Franciaországban és Svájcban a megnövekedett károk arányban álltak a szél sebességével. A sík vagy enyhén lejtős területeken növő erdők szenvedték el a legsúlyosabb károkat.

Mindkét ország esetében kimutatták — megerősítve a korábbi megállapításokat —, hogy a tűlevelűek általában érzékenyebbek a szélkárokra, mint a lombhullatók. Télen az örökzöld tűlevelűek ellenállása nagyobb a szél erejével szemben, mint a lombhullató fáké, ezért a viharok által sebezhetőbbek.

A viharok okozta károk erősen függtek a fák magasságától. A francia megfigyelési területeken egyes fafajok esetében az állomány átlagos törzsátmérőjéhez képest nagyobb magasságú állományok súlyosabban károsodtak. Svájcban az egyenetlen szerkezetű (különféle magasságú fákból álló) erdők ellenállóbbnak tűntek, mint az egy vagy több lombkoronaszintből állók. A ritkítás utáni első néhány évben a szélkárokra való hajlam növekedett.

Svájcban az 1990-es viharok által károsított erdőállományokban az 1999-es viharok is gyakrabban okoztak kárt, ami arra utal, hogy ezek a helyek vagy hajlamosabbak erre, vagy a korábbi viharok eredményeképpen váltak a széllel szemben gyengébbé. A lombkorona pusztulása nem mutatkozott jelentős tényezőnek. A gyökér- és tőkorhadás, úgy tűnik, növeli a gyökeres kifordulás vagy a derékba törés kockázatát Svájcban a lucfenyő, Franciaországban pedig a vörös tölgy esetében.

A vízzel telített és a vizenyős talajok növelték a viharkárok veszélyét Svájcban, míg az erdőállományok stabilitása növekedett a gyökerezési mélységgel Franciaországban. Jelenleg vizsgálják a talaj elsavanyodása és a megnövekedett nitrogén-lerakódás hatását.

Az 1999-es viharok óta elszaporodtak a kéregszú populációk, és várható, hogy számos érintett területen az elkövetkező években megnövekszik az erre hajlamos fafajok — mint a lucfenyő és különféle egyéb fenyőfajok — elhalási aránya. A gazdálkodási gyakorlat megváltozása következtében napjainkban növekszik az európai erdők összterülete és az erdőtelepítések nagysága, valamint az idősebb és magasabb faállományok részaránya.

Ez ökológiailag előnyös, de meg fogja növelni az erdők sérülékenységét, és ezért a jövőbeni szélkárok kockázatát is. Egyelőre nem tisztázott az éghajlatváltozás, valamint a viharok esetlegesen fokozódó erősségének és gyakoriságának szerepe. Különféle fejlődési forgatókönyvek azonban arra utalnak, hogy nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő kedvezőtlen időjárási helyzetek, például szélsőséges szélsebességek és heves esőzések.

The Condition of Forests in Europe —

Federal Research Centre for Forestry and Foirest Products (BHF)