Autómentes napokat először a hetvenes években, az olajválság idején tartottak Európa több városában, akkor azonban merőben más volt az autóforgalom betiltásának az indoka: nem volt elég üzemanyag Először Franciaországban, 1997-ben merült fel az ötlet, hogy a fenntartható közlekedés és városfejlődés népszerűsítése végett forgalomkorlátozások révén kellene megmutatni a városlakóknak, milyen is lehetne a lakókörnyezetük, ha megszabadítanánk a autóközlekedéstől. Az Európai Bizottság hamar felkarolta a kezdeményezést: 1999-ben próbanapot tartottak, 2000 óta pedig hivatalosan is Európai (sőt idén már Nemzetközi) Autómentes Nap minden év szeptember 22-e. Azóta évről évre exponenciálisan nő a résztvevő városok és országok száma. Bár európai és nemzeti szinten is koordinálják, a szervezők minden esetben az egyes helyi önkormányzatok, amelyek szabadon eldönthetik, csatlakoznak-e az eseményhez. Ilyen értelemben tehát alulról jövő kezdeményezésről beszélhetünk. Az érdekelt városok aláírják a Chartát, miszerint az Autómentes Nap nevének és logóinak használatáért cserébe lezárják területük egy részét az autós-forgalom elől, támogatják a többi közlekedési módot, és ebből az alkalomból hoznak maradandó intézkedéseket is a fenntartható közlekedés érdekében. Nemzeti szinten a kormány is aláírhatja az ún. Autómentes Chartát, de az ő jogköre nem terjed túl az önkormányzati kezdeményezések bátorításán és az országos propaganda koordinálásán.

Idén a folyamatos megújulás jegyében egész hetes rendezvénysorozattal bővítették ki az Autómentes Napot, melyet az Európai Mobilitás Hetének neveztek el. A hét egyes napjait a fenntartható mobilitás egyes altémáinak szentelték. A három kötelező témanap (tömegközlekedés, kerékpározás, élő utcák/zöldfolyosók) mellett szabadon választhatták meg a többi nap témáját a városok, bár központilag a felelősségteljes autóhasználat, a mobilitásszervezés, az egészséges mobilitás és a szórakozás/vásárlás témáit javasolták nekik.