kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az új kerékpárút

— Anyu, miért nem mehetek bicajjal az iskolába? Az unokatesóm is annyi idős, mint én, és ő már évek óta bicajjal jár.
— Csakhogy az unokatestvéred falun lakik, ott nincs akkora forgalom, mint itt. Azonkívül ott van kerékpárút is a főutcában.
— Nálunk miért nincs kerékpárút?
— Talán mert nincs rá pénz, vagy nem gondolt rá senki. Ha belegondolok, lenne is rá elég hely, hogy elvezessenek egyet a lakótelep mentén.
— Hát akkor szólni kéne, hogy építsenek egyet, hogy a barátaimmal biciklivel járhassunk iskolába, meg a parkba, meg usziba.
— Az azért nem olyan egyszerű. Ha egyedül írsz egy levelet az önkormányzatnak, nem biztos, hogy foglalkoznak vele. Sok aláírásra talán lépnének valamit, de lehet, hogy csak sajnálattal közölnék, hogy nincs rá pénz.
Péter másnap lelkendezve jött haza az iskolából.
— Beszéltem a kerékpárútról az osztályban. Mindenki egyetértett velem. A Dávid azt mondta, hogy az apukája is biztos segíteni fog. ő építőmérnök, majd megtervezi a kerékpárutat.
— Csak nehogy csalódás érjen, kisfiam. Attól, hogy valami jó ötlet, nem biztos, hogy meg is valósul.
— De ennek meg kell valósulnia, ez egy szuperjó ötlet!
Péter elkezdett intézkedni. Az iskolában az egész osztály, sőt más osztályok is aláírták a levelet. Péter és barátai nap mint nap várták a postást, hozott-e valamit az önkormányzattól, de hiába. Egyszer mégiscsak érkezett egy levél. Péter izgatottan bontotta fel a borítékot, de hamarosan lehervadt az arcáról a mosoly.
— Nincs rá keret! — mondta szomorúan.
Anyukája, látván szomorúságát, fogta magát és elindult a lépcsőházban. Mire leért a földszintre, szinte minden lakó aláírta az ívet. A gyerekek is fellelkesedtek erre, és kettesével elkezdtek aláírásokat gyűjteni a lakótelepen.
Alig telt el néhány nap, és a gyerekek az egész lakótelepet bejárták. Több mint kétezer aláírást gyűjtöttek össze. Péter az anyukájával és Dávid az apukájával személyesen vitte be az aláírásokat az önkormányzatba. Odabent hellyel kínálták őket, és kedvesen elbeszélgettek velük.

— Ha jól meggondoljuk — mondta az egyik tisztviselő —, ha egy kicsit átcsoportosítanánk a pénzeket, talán mégis ki lehetne alakítani a kerékpárutat, hiszen látjuk, mennyire fontos az ott lakóknak.

— Ha jól meggondoljuk — mondta az egyik tisztviselő —, ha egy kicsit átcsoportosítanánk a pénzeket, talán mégis ki lehetne alakítani a kerékpárutat, hiszen látjuk, mennyire fontos az ott lakóknak.
Péterék türelmetlenül várták, hogy történjen valami. Úgy tűnt, hogy talán feledésbe merült az egész. Vége lett az ősznek, jött a tél... Ám alighogy megenyhült az idő, egy sereg munkás jelent meg az út mentén, és innentől kezdve peregtek az események. Péterék nap mint nap figyelték, hogyan dolgoznak a munkások az új kerékpárúton.
— Annyit nézitek, hogy lassan már ti is tudjátok, hogy kell ezt csinálni — mondta nevetve az osztályfőnökük.
És elérkezett a nagy nap. Ragyogó tavaszi napsütés volt, kerékpározásra ingerlő. A gyerekek szépen ki is hozták a biciklijüket a pincéből. Letörölgették, aztán uzsgyi! Hamarosan benépesült a kerékpárút lelkesen kerekező gyerekekkel, és komótosabb felnőttekkel.
Péter elégedetten nézte a jókedvű barátait, ahogy le-fel száguldoznak a kerékpárúton, aztán ő is felpattant a bringájára, és meg sem állt a parkig.
Mikola Klára

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.