kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az energia liberalizációja



Kinek fontos az energiatakarékosság?
Igazán nem panaszkodhattunk arra idén nyáron, hogy nem beszéltek eleget az energiáról. A nagy esőzések, a johannesburgi világkonferencia vagy az olajtermeléssel kapcsolatos háborús fenyegetések kapcsán minden napra jutott néhány hír e tárgyban. Csakhogy más dolog okosan nyilatkozni a fosszilis energiakészletek végességének, az üvegházhatású gázok időjárásra gyakorolt hatásának valóságtartalmáról, és megint más az, ha a mindennapjainkba, a hivatali és magán-életünkbe épül be az energiatudatosság.
Irigykedve szoktam nézni például az egyik felső-ausztriai energiamegtakarító munkaközösség honlapját (www.energyglobe.at). Mennyivel több szakmai és anyagi támogatás, és nem utolsó sorban megbízható kivitelezői háttér áll évtizedek óta az ott élők rendelkezésére! Ezért van az, hogy az épületek fajlagos fűtési energiaszükséglete (az évente egy négyzetméterre jutó energiafelhasználás) a zordabb időjárás ellenére a fele a miénknek, a gépkocsik jóval kevesebbet fogyasztanak, a hulladék nagy részét feldolgozzák stb. Végül azonban összességében mégis nagyobb ott a pazarlás. Olvasom, hogy a 60 millió lakosú Egyesült Királyság lakossága közel annyi energiát fogyaszt, mint a milliárdos népességű India, és a világ népességének 4%-át kitevő Amerikai Egyesült Államok az üvegházhatású gázok kibocsátásából mintegy 36%-kal részesedik.
Magyarország szomszédaival összefogva példát mutathatna a többi OECD országnak egy ésszerűbb energiahasználatra. Az egy főre eső primerenergia-fogyasztásunk mintegy kétharmada az EU átlagának. A lakosság és a kisvállalkozások jelentős része — igaz, elsősorban a pénzhiány miatt — nem vette még át a fejlett ipari országok energiafogyasztási szokásait. Nem váltották ki még minden lehetséges területen az élőmunkát, nem törekedtek bármi áron a kényelemre, a komfortosítás nevetséges szintig fokozására. A mezőgazdaságunk energiamérlege is pozitív. Ugyanakkor nyitottak a megtakarítási lehetőségeink a háztartási gépek, berendezések ésszerű cseréjével és az épületek korszerűsítésével kapcsolatban. Sok tartalékunk van a gazdasági szerkezetátalakításban, a település- és közlekedéspolitikában, a fenntartható életminták és értékrend kialakításában. Ezekről lehetne többet beszélgetnünk az elkövetkező időben.
Van azonban egy súlyos tartozásunk nekünk is a harmadik világgal szemben. A fejlődő országok szegénységben élő milliárdjainak ajánlott életminták, megoldási lehetőségek és a segítségnyújtással kapcsolatos erőfeszítések eredetiségükben és hatásukban ma még legfeljebb csak a középiskolai önképzőkörök színvonalán mozognak.
Egységes-e az EU energiapolitikája?
