Az év eleji szokatlanul nagy hideg azokat igazolta, akik decemberben a tartalék tárolók feltöltését szorgalmazták. A gázkereskedők a biztonsági földgázkészletezés növelését, a föld alatti tárolók és a napi kitárolási kapacitás bővítését sürgették. Nincs megoldva a helyettesítő energiahordozók (pl. háztartási tüzelőolaj, cseppfolyós PB gáz) árkérdése.

Günter Brandes, a Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium energiaügyi főigazgatója a német energiapolitikáról tartott beszámolót. Az olajválság óta folyamatosan támogatják az energiatakarékosságot és a hatékonyság növelését. Ennek köszönhető, hogy 1991 és 2001 között a bruttó hazai termék 60 százalékos növekedése mellett 2,8 százalékkal csökkentették az energiafelhasználást. 2005-től újabb, 5 éves energiafelhasználás-csökkentő program indul.

1976-ban az épületfűtésre fordított fajlagos energia évi 240 kWh/m 2 volt, ma már csak 70 kWh/m 2 . (Összehasonlításként: ez az érték nálunk ma 160—180 kWh/m 2 .) Az energiatakarékossági beruházásokat nemcsak piaci eszközökkel ösztönzik. Fontos szerepe van a folyamatosan szigorodó szabályozásnak, és a mai napig nagy figyelmet fordítanak a lakossági tudatformálásra.

Németországban az olajra és a villamos áramra vezettek be energiaadót 1999-ben. 2003 januárjától a gázolaj árában literenként 3,5 eurócent, a villamos áraméban kilowattóránként 14 eurócent ökoadó van. Bár az ökoadó politikailag igen kényes eszköz, ha következetesen alkalmazzák, akkor világos üzenetet jelent: hatékonyabb felhasználásra ösztönöz. Másik eredményes eszköz a háztartási gépek címkézése. Hűtőgépekből a lakosság 90 százaléka csak A és B kategóriás, energiatakarékos változatot vásárol.

Szerdahelyi György, a GKM főosztályvezetője az energiamegtakarító intézkedésekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a pénzügyesek sokáig ellenezték az energiatakarékosság támogatását, mert féltették az energiára rakódó adóbevételeket. Az épületek energiatakarékos felújítása azonban nemcsak az energiaszámlákat csökkenti, hanem enyhíti az importgondokat, továbbá a kapcsolódó — jórészt a hazai munkaerő iránti keresletet növelő — munkák is adóbevételt jelentenek a kincstárnak. Itt említenénk, hogy az energián 12%-os, ezzel szemben az építés-felújításon 25%-os áfa van, nem beszélve az általunk annyiszor kifogásolt magas bérterhekről, amelyek szintén ez utóbbi tevékenységeket sújtják.

Magyarországon az elmúlt 10 évben javult az energiahatékonyság. A bruttó hazai terméknél lényegesen lassabb volt a primerenergia-felhasználás növekedése, egyedül a villamos energia iránti igény nőtt arányosan a termeléssel. Változatlanul rossz azonban a magyar termelés elismerése a világpiacon, és az egységnyi bruttó hazai termékre jutó energiafelhasználás jóval magasabb, mint az Európai Unióban.

A 2001-ben megjelent EU direktíva a megújuló forrásokból termelt villamos energia arányát a 2002. évi 14 százalékról 2010-ig 22 százalékra kívánja emelni. Itt csak közös teljesítésről lehet szó, mert az országok adottságai jelentősen eltérnek. (Ausztria, Finnország és Svédország, illetve a nem tag Norvégia már most is nagyobb arányban termel.) Magyarország a 2002. évi 0,7 százalékos szintet 2010-re 3,5 százalékra tervezi emelni. Az EU Energiapolitikai Fehér könyve az összes energiafelhasználásban 5,3 százalékról 12-re kívánja emelni a megújulók arányát. Nálunk ugyanez az arány 3,6 illetve 5 százalék.

A Kormány 1999-ben jóváhagyott 10 éves energiatakarékossági programja a kiotói vállalásainkkal összhangban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiatakarékosságot állította a középpontba. A bruttó hazai termék 5 százalékos növekedéséhez az energiafelhasználás 1,5 százalékos növekedését irányozták elő. Ennek megvalósítását állami támogatásokkal segítik elő. Főleg a vissza nem térítendő támogatások kedveltek. Tavaly 9 ezer lakás energiatakarékos felújítását támogatták, továbbá közvilágítási, tanya-villamosítási, távfűtés-korszerűsítési, vezetékes PB és önkormányzati épületkorszerűsítési programokat. A megújulóenergia-program keretében koncepciók kidolgozására, átvilágításra, és ún. harmadik feles megvalósításra (ESCO) is lehetett támogatást nyerni. Összesen 4,5 milliárd forint volt a tavalyi keret, ez az idén 3,9 milliárd forint.

A villamosenergia törvényben garantált kötelező átvétele és a kedvező átvételi ár következtében terjednek a kapcsolt energiatermelést eredményező helyi gázturbinás erőművek.

A villamosenergia törvény említi az ún. zöld bizonyítvány fogalmát, amely később majd a kötelező átvétel és garantált ár mechanizmusát fogja helyettesíteni. Ma azonban még túl kicsi a megújuló energiatermelés részaránya.

