A folyamatos erősödés évei után Európa erdeinek egészsége ismét romlik. A fák negyede károsodott, részben természetes okok következtében (pl. szárazság, kártevők), de a levegőszennyezés miatt is. Ezen kívül kisebb a növényzeti sokféleség a savanyú talajokon, amelyek mára egész Európában elterjedtté váltak. Ezek a megállapítások az Európai Erdők Állapota jelentés 2002-es kiadásában találhatók.

Az erdők állapotáról készülő éves jelentések sorozata a világ egyik legnagyobb biológiai megfigyelő-hálózatának eredményeit összegzi. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, az UNECE Programja a Levegőszennyezés Erdőkre Gyakorolt Hatásának Felmérésére és Nyomon Követésére (ICP Forests), amely az Európai Bizottsággal együtt koordinálja az erdő-megfigyelési hálózatot, az elmúlt 17 év során az UNECE Egyezmény alátámasztására tudományos információkat nyújtott a levegőszennyezés erdőkre gyakorolt hatásáról.

A fákon és az erdőkben megfigyelt tényleges károsodásokon túl a jelentés a jövőbeni kockázatok számítógépes modelljeit is bemutatja.

A lombkorona állapota mutatja, miként reagál a fa számos, az életerejét befolyásoló környezeti tényezőre, ezért a lombkorona állapotváltozását évente értékelik. Az erdők lombkorona-állapotának 15 éves, nagyarányú megfigyelése feltárta, hogy a kezdeti romlást követően a kilencvenes évek közepén némi javulás következett be, majd a romlási folyamat ismét elindult. Az idei jelentés eredményei megerősítik azokat a korábbi megállapításokat, amelyek a lombozatvesztés változásait elsősorban az időjárási szélsőségek hatásával — különösen a csapadékviszonyokkal —, a rovar- és gombakártevőkkel, valamint a korral magyarázzák. A több országra kiterjedő adatállomány legújabb statisztikai értékelése megerősítette azt is, hogy összefüggés van az erdeifenyő és a bükk lombozatvesztése és a kénlerakódás között.

A 2001-ben vizsgált összes fa 22,4 százalékát minősítették mérsékelten vagy súlyosan lombozatvesztettnek vagy elhaltnak. Az Európai Unió tagállamaiban a lombkorona állapota valamivel jobb volt, mint Európa egészében. A megfigyelési területeken leggyakrabban előforduló négy fafaj közül még mindig az európai és a kocsánytalan tölgy voltak a lombozatukban legsúlyosabban károsodott fajok, és az elpusztult fák részaránya is ezek között volt a legnagyobb.

A lombvesztés időbeli alakulását az összes, folyamatosan megfigyelt fából kiválasztott mintán elemezték. 2001-ben a magyaltölgy kivételével valamennyi főbb fafaj átlagos lombvesztése fokozódott. A károsodott és elpusztult fák részaránya az összes fajt figyelembe véve 1995-ben volt a legnagyobb (25,8%), a következő két évben pedig csökkent. Azóta a mérések a károsodás folyamatos, de lassú növekedését jelzik.

Középtávon a lombvesztés nemcsak fafajok szerint, de régiónként is másként alakul.

Dél-Lengyelország és Délnyugat-Franciaország a javuló lombkoronájú régiók között található. Romlás elsősorban Kelet-Bulgáriában és Dél-Olaszországban következett be. Helyi szakértők a Dél-Európában megfigyelt állapotromlást főként a kedvezőtlen időjárási viszonyokkal magyarázzák. Bulgária esetében kiterjedt erdőtüzeket is jelentettek, a Dél-Olaszországban károsodott területek pedig azon európai régiók közé tartoztak, ahol a megfigyelési időszakban a legmagasabb volt a talajközeli ózon koncentrációja. Ezen kívül a bükk és gesztenye állományú erdőterületek súlyos rovar- és gombakárokat szenvedtek. A dél-lengyelországi javulást a légszennyezési kibocsátások csökkenésének, valamint a kedvező időjárási viszonyoknak tudják be, különösen az 1994 és 1999 közötti időszakban.

