|
Gyakorlati ajánlások a veszélyeztetettség mértékének csökkentésére, a természetesség megőrzésére, illetve növelésére
Az erdészeti beavatkozások alapja ne csak az erdőrészlet legyen, hanem az erdőrészletnél kisebb foltokra és a több erdőrészletre (kistájra) kiterjedő területekre is figyelemmel kell lenni.
Maradjanak nagyobb, összefüggő területek érintetlenül.
Az erdőművelési munkák támaszkodjanak a természetes folyamatokra.
Ahol lehet, ott szálaló vagy szálalóvágásos üzemmódot kell kialakítani.
A véghasználati koron túl az öregedési és összeroppanási szakaszban is kell erdőfoltokat, erdőrészleteket hagyni.
A természetes felújítások arányát növelni kell, a felújítás időszakát el kell nyújtani és lépcsősebbé tenni.
A termőhelyi mintázatnak megfelelően kell az állományfoltokat kezelni, felújításukat vagy az erdőtelepítéseket végezni.
Több szomszédos, egykorú erdőrészletben időben széthúzva kell az elő- és véghasználatokat végezni.
Az előhasználatokat egy területen belül egyenlőtlen eréllyel, időben széthúzva kell végezni.
A természetes újulatot kell előnyben részesíteni, mesterséges erdősítésnél a szaporítóanyag-felhasználási körzet határait nem szabad túllépni.
Alátelepítéssel növelni kell az elegyességet, lehetőség szerint második lombkorona-szintet kell kialakítani, kímélni kell a cserjeszintet.
Kímélni kell az erdőszegélyt, ha hiányzik, mesterségesen kell kialakítani.
A természetes úton keletkező lékeket meg kell hagyni, ahol ilyenek nincsenek, ott mesterségesen kell létesíteni.
Maradjanak idős fák, facsoportok, erdőrészletek a természetes pusztulásukig.
Kerülni kell a táj- és termőhelyidegen, nem őshonos fa- és cserjefajok alkalmazását, az agresszívan terjedő fajokat vissza kell szorítani.
A nagyvadállomány nagyságát az erdő tűrőképességéhez kell igazítani.
Az uniformizáló (homogenizáló) erdőgazdálkodói szemléletet fel kell váltania a változatosság növelését célul tűző gondolkodásmódnak.
Bartha Dénes
WWF füzetek 18.
Budapest, 2001
|