Bohoczky Ferenc, a GKM vezető főtanácsosa további adatokat mondott el a magyarországi megújulóenergia-helyzetről. Támogatásra évi 100—300 millió forint jut. A 36/2001. (XII. 22.) GM számú rendelet, majd az ezt 2003-ra korszerűsítő 56/2002. (XII. 29.) GKM rendelet szerint az átvételi kötelezettség alá eső villamosenergia átvételi átlagára 17, 41 Ft/kWh. Ez a megújuló energiára alapozó beruházásokat még nem tudja gazdaságossá tenni. Számítások szerint mintegy 21 Ft-ra kellene emelni. (Meg kellene fontolni a differenciálást a kapcsoltan termelt és a megújulókkal termelt villamosenergia átvételi ára között, mert a kapcsolt energiatermelés beruházásai már most is megtérülnek, amit a gyors felfutás és a már előkészített projektek egyértelműen bizonyítanak. A biomassza felhasználásáról lásd keretes írásunkat. — A szerző megj.)

Markus Kurdziel, a Német Energiaügynökség (dena) megújuló energiák részlegének vezetője tanulságos sikertörténetről számolt be. Az energiaügynökség fele részben a kormány (Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium, Környezet-, Vízvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium, Közlekedési, Építési és Lakásügyi Minisztérium), fele részben pedig a nálunk is ismert Újjáépítési Bank (KfW) tulajdona.

Az összesen 97 TWh megújuló forrásból származó energia az alábbiak szerint oszlik meg:

Kiterjedt politikai, gazdasági és jogi eszközök segítik a megújuló energia elterjedését. Ezek közül kiemelnénk az ökoadót, amelyet a fosszilis energiahordozókra vetnek ki, a 20 évig garantált átvételi árat és átvételi prioritást, a mentességet minden hálózati költség alól, a vevők felé országosan azonos árakat („zöld áram").

Az eredmények impozánsak: 1998 és 2002 között a „zöld" áramtermelés aránya 4,7-ről 8 százalékra nőtt. Hat millió német kizárólag „zöld" áramot használ. (Gondoljunk bele ennek a környezettudatossággal kapcsolatos PR értékébe!) Az egy családra jutó többletköltség csupán az éves számla 1 százaléka. Az összes beruházás 3,3 milliárdról 7 milliárd euróra nőtt. Nem utolsó sorban pedig az ágazatban foglalkoztatottak száma 130 ezer főre emelkedett.

Még egy komoly tanulság: az előadásban nagy hangsúlyt kapott az innováció, a kutatás és fejlesztés — a mérnökök és üzletemberek újító szelleme. Innen, Magyarországról nézve sajnos a kép fordított. Nyomát sem látjuk az olyan kutató és gyártó magok kialakulásának, mint amilyent Dániában fejlesztettek ki tudatosan a szélerőművekre, több mint tízezer új munkahelyet teremtve ezzel. Az itteni beruházások mind külföldi berendezésekkel, és legtöbbször külföldi vállalkozásban valósulnak meg.

A hazai energiaszektor túlnyomórészt külföldi tulajdonban van. A nagy cégek képviselői érthetően a beruházásaik és üzletmenetük lehető legnagyobb biztonságára törekszenek. Beszámolóikban még több kedvezményt, támogatást és világos jogszabályi hátteret sürgettek. A tudást és a berendezéseket az anyaországból hozzák be, akár hagyományos, akár megújuló energetikai fejlesztésekről van szó. A háromnegyed részben bankkölcsönökből történő finanszírozással ezek a fejlesztések általában sikertörténetek, hiszen jellegüknél fogva alacsony kockázattal járnak. (Persze a magyar félnek is jut az előnyökből, például biztonságos az ellátás, csökkennek a kibocsátások.) Hiányoltam azonban a konferencia programjából, hogy senki sem beszélt arról, milyen tervek vannak a hazai műszaki fejlesztési kapacitások és a háttéripar felfuttatására. A hatvanas években Magyarországon ígéretes kísérletek folytak a biogáz hasznosítására, amelyeket akkor az ágazat centralizációs törekvései megfojtottak. A hetvenes években az Építéstudományi Intézetben minimális energiával fűthető épületszerkezeteket fejlesztettek. Egy gépészmérnök tagtársunk saját erőből ezekben a hetekben végez próbaméréseket egy szélkerék-találmányán, amelyet a hazai kis sebességű légmozgások hasznosítására fejleszt ki. Tavaly márciusban az Iparművészeti Múzeumban a Moholy Nagy László ösztöndíjasok kiállításán is láthattuk például egy fiatal iparművész nap- és szélenergiával hajtott hajóját. A mindennapi életben azonban nem találkozunk újszerű hazai alkalmazásokkal, sőt ezek hírei sem jutnak el a nagyközönséghez.

Kormányoldalról az utolsó előadó Varró László volt, a Magyar Energia Hivatal vezető közgazdásza. A témája „Az üvegházhatású gázok kereskedelme és a magyar energia-szektor" volt. Véleménye szerint az energiahatékonysági célkitűzésünk túlzottan optimista. Ennek elérése csak sokkal komolyabb erőfeszítések mellett lehetséges. (Emlékezzünk, hogy az ELMŰ előrejelzése szerint a klímaberendezések gyors terjedése miatt a nyári áramfogyasztás néhány éven belül a téli átlagot fogja megközelíteni. — A szerző megj.) Ugyanakkor a nukleáris energia részesedése csökken, a növekményt fosszilis energiából fedezik. Ahhoz, hogy az energiaszektor versenyképes, biztonságos és környezetbarát legyen, sürgősen le kell építeni a szennyezést ösztönző állami támogatásokat és mérlegelni kell az energiaadó bevezetését.