Az eddigi hagyományokhoz híven a zöld társadalmi szervezetek és az Európai Bizottság mostani találkozóját is meglátogatta az EU környezetvédelmi főbiztosa, Margot Wallström asszony, aki elmondta: az Európai Unió nemrég elfogadott 6. Környezetvédelmi Akcióprogramja megszabja az EU stratégiáját az elkövetkező tíz évre, és a csatlakozó országoknak is ennek megfelelően kell cselekedniük. Az EU idén márciusban tartott barcelonai csúcstalálkozója is megerősítette, hogy a környezetvédelmet egyenrangúan kell kezelni a gazdasági és szociális kérdésekkel. Az ez év őszén sorra kerülő Johannesburgi Környezetvédelmi Világkonferenciáról pedig az az álláspontja, hogy ott konkrét, mérhető és a gyakorlatban megvalósítható célokat kell kitűzni. A 10 évvel ezelőtti Riói Csúcstalálkozón meghatározott célkitűzések ugyan helyesek voltak, de nem elég konkrétak és nem számonkérhetőek, így tovább növekedett az az óriási szakadék, amely az elfogadott elvek és a valóság között tátong. A helyzet megváltoztatásában jelentős kell hogy legyen az üzleti élet szerepe, amelynek e téren is felelősséget kell viselnie a tetteiért.

A főbiztos asszony szerint az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országoknak az egyik legfontosabb teendője, hogy a gyakorlatban is hajtsák végre az elfogadott jogszabályok előírásait, és ennek érdekében erősítsék meg az államigazgatási szerveket. Erősödnie kell a társadalmi szervezetek beleszólási lehetőségeinek és ellenőrző szerepének is. Az EU bővítése csak akkor lehet sikeres, ha a döntések előkészítésében megvalósul a széles körű társadalmi részvétel és növekszik a nyilvánosság.

A civil szervezetek képviselői hozzászólásaikban rámutattak, hogy a bővítési folyamat során (is) az EU elvei és gyakorlati tevékenysége gyakran szöges ellentétben állnak egymással. A bolgár Petko Kovacsev például felrótta, hogy az EU pénzügyi támogatást kíván nyújtani a páratlan természeti értékekkel rendelkező Kreszna völgy elpusztításához: ide egy autópályát terveznek, számos törvény megsértésével, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják a civil szervezetek megoldási javaslatait. Az észt Peep Mardiste szintén több olyan esetet sorolt fel, amikor EU-pénzeket használtak fel vagy terveznek felhasználni környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt megkérdőjelezhető beruházásokra. A Levegő Munkacsoport képviselője bírálta a magyarországi burkolat-megerősítési programra és a Győr-péri repülőtér bővítésére nyújtandó EU-támogatást. Sérelmezte, hogy az ezekkel a témákkal kapcsolatos leveleinket az EU illetékesei válaszra sem méltatják, annak ellenére, hogy az Európai Bizottság belső szabályzata szerint minden ilyen levélre 15 napon belül válaszolni kell. A főbiztos asszony mindezekről az ügyekről részletesebb írásbeli tájékoztatást kért, és megígérte, hogy rövid időn belül kivizsgálja azokat, az eredményről pedig értesít bennünket.

A lengyel Krzysztof Kamienicki szerint nem vitatható, hogy az EU Környezetvédelmi Főigazgatósága valóban a környezet állapotának javítása érdekében dolgozik, azonban más főigazgatóságok (így például az energiaügyi és közlekedési, valamint a mezőgazdasági) gyakran épp az ellenkezőjét teszik, és ők bizonyulnak erősebbnek. Margot Wallström elismerte, hogy sokszor nem könnyű fellépniük a különböző gazdasági érdekcsoportokkal szemben. A szlovén Anamarija Slabe követendő példáként említette hazájának rendkívül szigorú szabályozását a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozóan, és felvetette a kérdést: mi indokolja, hogy az EU szabályai ennél jóval engedékenyebbek? A főbiztos asszony szerint az egyik legfontosabb cél a fogyasztók pontos tájékoztatása, hogy ennek alapján szabadon választhassanak a különböző termékek közül. Ezért az EU tagországaiban kötelező az élelmiszereken annak feltüntetése, ha a termék génkezelt. Az ilyen jellegű termékek előzetes vizsgálatát, a kockázatok becslését szigorú előírások szabályozzák az EU-ban is. Gyulai Iván, a miskolci Ökológiai Intézet igazgatója szerint kétséges, hogy az EU jogszabályainak bevezetése érdemben javít majd a csatlakozni kívánó országok környezeti állapotán, hiszen az a mostani tagországokban is egyre romlik. Margot Wallström azt válaszolta erre, hogy az EU jogszabályai már most is több területen hozzájárultak a környezet állapotának javulásához, illetve lassították annak romlását. Ez fokozottan igaz lesz a jelölt országokra nézve, ahol az előírások sok esetben még mindig lazábbak, mint az Európai Unióban.

