kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Válasz a válaszokra

"Az előbb mondott piacokon felül élelmiszerpiacok is vannak a városon kívül kijelölt helyeken, hogy a folyóvíz mossa le a mocskot, a szennyet. Nemcsak a zöldséget, a fák gyümölcsét és a kenyeret szállítják ide, hanem az étkül szolgáló halakat, négylábúakat, szárnyasokat is. Ide hozzák a szolgák-leölte és megtisztított vágómarhákat. Nem tűrik ugyanis, hogy a polgáraik megszokják az állatok mészárlását, mert véleményük szerint, ettől fokozatosan kivész a legemberibb érzés: a gyöngédség."
Morus Tamás (1478—1535): Utópia
A Levegő Munkacsoport fenti nyilatkozatának közzététele után több levelet és telefonhívást kaptunk. Egyesek teljes egyetértésükről biztosítottak bennünket, mások — részben az érintett médiumokhoz közelálló személyek — vitatták álláspontunk helyességét. Megköszönve az előbbiek támogatását, a továbbiakban álláspontunk ellenzőinek egyes felvetéseire kívánunk válaszolni. Reagálásukból mindenekelőtt az derült ki, hogy nem ismerik a témával kapcsolatos tudományos kutatások legújabb eredményeit. Ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az illetékes állami szervek és a média tegyenek megfelelő lépéseket a közvélemény hatékony tájékoztatására. A Lélegzet ehhez azzal is hozzá kíván járulni, hogy e számában röviden beszámol a Science című folyóiratban nemrég közzétett kutatási eredményekről.

Többen óvtak minket attól, hogy befolyásoljuk a szabad piacot: hadd döntse el a kedves fogyasztó, mit kíván fogyasztani. Természetesen mi is a szabad piaci verseny hívei vagyunk. Ennek pedig az az egyik alapelve, hogy az okozó fizessen. Ha az erőszaktartalmú művek kárt okoznak a társadalomnak, akkor annak költségeit tartalmaznia kell ezen termékek árainak. Azt is tudomásul kell venni, hogy vannak olyan tényezők, amelyeket a piac nem tud kezelni, és ebben az esetben más típusú beavatkozásra van szükség. Így például léteznek olyan termékek, amelyekre van ugyan kereslet, de értékesítésüket az egész társadalom érdekében korlátozni kell, vagy akár meg is kell tiltani. (Az előbbire példa, hogy cigarettát nem szabad eladni 18 éven aluliaknak, vagy hogy a lőfegyverek vásárlását szigorú feltételekhez kötik. Az utóbbira példa a kábítószer és a szabványoknak nem megfelelő — balesetveszélyes, egészségkárosító — termékek árusításának tilalma.)
Felmerült a kérdés, hogy milyen típusú adót kellene az erőszaktartalmú művekre kiszabni. Álláspontunk szerint ezen a téren a legfontosabb a hatályos törvényi előírások betartása: be kell szedni az e művekre meghatározott 25 százalékos kulturális adót, ami az APEH feladata.
Megkérdezték azt is: ki és hogyan döntse el, mi számít erőszakos műnek? A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló törvény szerint "az erőszaktartalmú mű: minden olyan mű, amelynek célja és egyben legfőbb hatáskeltő eszköze — a mű egészéből megállapíthatóan — az erőszakos, illetve az erőszakos cselekedetre ösztönző jelenetek ábrázolása". A tévéújságokban feltüntetik, hogy melyik műsor "akciófilm", és hogy mit ajánlanak csak 14 éven felüli, illetve felnőtt nézőknek. A videotékákban is külön polcokon találhatók az "akciófilmek". Bár elismerjük, hogy vannak határesetek, azonban nyilvánvaló, hogy a döntési eljárás kialakítása és a döntés meghozatala nem okozhat komolyabb gondot.
További ellenérvként merült fel, hogy a Levegő Munkacsoport javaslatainak elfogadása esetén nem lehetne megnézni — vagy csak jóval drágábban — számos magas művészi színvonalú és jelentős kulturális, filmtörténeti értékekkel bíró filmet sem. Ezeket a műveket valóban mentesíteni lehetne a járulék fizetése alól, viszont csak olyan időpontban szabadna vetíteni a tévében, amikor a gyerekek nagy valószínűséggel nem nézik meg azokat.

Egyesek szerint a probléma nagyon egyszerűen megoldható: "a szülő ne engedje, hogy a gyermeke megnézze a rettentő filmet." Ezzel elvben egyet is érthetünk. A gond csupán az, hogy a mindennapi gyakorlat általában nem kedvez ennek a megoldásnak. A rossz körülmények között lévő, elhanyagolt gyerekeknél (akiknél a család aligha tudja ellensúlyozni a tévézésből eredő ártalmas hatásokat), sőt a jólétben élők esetében is sokszor előfordul, hogy a szülők nemigen törődnek azzal, mivel tölti idejét a csemetéjük. Ráadásul a tiltás azoknak a szülőknek is gondot okozhat, akik sokat és jól törődnek a gyermekeikkel. Nehéz ugyanis megtiltani egy olyan film megnézését, amelyről tudjuk, hogy másnap gyermekünk osztálytársai beszélni fognak róla az iskolában. Vajon kell-e a szülőt elkerülhető konfliktusokkal terhelni? Ezen túlmenően a nyakló nélküli tévézés fontosabb, értékesebb tevékenységek lehetőségétől fosztja meg a gyerekeket (nem jut idő a sportolásra, a valódi kulturális értékek megismerésére, sőt a tanulásra sem).
Elhangzott az is, hogy már az ókorban is sok volt az erőszak, miért gondoljuk, hogy ezt most meg lehetne változtatni. Úgy véljük, attól, hogy régebben valami rossz megtörtént, nem kell azt ma is elkerülhetetlen sorscsapásnak tekinti, hanem törekedni kell a felszámolására. Másrészt az erőszakról egészen másképp kell(ene) gondolkodnunk az atombomba és az interkontinentális hadászati rakéták korszakában, mint amikor a lándzsa és a nyíl volt az emberek legfőbb harci eszköze.
Lukács András

Lukács András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.