A történet jó másfél éve kezdődött, mikor is a biatorbágyi képviselőtestület egy rutin szavazás során igent mondott az amerikai Belden multinacionális cég által a város határában építendő kábelgyár terveire. A gyár elkezdte beszerezni az építéshez szükséges engedélyeket, majd nekilátott a helyszínen a tereprendezésnek, útépítésnek és minden ilyenkor szokásos előkészületnek. Minden ment is volna a maga megszokott rendjén, ha a cég a foglalt terület mérete miatt nem kényszerült volna előzetes környezeti hatástanulmány készítésére. (Sajnos a kábelgyár építése Magyarországon önmagában még nem környezeti hatástanulmány készítésre kötelezett tevékenység.) A hatástanulmány kivonatát az önkormányzat az előírásoknak megfelelően kifüggesztette közszemlére. Ez a hatástanulmány került a helyi Biatorbágyi Polgári Együttműködés Egyesület tagjainak a kezébe. Azonnal gyanús lett nekik ez a tanulmány, amelyben bár hosszasan részletezik a gyár előnyeit, korszerűségét, és hogy semmilyen káros hatása nem lesz a környezetre, ám az összefoglalójában szerepel néhány célzás arra, hogy a gyárnak jellegzetes szaga" lesz, hőterhelése kellemetlen lehet, valamint hogy nagy mennyiségű veszélyes anyagot fognak raktározni, és veszélyes hulladékok is keletkeznek.

Ezek után 2002 májusában keresték meg más szervezetek mellett a Levegő Munkacsoportot is. Az előzetes környezeti hatástanulmányt részletesen átvizsgálva egymás után fedeztük fel annak hiányosságait és a gyár lehetséges kedvezőtlen környezeti hatásait. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a gyár elavult, potenciálisan szennyező technológiákat kíván alkalmazni, és olyan korszerűtlen, szennyező anyagokat használ fel, melyek kiválthatóak lennének modernebb, környezetbarátabb anyagokkal. Feltételezhető, hogy szennyező (akár rákkeltő) anyagok kerülnek ki a gyártás során a levegőbe. Alaphelyzet, hogy a gyár jelentős részét Hollandiából telepítik át. Az áttelepítés hátterében az olcsóbb hazai munkaerőn kívül feltehetően az áll, hogy az Európai Unióban üldözött PVC-t (poli-vinil-kloridot) és tiltott freont használnak fel az adat- és telefonkábel-gyártás során.

A hatástanulmány alapján több kérdés merült fel bennünk, melyeket a gyárnak is megküldtünk. Először is nem értjük, hogy az adatkábel gyártásához miért használnak PVC-t, amikor az kiváltható lenne halogénmentes korszerűbb műanyagokkal. A PVC gyártása és feldolgozása során több mérgező anyag kerülhet a levegőbe, mint például a rákkeltő vinil-klorid, illetve különböző oldó- és lágyítószerek, melyeket a tanulmány is említ. Ezen levegőbe kikerülő anyagoknak viszont sem a mennyiségét, sem a mibenlétét nem tisztázza a tanulmány. Oldószer lehet víz is, de lehet például a rákkeltő széntetra-klorid. Továbbá a felhasznált veszélyes anyagok között említik az magaslégköri ózonlyukért felelős freonok egyikét, mely az EU nagy részén már be van tiltva. Bár a gyár állítja, hogy ez az anyag csupán a zárt hűtőrendszer része, de ezt ki lehetne mással váltani, emellett a felhasználás módját részletesen le kellett volna írni a hatástanulmányban. A gyár légszennyezőanyag-kibocsátása sem tisztázott. Egy-két anyagot említenek, amely biztosan kikerül a levegőbe, a hatástanulmány szerint a határérték alatt. A hőterhelés hatása szintén nincs kidolgozva. Nincs kellő referenciával és biztosítékkal alátámasztva, hogy Budapest agglomerációs körzetében veszélyes anyagok felhasználása és veszélyes hulladékok képződése nem rejt-e ez esetben megengedhetetlen kockázatot.

Mivel a gyár káros hatása a környezetre valószínűnek látszott, csatlakoztunk a helyiek tiltakozásához, és értesítettük az illetékes hatóságokat. Egy lakossági gyűlést követően a Biatorbágyi Polgári Együttműködési Egyesület (BPEE) a Levegő Munkacsoporttal együttműködve elhatározta, hogy tüntetést szervez. Ehhez csatlakozott többek között a Greenpeace, a Rügyecskék Alapítvány, a Törökbálinti Lakossági Csoport, a Törökbálinti Kerekdomb Egyesület, a Törökbálinti Önkormányzat, a Védegylet és a Zsámbéki Tájvédelmi Egyesület. A megmozdulást július 28-án délelőtt tartották meg a helyszínen. Az esemény előestéjén értesített minket Kórodi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter, hogy az illetékes Környezetvédelmi Felügyelet az előzetes hatástanulmány alapján nem adja ki a környezetvédelmi engedélyt a gyárnak, és vagy részletes hatástanulmányt kér, vagy az előzetes kiegészítését.

A tüntetés sikerét szinte minden országos média kedvező tudósítása is jelezte. Ám minden érintett megrökönyödésére július 17-én arról értesültünk, hogy miután a Belden-Duna Kábel Kft. 2002. június 27-én újból benyújtotta az engedélyezési kérelmet és a hatásvizsgálat kiegészítését, azt a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség július 10-én megküldte az érintetteknek, majd július 12-én meghozta a határozatot, amely megadta a környezetvédelmi engedélyt a kábelgyár építéséhez. A felügyelőség még az esélyt sem adta meg nekünk a kiegészítés véleményezésére, ugyanis mikorra megkaptuk tőlük a kiegészítést, már meg is adta az engedélyt. Mivel a kiegészítés továbbra sem ad kielégítő magyarázatot aggályainkra (csupán a metil-etil-keton oldószer kibocsátásának hatásterületét határolja le, nem firtatva a többi szennyező anyagnak a környezetbe való kikerülésének lehetőségét), a BPEE és a törökbálintiak mellett több zöld szervezet támogatásával mi is fellebbezünk.

A történet vége még messze van, de legalább annyit elértünk, hogy országos nyilvánosságot kapott egy olyan eset, amikor egy EU-ban már korszerűtlen üzemet megpróbálnak Magyarországra telepíteni.

Simon Gergely