Jean-François Verstrynge, a Környezetvédelmi Főigazgatóság főigazgatója szintén a civil szervezetek növekvő szerepét hangsúlyozta, kiemelve, hogy jelentős szerep vár rájuk abban, hogy figyelemmel kísérjék az elfogadott jogszabályok végrehajtását, és jelezzék az Európai Bizottság felé az e téren előforduló hiányosságokat. Ennek ugyanis hatalmas a tétje: a környezetvédelmi jogszabályokat megsértő országokat a bizottság az Európai Bíróság elé idézheti, amely elmarasztalás esetén igen jelentős összegű bírságokat fizettethet velük. Annak érdekében, hogy a társadalmi szervezetek munkájukat minél hatékonyabban végezzék, az Európai Bizottság a többszörösére emeli a részükre biztosított forrásokat, és ezek nagy részére a jelölt országok szervezetei is pályázhatnak.

A rendezvénysorozat keretében, kihasználva a brüsszeli helyszín adta lehetőséget, találkozni szoktunk más főigazgatóságok munkatársaival is. A mostani alkalommal — a Levegő Munkacsoport javaslatára — a Versenyügyi Főigazgatóságra látogattunk el, ahol Dominique Van Der Wee úr fogadott bennünket. Elmondta, hogy az Európai Unió Szerződésébe ütközik minden állami támogatás, amely torzítja vagy torzíthatja a piaci versenyfeltételeket oly módon, hogy előnyben részesít egyes vállalkozásokat vagy termékeket másokkal szemben. (Ez alól bizonyos körülmények között kivételt tehetnek, így például a külön jogszabályban meghatározott, környezetvédelmi célú támogatások esetében.) A Versenyügyi Főigazgatóság egyik fő feladata ezeknek a támogatásoknak a vizsgálata és visszaszorítása. ők is nagyon fontosnak tartják a társadalmi részvételt, hiszen nagyrészt az állampolgárok — no meg a támogatás miatt hátrányt szenvedő konkurens cégek — bejelentései alapján jutnak tudomásukra a törvényellenes támogatások.

Van Der Wee szerint a környezetvédők is számos esetben élnek azzal a lehetőséggel, hogy a versenyjogi előírásokat kihasználva lépjenek fel a környezetkárosító beruházások ellen. Így például a holland zöldek panaszt tettek kormányuk ellen az Európai Bizottságnál amiatt, hogy támogatást adott a Hewlett-Packard cégnek egy gyár megépítésére, amire egyébként egy természetvédelmi szempontból fontos területen került volna sor. A támogatást a Versenyügyi Főigazgatóság jogtalannak ítélte, és a környezetvédőknek így sikerült megakadályozniuk a természetkárosító beruházást.

A Levegő Munkacsoport képviselőjének kérdésére válaszolva Van Der Wee kijelentette, hogy a Versenyügyi Főigazgatóság abban az esetben is eljárhat, amennyiben a piaci versenyt torzító állami támogatásra a csatlakozni kívánó országokban kerül sor. Ha az ország kormánya ad ilyen támogatást, akkor jogi úton nem tudnak fellépni ellene, de figyelmeztethetik arra, hogy ez összeegyeztethetetlen az EU jogszabályaival, és így a csatlakozáskor törvénysértővé válik. Ha azonban egy EU-tagország vagy az Európai Bizottság ad ilyen támogatást a jelölt országokban, akkor a Főigazgatóság leállíthatja, illetve visszafizettetheti a támogatást. Javasolta, hogy amennyiben ilyen eset a tudomásunkra jut, azt jelezzük a Versenyügyi Főigazgatóságnak.