A 70-es évek elején csak rövid időre sokkolta az olajválság a nyugati országokat. Széles körű összefogással nagyarányú technológiai fejlesztésekbe, energiamegtakarítási programokba kezdtek. Hamarosan kiderült, hogy e fejlesztésekkel nemcsak az olajfüggőségüket sikerült mérsékelni, de a versenyképességük is jelentősen javult. Az energiahatékonyság növelése azóta is folytatódik, pénzügyi támogatásokkal és tanácsadó hálózatok segítségével. Ebben tehát egyetértés van, ugyanúgy, mint az erőművek kibocsátáscsökkentése terén, és abban, hogy 2012-re 12 százalékos arányt kell elérni a megújuló energiaforrások használatában. Nem beszélhetünk azonban az Európai Unió egységes energiapolitikájáról. Egyedül a Kiotói Egyezmény támogatásában, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében sikerült uniós szinten is megegyezni. (Itt is vannak eltérések, mert a környezettudatosabb északi országok önként, az előírtnál nagyobb vállalásokat tesznek.) Nehéz az egységes energiaadó bevezetése, mert egyetlen ország is megvétózhatja azt. Emiatt azok az országok, amelyek felismerték az energiaadó pénzügyi, környezeti és struktúraátalakító szerepét, saját területükön alkalmazzák. Lényegesen eltérőek a vélemények az egyes országok között a nukleáris energia alkalmazásáról, az energia liberalizációjáról, a privatizációról, az energiafogyasztást közvetlenül is érintő település- és lakáspolitikáról és a mezőgazdaságról. Részletesebben tájékozódhatunk az EU Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóságának honlapjáról: http://www.europa.eu.int/comm/energy—transport.


A kicsi szép — városi energiahálózat
Berlin újraegyesítése után egységes energiafejlesztési koncepciót dolgoztak ki az új fővárosra. Korszerűsítették az villamosenergia-hálózatot, összekötötték a távfűtési rendszereket, és az új központban, a Potsdamer Platzon egy kapcsolt — fűtést, hűtést és villamos áramot biztosító — energiatermelő, ún. trigenerációs erőművet építettek az új városközpont kiszolgálására. Emellett kedvező tarifákkal, megerősített ügyfélszolgálattal, különféle szolgáltatásokkal és a megújuló energiák használatának támogatásával is igyekszik a szolgáltató kedvező képet adni magáról.
Nálunk is szóba jött a ferencvárosi Millenniumi Városközpont tervezése során egy olyan központi hőfogadó állomás létesítése a Lágymányosi híd mellett, amely az egész területet ellátná télen fűtési és nyáron hűtési energiával. Így nemcsak a füstgázokat és a berendezésekből eredő zajterhelést, hanem a nyári hőterhelést is mérsékelni lehetne. A Budapesten még egyedülálló fejlesztés azonban csak akkor tudna árban is versenyezni a hagyományos klímaberendezésekkel, ha az összes építtető igénybe venné a szolgáltatást. Ehhez azonban a környezetterhelést komolyabban figyelembe vevő szabályozásra vagy környezetcentrikus beruházói szemléletre lenne szükség.
Szennyezési jogokkal való kereskedés
A kiotói éghajlatvédelmi konferencián jelentős szerepet kapott a szennyezési jogokkal való kereskedés gondolata. Eszerint 2005. és 2007. között önkéntes alapon, 2008. után kötelezően kell részt venni az üvegházhatású gázokkal folyó kereskedésben. Az elképzelés filozófiája az, hogy Földünket globálisan fenyegeti az éghajlatváltozás veszélye, tehát a rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat ott kell elkölteni, ahol a legkisebb költséggel a legnagyobb megtakarítást eredményezik. Mindenkinek (országnak, ágazatnak stb. egészen a kibocsátó egységekig lebontva) lenne kibocsátási joga, amellyel bizonyos feltételek mellett szabadon rendelkezhet. Eladhatja, hozzá vásárolhat stb. A piacgazdaság törvényei alapján valószínűsíthető, hogy az első lépésben az átalakulásban lévő és a fejlődő országok legkisebb költséggel megvalósítható szennyezéscsökkentéseit fogják elvégezni. Utána jönnek az egyre költségesebb beavatkozások. Sok környezetvédő attól fél, hogy a szennyezési jogokkal kereskedés késleltetni fogja a mai csúcstechnológiák továbbfejlesztését, elkényelmesíti a résztvevőket, nem ösztönöz paradigmaváltásra az energiahasználat terén.
