A 2003. évi állami költségvetés tárgyalásakor 2002. december 18-án az Országgyűlés elfogadott egy módosító indítványt, amelynek értelmében nem lehet a teljes csomagolóanyag-kibocsátásra termékdíjmentességet szerezni, mint eddig, és annak is fizetni kell, aki egyébként áttér az új licenszdíjas rendszerre. December 23-án, közvetlenül a zárószavazás előtt a kormány visszavonta a módosítást koherenciazavarra" hivatkozva.

Az indítvány szerint a kötelezett olyan arányban mentesül a termékdíjfizetés alól, amilyen aránynak megfelelő mennyiségű termékdíjköteles terméket hasznosított." Magyarul: a nem hasznosított csomagolóanyag után fizetni kell, nincs mentesség akkor se, ha elérték a kötelező hasznosítási arányt.

A Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) sajtóközleményben üdvözölte a módosítást (ld. a Lélegzet előző számát!), mivel az erőteljes ösztönzést ad a hasznosítási kötelezettség teljesítésére, sőt még a licenszdíjas rendszer működésére is azáltal, hogy a gyártók érdekeltekké válnak a szelektív gyűjtés és hasznosítás lehető legteljesebb kiépítésében.

A HuMuSz levélben kér magyarázatot a Pénzügyminisztériumtól, hogy mi volt az oka, hogy egy megszavazott módosító indítványt utólag megváltoztattak, és mi volt az a bizonyos koherenciazavar". Fontolgatja azt is, hogy a házbizottsághoz fordul, mert könnyen lehet, hogy házszabály-sértés történt.

A kombinált italosdobozok esetében nincs hasznosítási háttér, magyarul nincs olyan technológia, amivel gazdaságosan hasznosíthatók lennének, bármennyire is próbálják bizonygatni. Eddig is folyamatos kísérletek történtek az anyag jogilag" papírrá nyilvánítására, és ez most sikerült. Eddig az számított kombinált csomagolásnak, amelyben nincs olyan összetevő, amely a csomagolás tömegének 90%-át eléri". Ezt az ipar többször is módosíttatni akarta 80%-ra (innentől például a Tetra Pak nem kombinált csomagolás, hanem papír után fizetett volna termékdíjat, amely sokkal kevesebb), de a környezetvédők megakadályozták. Viszont a költségvetési törvény vitája során sikerült elérni, hogy az egyszerű mechanikai módszerrel szétválasztható" helyett fizikai módon összetevőire szétválasztható" szöveg kerüljön be a módosított termékdíjtörvény egyik passzusába. Míg az előbbi esetben a csomagolás összetevőit bárki — kézzel — szét tudja választani, addig az utóbbiba az is belefér, hogy a kombidobozt a papírgyárban szétáztatják, aztán a nem-papír részeket kiviszik a szemétlerakóra. Ez utóbbi módosítást senki nem vette észre, a szakminisztérium sem (vagy ha igen, még szomorúbb!), az eredménye pedig az lesz, hogy a legdrágább és legpazarlóbb italcsomagolás után minimális tételt kell fizetni. Könnyen lehet, hogy annyit sem, mert lesz majd ezen a piacon valaki, aki leigazolja az újrahasznosítását. Csak a Tetra Pak 1,6 milliárd ilyen dobozt gyárt évente Budaörsön, ebből kb. egy milliárd kerül belföldi forgalomba, tehát — becsléseink szerint — kb. 470 millió forint termékdíj forog kockán.

Ezt még én sem tudom szétválasztani!" Fotó:M.K.

A csomagolási kormányrendelet szellemében most koordináló szervezet(ek) alakulhat(nak), amelyek licenszdíj" fejében átvállalhatják a gyártóktól és forgalmazóktól a csomagolóanyagok gyűjtéséből és feldolgozásából adódó kötelezettségeket, így mentesülhetnek a termékdíjfizetés alól.

A csomagolóipar által alakított Ökopannon Kht. ilyen koordináló szerepben van. A koordináló szervezet feladata, hogy megszervezze és finanszírozza a lakossági szelektív gyűjtést, a hulladék elszállíttatását, annak kezelését és hasznosítását. Tevékenysége során el kell érnie, hogy a tagjai (a licenszdíjat fizetők) által kibocsátott csomagolóanyagok visszagyűjtése 2005 végéig elérje az Európai Unió által előírt szintet: a teljes kibocsátás legalább felét hasznosítani kell, méghozzá 25 százalékát anyagában (tehát például papírból újra papírt készíteni). Másik 25 százalékát termikusan (égetéssel) is lehet hasznosítani", de az anyagában történő hasznosítás minden anyagfajtánál el kell hogy érje legalább a 15 százalékot.

Míg korábban az államnak befizetett termékdíj újraelosztása nyilvánosan, pályázatok útján történt, most ugyanezt az Ökopannon Kht. fogja végezni csekély állami felügyelet mellett. A nyilvánosság kizárása az újraelosztás folyamatából két okból is aggályos: egyrészt a licenszdíj köztartozást (termékdíjat) vált ki, tehát ellenőrzése közérdek, másrészt a csomagolási hulladékok fenti mértékű hasznosítását a Magyar Köztársaságnak kell teljesíteni az EU felé, miközben a tevékenységet teljes mértékben ráhagyja a kht.-ra. Ez magában hordozza annak a kockázatát, hogy az ipari érdekcsoport kezében és tulajdonában lévő szervezet fő célja nem a feladat teljesítése, hanem a lehető legkisebb ráfordítással történő letudása" lesz. Szándékuk jól kitapintható: leigazolni az unió által előírt mennyiséget, de nem gyűjteni egy grammal se többet.

