Budapest ma még kedvező helyzetben van az ivóvíztermelés terén. A parti szűrésű kutakból viszonylag olcsón jó minőségű víz nyerhető. E helyzet azonban gondatlanságra ösztönöz. Nem védik megfelelően a vízbázisokat, sok helyen a visszafordíthatatlan elszennyeződés veszélye fenyeget.

A rendszerváltás előtt kiépült nagy kapacitásokat ma nem használják ki. A dráguló víz miatt nem csak a háztartások vízfogyasztása csökken, hanem elmarad az utcák, parkok, zöldterületek szükséges locsolása is. Ugyanakkor lassú a víztakarékos berendezések elterjedése, nagymennyiségű víz vész kárba az elavult vezetékeken keresztül. Nem készülnek számítások arról, hogy nem kerül-e jóval többe a társadalomnak a növekvő porártalom és a zöldterületek tönkremenetele, mint a locsolás, a portalanítás.

1. Dolgozzanak ki 50 éves közös vízbázisvédelmi tervet a térség önkormányzataival! Ne a jelenlegi szükségletekből, hanem a víz stratégiai jelentőségéből induljanak ki! Egyeztessék a tervet a szennyezett területek kármentesítési és a térség területfelhasználási terveivel!

2. Az önkormányzati kezelésű épületekben használjanak víztakarékos berendezéseket! Dolgozzák ki a szürkevíz (mosó- és csapadékvíz) másodlagos hasznosításának lehetőségeit!

3. Szökőkutakkal, csobogókkal, ivócsarnokok megnyitásával segítsék a nyári hőség elviselését, javítsák a közterületek minőségét!

4. Ahol a vízminőség lehetővé teszi, használják az önkormányzatok az első vízadó rétegből nyerhető talajvizet parkok és utcák locsolására, a portalanításra!

>>> Tovább