Rengeteg még a nyitott kérdés. Milyen legyen a kibocsátási jogok elosztása, mértéke és ára? Kik legyenek a kedvezményezettek, az államok vagy a magáncégek? Milyen technológiai minimumokat kell teljesíteni az eladóknak és a vevőknek? Lehet-e a kereskedést a tőzsdére vinni? Vizsgálni kell a környezet védelme mellett a gazdasági és társadalmi hatásokat, a versenyképesség alakulását. Hosszú távú és rugalmas éghajlati politikát kell kidolgozni világméretű, európai és nemzeti szinten.
Kapcsolt hő- és áramtermelés
A kapcsolt hő- és áramtermelésnél (kogenerációs erőművek) akár 90%-os hatásfok is elérhető. Összehasonlítva a hagyományos kondenzációs erőművekkel ez legalább 30—40% primer energia megtakarítását jelenti. A levegőt és a vizeket korábban károsan felmelegítő hulladékenergia problémája is megszűnik. Belátható időn belül — az egyéb energiatakarékossági intézkedések mellett — ez a technológia tűnik a leggazdaságosabbnak éghajlatvédelmi szempontból. Az energialiberalizáció pillanatnyilag ellene hat a kisméretű, elsősorban a helyi önkormányzat megbízásából működtetett kapcsolt berendezések elterjedésének. A nagy nemzetközi erőműtársaságok, áramszolgáltató cégek tőkeerejüknél fogva képesek átmenetileg dömpingáron rendelkezésre bocsátani az energiát. Ezért jelenleg az új kapcsolt városi erőművek létesítése csak megfelelő szabályozás mellett gazdaságos. A piac torzító hatásának ellensúlyozására hozott például a német parlament is külön rendeleteket a kapcsolt energiatermelés megkülönböztetett támogatására. Hasonló szellemű a mi villamosenergia-törvényünk (VET) is. A német szabályozásban a kedvezmények igénybevételéhez a kapacitás legalább 25%-ának kapcsolt és amellett kő- vagy barnaszén tüzelőanyagúnak kell lennie. Ez utóbbi kikötés kétféle módon is értelmezhető. Egyrészt a bányászat sikeres lobbitevékenységeként, másrészt viszont az energiaforrások sokféleségére való törekvésként. Magyarország sebezhetővé vált az által, hogy a primer energiák között túlzottan domináns szerepet játszik a földgáz. Véleményünk szerint a támogatás egy részét a megújuló energiaforrások felhasználását is lehetővé tevő kiserőművek fejlesztésére kellene fordítani. (Lásd még Major Balázs cikkét a 15. oldalon!)
Az energia liberalizációja
A szabadpiacban rejlő előnyökre hivatkozással fokozatosan megszüntetik a szolgáltatók térségi monopóliumát. A vezetékeket minden országban egy független vállalat üzemelteti, és a fogyasztóknak lehetősége van attól venni az energiát, akitől csak akarja. Az EU a liberalizáció fokozatos bevezetését teszi kötelezővé minden tagállamnak és a csatlakozni kívánó országoknak. Az első lépcsőben a fogyasztás 30%-át kitevő nagyfogyasztók választhatnak szállítót, a kisebb vállalkozások, intézmények és a lakosság továbbra is a monopolhelyzetben levő helyi szolgáltatótól vásárolhatnak. Vannak azonban olyan országok, mint Ausztria vagy Németország, amelyek egyből teljesen megnyitották a piacot a verseny előtt. Németországban a kisfogyasztó még arról is dönthet, hogy különösen környezetbarát zöld áramot kíván-e venni valamivel drágábban, vagy a hagyományost választja. Magyarország először az árampiacot nyitja meg 2003 elején, és a fokozatosság mellett döntött. Az árampiacot követi a gázpiac liberalizációja, és várható, hogy hasonló elven fog működni a vasút is. (Kézenfekvő lenne az információtechnológia terén is hasonló gyakorlatot bevezetni. A világviszonylatban is kiugróan magas távközlési és kábeltévé díjakat a rendszerváltás óta a fejlesztések magas költségével magyarázták. Vagyis a hazai fogyasztók a tarifákban egyszer már megfizették a vezetékek költségeit.)
Beliczay Erzsébet

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.