A konferencia bevezető előadása felvázolta, milyen panasztételi lehetőségek állnak már most is rendelkezésre, ha az EU-tagországokban a hatályos európai környezetvédelmi törvényekbe ütköző tevékenységnek vagyunk tanúi. Először is meg kell különböztetnünk az EU többé-kevésbé konkrétan megfogalmazott fenntarthatósági irányelveinek alkalmazását és a konkrét, kötelező érvényű törvények végrehajtását. Míg az előbbi esetben a panasztételnek nincs formálisan megszabott módja, ugyanakkor garancia sincs a kivizsgálásra, addig az utóbbi esetben végigjárhatjuk a panaszok számára kijelölt hivatalos utat.

A jogsértés miatti eljárást négyféle úton lehet kezdeményezni: az Európai Bizottságnál, az Európai Parlament Petíciós Bizottságánál, az európai ombudsmannál és az Európai Bíróságnál. Ezek közül a leggyakoribb a tagállamokkal kapcsolatosan a bizottsághoz benyújtott panasz: ott az összes folyamatban lévő eljárás 60 százalékát külső panaszok alapján indították, s egyharmaduk környezetvédelmi témájú. A bizottság három dolgot vizsgál: átültette-e a kérdéses EU jogszabályt a tagállam, ha igen, megfelel-e az európai törvényeknek, ha igen, megfelelően alkalmazzák-e. Ha a panasz jogosnak bizonyul bármely pontban, akkor elindul egy akár évekig is eltartó folyamat, melynek során felszólítják a tagállamot a hiánypótlásra, s ha nem engedelmeskedik, magas és ismétlődő pénzbírságot szabnak ki rá.

A további két panasztételi intézmény, a parlament és az ombudsman sokkal korlátozottabb lehetőségekkel rendelkezik a rendreutasításra. Az ombudsmanhoz ráadásul csak olyan ügyekben fordulhatunk, melyek az unió belső működésében tapasztalt rendellenességre vonatkoznak (hibás, ellentmondásos, emberi jogokat figyelmen kívül hagyó törvénykezés vagy eljárás). Eddig 71 százalékban a hatáskörén kívül eső panaszokat kapott, a fennmaradók ügyében pedig nem rendelkezik valódi eszközökkel a baj orvoslására: tulajdonképpen az állásfoglaláson túl nem terjed a hatalma.

Fontos tudnivaló, hogy bármely EU-tagországból származó természetes vagy jogi személy panaszt tehet az eddig említett intézményeknél, még csak nem is muszáj érintettnek lennie az ügyben. A csatlakozásra váró országok polgárai viszont egyelőre csak valamely tagországbeli személyen vagy szervezeten keresztül képviseltethetik magukat. Az Európai Bírósághoz jelenleg még ennél is nehezebb a hozzáférés: csak nemzeti bíróságok fordulhatnak hozzá ún. "előzetes döntéshozatali eljárás" után, illetve magánszemélyek is, de csak ha közvetlenül és egyénileg érintettek az ügyben. Ezt eddig elég szigorúan értelmezték, például a Muroroa környéki francia atomrobbantások ellen tiltakozó helybeliek panaszát elutasították arra hivatkozva, hogy nemcsak ők érintettek egyénileg, hanem a teljes térség, melyet viszont nem hivatottak képviselni. Másik hátrány, hogy a korábbi eljárásokkal ellentétben pervesztés esetén itt a panaszosnak kell viselnie a perköltségeket.

Az elméleti lehetőségek felvázolása után négy esettanulmányon keresztül vizsgáltuk, hogy a gyakorlatban hogyan valósul meg a panasztétel az EU-n belül és kívül. A finn, spanyol és portugál példákat bemutató civil szervezetek valamennyien az EU Natura 2000 programja alapján a tagállamok által védettség alá helyezett területeket érő sérelmek (rendszerint államilag engedélyezett beruházások) ügyében próbáltak közbenjárni az Európai Bizottságnál. Az elvileg független szervek által elvégzett kötelező környezeti hatástanulmányok (KHT) ugyanis az érzékeny pontoknál furcsamód engedékenynek bizonyultak (pl. Finnországban és Portugáliában), a nagyobb beruházásoknál újabban előírt stratégiai környezettanulmányokat pedig elfelejtették elvégezni (spanyol vízierőmű terv). A portugál természetvédő szövetség képviselője, Jorge Palmeirim szerint az is probléma lehet, ha nem megfelelően ültették át a Natura 2000 direktívát a nemzeti törvénykezésbe, vagy pedig nem kellő számban jelöltek ki védendő területeket a program keretein belül. Előadásában felvázolta, melyek a főbb problémák az EU-s panasztételi folyamattal.

? Túl lassan dolgozzák fel a panaszokat. A portugál természetvédők folyamatban lévő kilenc ügye közül négy négy évnél régebbi, kettő hét évnél régebbi. Ezalatt a kormány szabadon folytatja a vitatott beruházásokat, a panasz létjogosultsága tehát idővel mintegy "magától" megszűnik. A bizottság létszámhiányra hivatkozik, de feltehetően az is közrejátszik, hogy politikai nyomás hatása alatt nem szívesen tesznek lépéseket a tagállamok ellen. A tagállamok joggal számítanak arra, hogy az ügyek elfekszenek majd a fiókok mélyén.

