"Budapest este szebb, mert ki van világítva,

és csak azok a részek vannak kivilágítva, amik nagyon szépek, és csak ez látszik ilyenkor belőle."

(egy fiatal véleménye)

A fiatalok a fővárosi élet bizonyos kérdéseivel kapcsolatban meglehetősen kritikusak. A kutatás alapján a legsürgetőbb feladat a köztisztaság helyzetének javítása, mivel Budapest utcáinak tisztaságát érte a legtöbb kritika. Ugyancsak erős bírálat övezi az autóközlekedést, de a közepesnél rosszabb a közbiztonság, a zajszennyezettség és a tömegközlekedés megítélése is. A főváros életében a hét vizsgált terület közül a közvilágítással többé-kevésbé elégedettek a fiatalok, a kulturális élet megítélése pedig kifejezetten kedvezőnek mondható.

A budapestiek általában mindent jobban kifogásolnak, mint a főváros környékén élők, különösen a belső kerületek lakóinak lesújtó a véleménye a város zajszennyezettségéről. Az agglomeráció északnyugati részén élők komoly bírálattal illették a főváros autó- és tömegközlekedését egyaránt, a déli szektorban élők Budapest zajszennyezettségére panaszkodtak leginkább, az agglomeráció délkeleti területén élők szemében pedig a főváros köztisztasága jelenti a legnagyobb — az átlagosnál is súlyosabb — problémát.

A kutatásban arra is választ vártunk, hogy a fiatalok saját adójukat milyen arányban osztanák szét a főváros életének javítására: azaz hogy mire mennyit fordítanának.

A fővárosi és környéki fiatalok legfőképp a közbiztonságra áldoznának . A második legnagyobb összeget a köztisztaság és a környezetvédelem kapná, ami tekintve, hogy ezen a területen a legelégedetlenebbek a fiatalok, nem meglepő. Átlag feletti támogatást juttatnának még a tömegközlekedésre is, hiszen a fiatalok nagyobb része ezt használja, csak kevesebben közlekednek gépkocsival. A 16-30 évesek az autóközlekedésre a megítéléshez képes kevesebbet, míg a kulturális és sportélet finanszírozására az adójuk közel 20%-át szánnák.

A költségvetési struktúra alapján a fiatalokat hét jól meghatározható csoportba sorolhatjuk.

1. "Alapvető": ebbe a csoportba tartozik a megkérdezett fővárosi és környéki fiatalok közel fele. Nem tesznek különösebb hangsúlyokat az elképzelt költségvetésben, így az adóforintokat nagyjából egyenletesen osztanák el a kilenc felsorolt cél között.

2. "Infrastruktúra-fejlesztő": ők alkotják a második legnépesebb tábort (19 százalék). Az alapvető infrastrukturális és kommunális fejlesztésekre lennének csak hajlandók áldozni: a tömegközlekedés fejlesztésére, a közbiztonság, a köztisztaság és a közvilágítás javítására. ők fordítanák a legkevesebb pénzt a kultúrára, a sportra és a díszkivilágításra.

3. "Biztonságvágyó": a fiatalok tizedét jellemző beállítódás. Szinte a legkarakterisztikusabb csoport: adójuk több mint felét a közbiztonság javítására fordítanák, míg a kultúra, a sport és a díszkivilágítás adójukból való finanszírozását luxusnak tartják.

4. "Tiszta udvar — rendes ház": szintén a fiatalok tizedére jellemző véleménytípus. Elsőbbséget élvez náluk a tisztaság, a rend-biztonság szeretete. Ezt mutatja, hogy képzeletbeli fővárosi költségvetésük közel felét a köztisztasági állapotok javítására, további negyedét pedig a közbiztonság fokozására költenék. ők fordítanák a legkevesebb pénzt a közlekedésre.

5. "Környezettudatos": inkább rétegvélemény (5%). Szemük előtt egy csendesebb és tisztább város képe lebeg, amit a zajszennyezés csökkentésére, a környezetvédelemre és a köztisztasági helyzet jobbítására fordított adójukból fedeznének. E két költségvetési tétel jelenti elképzelt büdzséjük több mint 60%-át.

6. "Kultúra mecénása": egészen szűk, 3%-os elit-vélemény, amely azonban épp nagyon markáns jellege miatt jól elkülönült a többitől. ők a kultúra támogatására adnák a fővárosnak juttatott adójuk több mint felét, amit a közvilágításra fordítandó 14%-kal fejelnének még meg. Összesen tehát a fővárosi büdzsé 2/3-át fordítanák arra, hogy egy pezsgő kulturális életű, fényes városban élhessenek.

7. "Sport-támogatók": ha ezen az 5%-os rétegen múlna, a pénz bő felét a sportélet támogatására fordítaná. Ezen felül csak az alapvető infrastrukturális és kommunális beruházásokra adnának még pénzt.

Fokmérője az elégedettségnek az is, hogy mennyien szeretnének elköltözni jelenlegi lakhelyükről: A budapesti és környéki fiataloknak 10—14%-a, azaz 56—79 ezer 16—30 éves fiatal tervezi, hogy a következő 2—3 évben más városba (Budapestről az agglomerációba, vagy más megyébe, illetve az agglomerációból a fővárosba, vagy esetleg külföldre) költözik. Számosságában a legjelentősebb elvándorlás Budapest külső kerületeit jellemezheti majd, ahonnan kb. 36 ezer fiatal tervezi elhagyni a fővárost. Ez az ott élő 16—30 éveseknek a szűk 12%-a. A belső kerületekből inkább más kerületbe (valószínűleg a külső, zöld övezeti kerületekbe) költöznének a fiatalok, mintsem, hogy felhagynának a fővárosi léttel, míg a külső kerületekben ennél jellemzőbb tendencia a kiköltözés a fővárosból. Ami az agglomerációs költözési szokásokat illeti, ki kell emeljük az északnyugati szektorban élők példátlanul magas, 34%-os elvándorlási szándékát: ez közel 9 ezer fiatal más városba költözését jelentené, ami megegyezik azzal a számmal, amennyien Budapest belső kerületeiből összesen elhagynák a fővárost és más településre költöznének.

A közlekedést és azon belül is különösen az autóközlekedést szintén sok bírálat érte. Ugyanakkor a fiatalok a főváros költségvetésének csak kisebb hányadát fordítanák erre. Ezen belül is inkább a tömegközlekedés fejlesztésére, mintsem a parkolási helyzet javítására helyeznék a hangsúlyt. A főváros autóközlekedését az autóval rendelkezők 57%-a ítéli rossznak, a tömegközlekedésre pedig az autósok 37%-a, az autóval nem rendelkezők 31%-a adott közepesnél gyengébb osztályzatot. Már ebből is látható, hogy addig, amíg a tömegközlekedés megítélése nem javul olyan mértékben, hogy azt autósok is értékeljék, addig az autósok személygépkocsival fognak közlekedni, és komoly forgalmi dugókat fognak okozni. A fő probléma, hogy a fiatalok meglepően sok időt, átlagosan 2 órát töltenek naponta közlekedéssel.

A megoldás egyfelől a város útjainak tehermentesítése, az autóforgalom visszaszorítása és az autósok tömegközlekedési eszközökre terelése lenne, másfelől a megkérdezettek jó megoldásnak tartanák a csomópontok közlekedési lámpáinak jobb beállítását is. A tömegközlekedés fejlesztését a fiatalok a buszjáratok sűrítésében, a 4-es metró megépítésében és a HÉV- és metróvégállomásoknál nagy befogadóképességű, ingyenes parkolóhelyek kialakításában látják szükségesnek.