környezetvédelmi-közegészségügyi feltételeknek, az EU szabványának pedig egy sem).
Hatásait tekintve a jelenlegi gyakorlat nem a megoldás irányába hat, csupán a problémák továbbgörgetését jelenti. (Az új lerakók, égetők elleni lakossági megnyilvánulások számunkra éppen a mostani koncepció tarthatatlanságát jelzik.)
A Hulladék Munkaszövetség által kidolgozásra javasolt helyi hulladékgazdálkodási koncepciók alapvetően az alábbi sorrendiség következetes érvényesítésére törekednek:
1.) A megelőzés elsődlegessége (mennyiségi és veszélyességi szempontból egyaránt). Mindazon termékek mellőzése vagy kiváltása, amelyek fölöslegesek vagy akadályozzák az újrahasznosítást.
2.) Csökkentés, az elkerülhetetlen hulladékok különgyűjtésének és újrahasznosításának biztosításával.
3.) A meg nem előzhető, veszélyes anyagoktól mentes és újrahasznosításra alkalmatlan hulladékfrakció környezetet kímélő ártalmatlanítása (főszabályként: a maradék hulladék szelektált lerakása, a legmagasabb műszaki színvonalon és a leghatékonyabb védekezés mellett).
"Az elbánás elve" helyett tehát a megelőzés elve kap prioritást. Ebből a szempontból alapvető, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos döntéshozatali és végrehajtási szakaszban minden érdekelt részt vehessen, feladatát teljesítse és megfelelő beavatkozási jogosítvány alanya legyen (az együttműködés elve). Alapvető továbbá az okozói elv következetes érvényesítése: aki valamely környezetszennyezésért felelős, az viselje annak elhárítási költségeit is. A jelenlegi gyakorlat össztársadalmilag teljesen igazságtalan: a költségeket a közös költségvetési források, a helyi önkormányzatok állják, illetve az állampolgárokkal fizettetik meg.
Nélkülözhetetlennek tartjuk annak tudatosítását, hogy a természet nem ingyenes termelési tényező, hanem a földi létünk (egyéni, családi, társadalmi életünk) reprodukálhatatlan színtere. Ennek figyelmen kívül hagyása, a primer nyersanyagok és az energia olcsósága nagyban felelős a hulladékok piacán uralkodó mai helyzetért.
A jelenlegi problémákat csak akkor tudjuk mérsékelni, ha a hulladékokat értékként kezeljük, s másodnyersanyagként (erőforrásként) bánunk velük. Hosszú távú szakmai célunk a természet utánzása: a hulladékmentes, zárt (fenntartható) termelési körfolyamatok kialakítása.
A fenti alapösszefüggések ismeretében feltehetően mindannyiunk számára nyilvánvalóvá válik, hogy a hulladékprobléma megoldása hosszú távon tehát csak az ipari társadalom megváltoztatásával lehetséges: akkor, ha az lemond az állandó növekedés igényéről, és a termelésben, valamint a fogyasztásban az ökológiai szempontoknak biztosít elsőbbséget.
A teljes tanulmány beszerezhető: a Hulladék Munkaszövetség irodájában, 1117 Budapest, Karinthy Frigyes u. 7.
Telefon: 386-2648, drótposta: humusz@humusz.hu



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.