Sokan kérdezik, hogyan lettem vegetáriánus. Immár tizenhárom évvel ezelőtt Németországban, egy ifjúsági — történetesen eszperantó — rendezvényen vettem részt, ahol a legolcsóbb részvételi lehetőség az "önellátó" kategória volt. Buzgón látogattuk hát a környékbeli élelmiszerboltokat, és csoportokba verődve fogtunk neki a lakomának, egymást kínálgatva az általunk vásároltakból. Úgy alakult, hogy egy olyan csoporthoz csatlakoztam, ahol mindenki vegetáriánus volt, vagy csak nagyon ritkán, különös alkalmakkor evett húst. Egy lány elmondta, hogy ő járt már állattenyésztési telepen, és amit látott, borzalmas volt. Mások a vegetarianizmus ökológiai oldalát ecsetelgették. Kedves társaság volt, jó barátokra találtam a világ különféle tájairól odasereglett emberek között. A rendezvény után még napokig együtt maradtunk, egy lány vendégül látott néhányunkat, és mi csodáltuk főzőtudományát.

Ahogy hazaértem, hű akartam lenni ehhez a társasághoz, és ez abban is megnyilvánult, hogy úgy határoztam, kerülöm a húsevést. Kezdetben átlagosan hetente egyszer ettem húst, aztán havonta egyszer. Egyszer pedig azt tapasztaltam, hogy a húsvéti sonka, ami valamikor a kedvenc húsételem volt, nem esik jól. Innen kezdve tudtam, hogy végleg kimarad a hús az étrendemből, és cseppet sem bántam.

Sokszor kérdezik tőlem, nehéz-e vegetáriánusnak lenni. Nem kívánok-e meg időnként egy adag húsgombócos töltött káposztát vagy egy darab hurkát. Ilyen nehézségekről szó sincs. Az egyedüli nehézség másnak lenni ebben a társadalomban. Fura csodabogárnak lenni, aki nem úgy él, mint más, "rendes, normális" ember. De hát az úttörők dolga sosem volt könnyű.

Egy-egy kultúra legalapvetőbb tulajdonságai azok, amelyekről nem is beszélünk. Ilyen dolog mifelénk, Európa keletibb térségeiben a húsevés. Nyugat-Európában már jóideje nem ilyen egyértelmű a helyzet, ott már megkezdődött az étkezési szokások átértékelődése, leginkább az egészség szempontjait figyelembe véve. A rendezvényeken többnyire van választék a helyi szokásoknak megfelelő és egy hús nélküli menü között. Másrészt a környezetvédelemmel foglalkozók nagy része is vegetáriánus, azt tartva szem előtt, hogy ez a táplálkozásmód sokkal kevésbé terheli a környezetet.

A népességszaporulatot is figyelembe véve nem hallgathatunk arról, hogy a különféle étkezési szokások mennyire különbözőképpen terhelik a környezetet — no meg a saját szervezetünket. Jó tudnunk mindezekről, hogy aztán szabadon és felelősségteljesen választhassunk.