? A bizottság úgy veszi, hogy a tagállam által elvégeztetett KHT független dokumentum, pedig a felkért hazai ügynökségek már csak egzisztenciális okokból se készíthetnek az elvárásoknak ellentmondó hatástanulmányt. Következésképp a KHT-k messzemenőkig elfogult dokumentumok.

? Engedélyezett a projektek feldarabolása EU-támogatási kérelmek esetében: például egy autópálya csak azon szakaszaira kérnek pénzt a strukturális alapból, melyek nem okoznak problémát. A veszélyeztetett helyen átvezető szakaszok építésének költségeit a tagállam maga állja.

? Ha esetleg meg is indul egy jogsértési eljárás valamely projekt ellen, és be is fagyasztják az EU-támogatást, a tagállam átcsoportosíthatja a pénzt más, szabályos projektekre (és befejezheti a szabálytalant önerőből). A környezeti szabálytalanságért külön jogsértési eljárás keretében csak elvétve kap büntetést, és ha mégis, akkor is csak nagyon későn.

Ezek után a Levegő Munkacsoport is ismertette esettanulmányát az EU-s intézményekkel való kommunikációs nehézségeiről az útburkolat-erősítési program ISPA támogatása (lásd Lélegzet 2002/3.), a kétoldalú tranzitegyezmény (lásd Lélegzet 2001/5.) és a Győr-Péri reptér PHARE támogatása (lásd 2002/4.) kapcsán. Megemlítettük, hogy a Bankfigyelő Hálózat Milliárdok a fenntarthatóságra? című tanulmánysorozata EU-s eredetű környezetvédelmi problémáink fő forrásaként az előcsatlakozási alapok (ISPA, SAPARD, PHARE) rossz politikáját és felhasználását jelölte meg. Ugyanis az alapokat annak idején nem a ma érvényes Fenntartható Fejlődés Stratégiája szellemében alakították ki, és a helyi alkalmazással is problémák vannak (a társadalmi egyeztetés elmulasztása, titkolódzás).

A nap második felében az Európai Bizottság két képviselőjével találkozhattunk.

A Környezetvédelmi Főigazgatóság jogi osztályvezető-helyettese statisztikákkal szolgált a panasztételi eljárás bizottságbeli részleteiről. Az összes panaszok 46 százaléka erre a főigazgatóságra érkezik. Ezeknek csak 10-15 százalékából lesz figyelmeztető levél a tagországnak, a többiről kiderül, hogy nem áll ellentétben a közösség törvényeivel, még ha a panasz megalapozott is. A kivizsgálásnak elvileg 12 hónapon belül végkövetkeztetésre kellene jutnia, és egy hónappal az ügy lezárása előtt értesíteni kell az érintetteket. A 15 tagország ellen jelenleg folyamatban lévő 1400 ügyön csupán 17 ügyvéd dolgozik, akik évente 6000 levelet írnak összesen. Sajnos, a nyilvánvaló kapacitáshiány ellenére sem tervezi a helyzet javítását a bizottság jelenlegi vezetősége.

A Regionális Fejlesztési Főigazgatóság képviselője merészen kiállt amellett, hogy az illetékességi körükbe tartozó strukturális alapokban nem kellene "túlzásba vinni" a környezetvédelem érvényesítését, mint ahogy azt a zöld szervezetek szeretnék. Ugyanis ezzel az erővel kölcsönösségi alapon, a három fenntarthatósági pillér (gazdaság, társadalom, környezet) egyenrangú kezelésének jegyében a környezetvédelmi projekteket is illene felülvizsgálni és esetleg megszakítani, ha káros gazdasági folyamatokat indítanak el, vagy munkahelyeket szüntetnek meg. Ralph Hallo, az EEB elnöke válaszul rámutatott: ha így állunk hozzá, ki kellene dolgozni egy összehasonlító mutatórendszert, mellyel pontosan lemérhetjük, hogy az egyes projektek mely pillérek szempontjából nem kielégítőek. Szerinte a jelenlegi helyzetben egyértelműen azt mutatnánk ki, hogy a strukturális alapok támogatási rendszerében a környezetvédelem szenvedi a legnagyobb hátrányt.

Ezt követően az EEB ismertette hét ajánlását a panasztételi folyamat javítására:

1. Növelni a létszámot a bizottságnál.

2. Javítani kell az információk nyilvánosságán.

3. Javítani kell a folyamat átláthatóságát és hatékonyságát.

4. Le kell állítani az EU törvényeivel ellentétes projektek finanszírozását.

5. A dossziékat ne lehessen lezárni, még mielőtt bármiféle cselekvés történt volna az adott ügyben.

6. El kell kerülni a szakértői elfogultságot a panaszok értékelésénél.

7. A panasztételi folyamat alkalmazását ki kell terjeszteni a csatlakozásra váró országokra.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy az európai bírósági panasztétel szigorú feltételei miatt jelenleg igen korlátozott az érdekérvényesítés lehetősége az EU-val kapcsolatos környezetvédelmi problémák ügyében. A legegyszerűbb az Európai Bizottsághoz intézett panasz, hiszen nincs költségvonzata, és akárki megteheti, akár elektromos levélben is. De láthattuk, hogy eredményt elérni annál nehezebb. Ha a jelenlegi irányzatok folytatódnak, küszöbön álló csatlakozásunk után az EU sajnos aligha tudja majd betölteni azt a "környezetvédelmi rendőr" szerepet, melyet sok közép-európai zöldszervezet vágyálmaiban tulajdonít neki.

Tóth András