Az erdők állapotát befolyásoló környezeti tényezők közül a levegőszennyezésre fordít a program kiemelt figyelmet. Ezzel kapcsolatban jó hír, hogy a kénlerakódások mértéke számos megfigyelési területen csökkent.

Fontos ismernünk azt, hogy egy adott környezet hosszú távon mennyi szennyeződést képes elviselni. Az éves jelentés — idén első alkalommal — egész Európára kiterjedő értékelést ad az erdei talajok állapotáról. A mérések szerint a nitrogén-felhalmozódás a vizsgált erdőterületek 92 százalékán már meghaladta a határértéket. Korábbi jelentések arról számoltak be, hogy a talajban felhalmozódott nitrogén döntő mértékben felelős a talaj elsavanyodásáért. Ha az ökoszisztéma telítődik, akkor a felhalmozódott nitrogén újra felszabadulhat onnan, de ekkor már a talajvíz nitrátkoncentrációját növeli. A fák levelében található nitrogénkoncentráció vizsgálata szerint a tűlevelű erdők közel fele már fokozottan érzékeny a szárazságra, fagyra és a kártevőkre, és ennél is magasabb az olyan erdők aránya, amelyeket az aljnövényzet megváltozása fenyeget. A fák gyökérzetét veszélyeztető savasságot felmérve a megfigyelt erdők egyharmadán határértékek feletti eredményeket kaptak.

Az alaposan megfigyelt területek adatai szerint a talaj lúgos kation-, illetve alumíniumtartalékai a területek zömén kimerülőben lehetnek.

Az ólom és a kadmium a talajban élő organizmusokat fenyegeti. A mért ólomértékek szinte az összes vizsgált területen meghaladták a határértékeket, de a kadmiumértékek is túl magasak voltak a területek egyharmadán. A helyzetet súlyosbítja, hogy a határértékek állandósult állapotot feltételeznek, így évek vagy évtizedek telhetnek el, amíg a káros hatások láthatóvá válnak.

A nitrogén-lerakódás jelentős befolyással volt az aljnövényzetre is. A program felismerte a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kérdések jelentőségét, és ma már egy újonnan alakított munkacsoport felelős azokért az átfogóbb vizsgálatokért és értékelésekért, amelyek lehetővé tehetik a jövőben, hogy számszerűsítsék a környezeti tényezők erdei növényzeti sokféleségre gyakorolt hatását.

A program — amely azzal a céllal indult, hogy felmérje a levegőszennyezés erdőkre gyakorolt hatását — fontos adatokat nyújtott az UNECE ajánlásai és az EU levegőminőségi irányelvei megvalósításához, és a jövőben is biztosítani fogja ezeket. Jól kiépített infrastruktúrája, több tudományágra kiterjedő vizsgálati módszere és átfogó adatbázisa révén jelentősen segítheti a nemzetközi környezetvédelmi politika egyéb területeit is. A program az Európai Erdővédelmi Miniszteri Konferencia (MCPFE) több határozatának célkitűzéseit követi munkája során, és egyes mennyiségi mutatókról tájékoztatást nyújt a fenntartható erdőgazdálkodás számára is. Talajokra vonatkozó adatai várhatóan fontos szerepet játszanak majd a Kiotói Jegyzőkönyv keretében történő szénlerakódás-felméréseknél. Várható továbbá, hogy a program hozzájárul az ENSZ Erdő Fórumához, valamint a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény megvalósításához, beleértve az erdők biológiai sokféleségével kapcsolatos bővített munkaprogramot is. Ezen kívül a program egyre nagyobb figyelmet kap az Európán kívüli kutatóintézetek és döntéshozó testületek részéről is. Ennek példája a nemrégiben kezdeményezett együttműködés a Kelet-Ázsiai Savas Lerakódások Megfigyelő-hálózatával (EANET), valamint a Kanadában és az Egyesült Államokban zajló erdőmegfigyelési programokkal folytatott szoros együttműködés.

The Condition of Forests in Europe —

Federal Research Centre for Forestry and Foirest Products (BHF)