Míg Európa erdeiben a savasodás sok helyen súlyos probléma, Magyarországon ez nem olyan nagy gond: nálunk az erdők állapotának legfontosabb meghatározója a közvetlen emberi tevékenység.

Magyarország erdeinek többségét az erdőültetvények adják, ahol az elsődleges feladat a faanyag megtermelése. Biodiverzitás szempontjából — legalábbis az első években — ezek a területek nem sokkal gazdagabbak, mint egy szántóföld, hiszen a termelőnek az az érdeke, hogy a kis fák vetélytársai elpusztuljanak.

Jó dolog-e az ilyen erdő? Erről a kérdésről az a történet jut eszembe, amikor megkérdezte a kislány a papot, szabad-e imádkozás közben játszani, ami ellen élénken tiltakozott a pap. Amikor viszont azt kérdezte a kislány, szabad-e játék közben imádkozni, a pap válasza az volt, hogy imádkozni mindenkor és mindenféle körülmények között áldásos. Ez lehet a helyzet a faültetéssel is: ha azt vesszük, hogy fákat ültetnek ezekre a területekre, és sokkal kevesebbet bolygatják őket, mint a szántóföldeken, az nagyon jó dolognak tűnik, de össz sem hasonlíthatjuk ezeket a kultúrákat a természetes és természetközeli erdők gazdag élőlényegyüttesével.

A faültetvényeken az első években teljesen megakadályozzák az aljnövényzet fejlődését, később csak a sorközökben tárcsáznak, és ha a lombkorona szintje bezárul, onnan kezdve többé-kevésbé a természeti törvények szerint növekszik az erdő, egészen a vágásérettségig. Ez a nemesnyár esetében például 25—30 év, az akácnál 30—35 év — aztán kezdődik minden elölről.

Magyarországon a fűrészipar haldoklik. Nincs piaca a faanyagnak, és az EU-csatlakozás után még rosszabb helyzetre számíthatunk. Viszont meglovagolhatjuk azokat az EU-támogatásokat, amelyek az erdők telepítésére és a biodiverzitás gazdagítására vonatkoznak. Természetesen csak akkor, ha megfelelően felkészülünk rá.

Mikola Klára