A műanyag hulladékok esetében mind az Ökopannon, mind az államigazgatás egyes szereplői hulladékexportról beszélnek a hazai feldolgozás helyett. Ennek részleteire a környezetvédők igencsak kíváncsiak lennének, annál is inkább, mert sok olyan tapasztalatot gyűjtöttek be, hogy az európaiak kiürült műanyag flakonjai Indiában és Afrikában tűnnek fel, ám nem egy virágzó háttériparban, hanem a nyomornegyedek melletti szeméttelepeken.

A csomagolási kormányrendelet előírja a koordináló szervezet számára egy tanácsadó testület (TT) létrehozását, melynek véleményeznie kell a befizetőkkel kötött szerződés feltételeit, a licenszdíj számítási módját, mértékét. A jogszabály érdekegyeztetési folyamatában még ellenőrzési jogosítványokkal rendelkező szervről volt szó, ezt azonban módszeresen és sikeresen leminősítették tanácsadóvá. Az Ökopannon Kht. TT megalakulása nagy vitát robbantott ki, mert a kormányrendelet kimondja, hogy a legfeljebb 15 tagú tanácsadó testületbe az érintett gyártók, forgalmazók, hulladékhasznosítók, az önkormányzati szövetségek, valamint a környezetvédő szervezetek egyenlő arányban delegálnak képviselőket". Ezt a gyártók, forgalmazók és hasznosítók 5 különálló oldalnak értelmezik, míg a környezetvédő és az önkormányzati delegáltak 3 érdekcsoportnak tekintik (a szövegben 3 határozott névelő van). Az előbbiek megalakították a maguk 3 külön csoportját, ezáltal azok kerültek többségbe a TT-ben, akik amúgy a kht.-ben tagok és jövedelmet húzó üzleti partnerek egyben.

A TT eddigi működése a kisebbségbe szorított tagok szerint nem szabályszerű. Nem értesítik őket időben az ülések időpontjáról, és nem is mindegyikőjüket. A gyártói, forgalmazói, hasznosítói oldal képviselői viszont az elektronikus levelek tanúsága szerint — teljes létszámban kapnak értesítést. Nincs elfogadott ügyrend, a tagok az ideiglenes ügyrendet sem kapták kézhez, sőt az ülések jegyzőkönyve sem készült el.

A tavasszal elfogadott csomagolási kormányrendelet egyoldalúan csupán a már keletkezett hulladékok visszagyűjtésére, újrahasznosítására összpontosítva szabályozta a hulladékok sorsát, és semmilyen jogi vagy gazdasági eszközt nem tartalmaz a csomagolási hulladékok keletkezésének visszafogására. Ezért lenne annyira fontos az újrahasználati (betétdíjas) rendszerek működtetése, amelyek a fenntartható hulladékgazdálkodás központi elemének, a hulladék megelőzésének fontos eszközei.

A csomagolási kormányrendelet megszületésekor, 2002 májusában egy 2000-es határozatot is elfogadott a kormány, amely szerint 2002. október 31-ig el kell készíteni a betétdíjas csomagolásokról szóló szabályzást is, és azt egyszerre kell hatályba léptetni a csomagolási kormányrendelettel. Ez azóta sem készült el, hiába demonstrált a HuMuSz októberben a Hul-ladikon". A PETíció" átvételekor Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter átadta a betétdíjas rendelet első tervezetét, melynek kísérő levelében az szerepel, hogy a tervezet még nem tükrözi a minisztérium álláspontját", és ígéretet tett arra, hogy 2003. január 1-jén hatályba fog lépni. Nem lépett hatályba, sőt el sem kezdődött a társadalmi vitája.

A kézhez kapott munkaanyag" valóban nem kiforrott szabályozás még. Szerkezetében tükrözi a HuMuSz által beadott javaslatokat, valamint a például szolgáló német szabályozás elemeit, így a kötelező visszaváltási arányok alkalmazását, a kereskedelmi választékban tartás kötelezettségét, mely utóbbi a végrehajthatóság legfontosabb eleme. A betétdíjat óvadék jellegű pénzletétként kezeli, amely igényli más kapcsolódó törvények, úgymint a számviteli vagy az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítását. Mivel ezek a módosítások csak hosszabb távon képzelhetők el, az évközben hatályba lépő kormányrendeletnek számos átmeneti szabályozást kell majd rögzítenie.

Kóródi Máriának a betétdíjjal és a csomagolási hulladékokkal kapcsolatos kedvező sajtónyilatkozatai után nem érthető a minisztérium passzivitása. A tárcának kezdeményeznie kellett volna a termékdíj alóli mentességek szigorítását, de legalább meg kellett volna tennie mindent, hogy egy elfogadott indítványt ne változtassanak meg utólag.

Az Ökopannon Kht. mellett működő tanácsadó testület körüli állapotok miatt a HuMuSZ többször kért jogértelmezést és állami ellenőrzést, de eddig nem történt semmi.

A HuMuSz sajtóanyaga alapján