Pirosra vált a lámpa Brüsszel szívében, a forgalmas Brouckère tér déli végében. Tucatnyi biciklista fékez és vár türelmesen, mialatt keresztirányban másik tucatnyi kerékpáros vág át előttük. Gyalogosok álldogálnak, sétálgatnak az úttesten mindenütt, csak néha rebbennek szét elengedni egy-egy taxit vagy buszt. Süt a nap, a néhány megmaradt fán madarak csicseregnek. Nincsen akkora tömeg, hogy az emberek zsivaja alapzajt alkosson. Semmi sincs, ami alapzajt alkotna: elszigetelt zajforrások vannak, melyek időlegesen törik csak meg a falusias csendet és nyugalmat.

Elbiciklizem az északi hivatali negyedbe. A széles sugárutakon alig lézeng egy-egy gyalogos, kerékpáros, a toronyházak között fel-fel támad a szél, de az se hoz semmi hangot. Időnként repülőgép zúgása tölti be az égboltot. Ha becsukom a szemem, erdőben érzem magam, vagy kint a szántóföldön.

A bevándorlók lakta városrész szűk főutcáján hajtok végig. Néhol szabályos kertet csináltak járdától járdáig gyeptéglák lerakásával, máshol nagyobb asztaltársaságok ültek össze önfeledt teázgatásra, beszélgetésre a kereszteződések kellős közepén. Hírből hallom, hogy egyes kerületek többszáz fős lakomát szerveztek maguknak.

Mérföldkő ez az európai autómentes napok történetében, melyeket három éve mindig szeptember 22-én tartanak meg. Most először egy város önként (és nem külső nyomásra, mint a hetvenes évekbeli olajválság idején) úgy döntött, nemcsak egy kis részét, egyes alközpontjait zárja le az autós forgalom elől, hanem egész területén mozdulatlanságra kényszeríti az autókat. Autómentes szigetek kialakultak már korábbi szeptember 22-ék alkalmával, és persze tüntetések, fesztiválok, népünnepélyek szükségszerű velejárójaként év közben is. Azonban e szigetek körül mindig dugóktól, rosszkedvtől és méltatlankodó dudálástól voltak hangosak az utcák, ami áthallatszott a forgalommentesített területre is. Más városrészek pedig semmit sem érzékeltek az egészből. Brüsszelben idén viszont azt láthattuk, mi történik egy várossal, ha már a határában megakasztják az autós áradatot.

Európa fővárosának mind a 160 négyzetkilométerén, a régiót alkotó 19 önkormányzat egyetértésével vasárnap reggel 9 és este 7 között csak a taxik, a tömegközlekedés és az előzetesen különleges engedélyt kapott 14 000 jármű közlekedhetett 30 km/órát nem túllépő sebességgel. Az engedélyek sem egész napra szóltak, hanem időponthoz kötött egyszeri utakra. A KRESZ szabályai érvényben maradtak, tehát a gyalogosoknak a járdákon kellett volna maradniuk, a városon belüli autópályákra és az alagutakba pedig elvileg nem hajthattak be a kerékpárosok. Szerencsére a rendőrség elnézőbb volt a szabálysértő nem motorizált közlekedéssel, mint az engedély nélkül közlekedő autósokkal szemben: utóbbiakat pénzbírság mellett arra is kényszerítették, hogy járművüket otthagyják a helyszínen. A város körüli autópálya-körgyűrűről befelé igyekvő autósokat parkolókba terelték, ahonnan tömegközlekedéssel vagy gyalog folytathatták útjukat.

A trónörökös hercegi pár egy biciklis felvonulás élére állt, több kerékpáros-szervezet vezetett túrákat a Brüsszelt két keréken felfedezni vágyók számára. Az iskolák és a Belgiumban nagyon népszerű cserkészszervezetek hadrendbe állították a gyerekeket, akik tömegesen árasztották el a város utcáit kerékpáron.

Szinte minden önkormányzat területén több ponton is rendezvényeket, vásárokat, esztrádműsorokat, ügyességi versenyeket szerveztek, de tőlük függetlenül is a város teljes területén pezsgett az élet, sehol sem haltak ki az utcák.

Brüsszel egymillió lakosa hatszázezer autóját hagyta otthon ezen a különleges napon, és akkor nem szóltunk még az agglomerációból és távolabbról normálisan érkező jelentős forgalomról. Reggel kilenc előtt minden autós elhagyhatta a várost, este hét után pedig megnyíltak az utcák a hétvégi kiruccanásról hazatérőknek. Napközben a tömegközlekedés (busz, vonat) teremtett kapcsolatot a külvilággal. Sajnos a magánkézben levő helyi tömegközlekedési vállalat nem volt ingyenes és nem sűrítette kellően a járatait. Többen minden hírverő erőfeszítés (többek között többoldalas mellékletek a legolvasottabb napilapokban) ellenére sem tudtak az eseményről, s így szorult helyzetbe kerültek. Egyes belvárosi vendéglők tiltakozásképpen zárva tartottak, pedig alighanem nagyobb lett volna a forgalmuk, mint egy átlagos vasárnap.

Az amúgy elsöprő siker nyomán felvetődött, hogy intézményesíteni kellene szeptember harmadik vasárnapját autómentes napként. Rossz nyelvek szerint a városvezetés ezzel akarja kiváltani a következő hivatalos szeptember 22-e megrendezését, ami jövőre hétfő lesz, és ezért egészen más vonzatai lennének a város teljes lezárásának. Hogy Budapestből mikor lesz először a csend városa, nem tudni, csak annyi bizonyos, hogy legközelebb 2013-ban esik vasárnapra szeptember 22-e, márpedig a hét többi napján aligha lesz elegendő politikai akarat nálunk egy ilyen radikális lépés megtételére.

Tóth András helyszíni tudósítása

Európai Autómentes Nap és Mobilitás Hete: http://www.22september.org/

Brüsszeli Autómentes Nap: http://www.ieb.be/smob