Pocok Palkó palotája
Nándi és Annuska, a két nyúl-gyerek izgatottan tértek vissza a napi sétájukból.
Anyu, képzeld, az emberek a falu szélén akkora házat építenek, mint egy hegy!
Anyu, nekünk miért olyan szerény a kuckónk? Csak az veszi észre, hogy itt van, aki már teljesen ide is ért.
Az a jó! Így legalább nem vesz észre a róka meg a karvaly már messziről felelte Nusi néne, a tapasztalt üreginyúl anyuka.
De így nem is tud rólunk senki! Milyen büszke is lennék, ha egyszer olyan nagy házam lenne, mint az embernek! mondta Nándi.
Nusi néne ránézett két izgatott gyerekére, elővette kötését, leült a ház elé, és szokásához híven belefogott egy mesébe.
Hallottatok-e már Pocok Palkó palotájáról?
A két nyúl-gyerek kíváncsian ingatta a fejét.
Pocok Palkó az erdőben lakott, egy kis üregben. Igazi otthonos kis kuckó volt. Egyszer, amikor a szokásosnál messzebb elbarangolt, látott egy hatalmas épületet. Az ablakai úgy csillogtak a napfényben, mint a tó vize, a fala sárga volt, mint az érett búzatábla.
Bárcsak nekem is ilyen palotám lehetne!" sóhajtott.
Tőled függ!" búgta a fülébe egy hang. Körülnézett, hát egy bagoly csücsült fölötte a fán.
Hogy mondtad?" kérdezett rá újból.
Neked is lehet ilyen házad" mondta a bagoly. Persze, kisebb, egy ekkorában folyton eltévednél."
De hát hogy juthatnék hozzá?" kérdezte a pocok. Nincs nekem pénzem, hogy megépíttessem!"
Ne búsulj, én majd gondoskodom mindenről. A te dolgod csak az lesz, hogy beleköltözz az összes pereputtyoddal együtt! Nézd, milyen szép az én odúm is!" tette hozzá, és mutatott egy képet egy gyönyörűen berendezett szobáról, hol kényelmesen olvasgatott.
Hamarosan elkészült a pocok-palota. Akkora ajtaja volt, hogy még egy őzike is befért volna, és akkora termei, hogy a nyulak eljárhatták volna benne a palotást. Gyönyörű napsárga volt az épület, és estére gyertyák világítottak az ablakában, fényesebben, mint száz szentjánosbogár.
A pocok-família hamarosan el is foglalta új otthonát. Kezdetben nagyon örültek, táncot roptak a szalonban, folyatták a vizet a fürdőszobában, kipróbálták a nagy, puha ágyat a hálószobában, és meggyújtották az összes gyertyát, hadd ragyogjon az épület.
Hamarosan kopogást hallottak az ajtón. Mackó Menyhért volt, az erdő megbízott gondnoka.
Nem kéne úgy égetni a gyertyákat, kérem alássan, mert tűzrendészeti szempontból nem biztonságos" mondta.
Mi az, hogy tűzrendészeti szempontból nem biztonságos?" kérdezte az egyik kispocok.
Hogy lángra kaphat tőle az avar és leéghet az egész erdő" fejtette ki Menyhért bátyó ezúttal már sokkal érthetőbben, aztán hozzátette: Az erdőkép szempontjából sem előnyös az épület, túlságosan nagy és kirívó."
Ugyan, kedves Mackó úr, ez a ház csak megszépíti az erdőt, legalább végre valami feldobja a környéket. A gyertyák miatt pedig ne aggódjon, tudunk vigyázni!"
Azért jó lenne óvatosabbnak lenni! Gondolják meg, amit mondtam!" dörmögte Menyhért, aztán eloldalgott.
Alig ment el a medve, újabb alak jelent meg az ajtóban. Vakond Vili volt, láthatóan teljesen átázva.
Kérem, lehetne, hogy ne folyassák úgy a vizet? Majd megfulladnak a kicsinyeim!"
Pocok Palkó meghökkent egy pillanatra, de aztán azt mondta: Költözzenek arrébb! Egy lyukat arrébb fúrni sokkal kisebb dolog, mint arrébb rakni egy ilyen házat! Nagy az erdő, máshol is elférnek!"
Ennek hipp-hopp híre is ment, és este, amikor egy kis ugrándozás után hazajöttek a pocok-gyerekek, azt panaszolták az apjuknak: Azt mondták a gyerekek, hogy összeférhetetlenek vagyunk, és csak a magunk kényelme érdekel. Már nem is akarnak játszani velünk!"
Ugyan, ne foglalkozzatok velük, csak irigykednek! Játsszatok egymással!" felelte az apjuk.
Ahogy eltelt a vacsoraidő, és a kis pockok lefeküdtek, sehogy sem találták a helyüket a nagy hálószobában, a puha ágyban. Megfájdult a hátam!" Hiányzik a moha illata!" Félek ebben a nagy hálószobában!" Sokkal jobb volt összebújni a kis odúnkban!" panaszolták.
Már késő este volt, amikor kopogás hallatszott az ajtón. A bagoly volt.
Látja kedves Pocok úr, mennyivel kényelmesebb egy ekkora házban lakni. Remélem, meghív engem családostul egyszer egy vacsorára!"
Szerinted mit eszik a bagoly vacsorára?" kérdezte pocokné a férjét.
Nem tudom, de mindjárt megnézem" felelte a pocok, és már nyitotta is a lexikont.
Egeret, pockot..." kezdte el sorolni Pocok úr, és meg is hűlt ereiben a vér.
Hát, ha minket kíván vacsorára a bagoly, akkor itt gond nélkül megfoghat, nincs hová elbújnunk!" mondta a pocok-anyuka.
Ráadásul olyan feltűnő a házunk, hogy idetalál az egész rokonsága, és akkora az ajtaja, hogy a legnagyobb fülesbagoly is gond nélkül befér! Azt hiszem, jobb lesz, ha nem várjuk meg ezt a vacsorát!"
Másnap reggel a pocok család felpakolt és visszaköltözött a régi üregébe. A gyerekek egyből el is mentek játszani a többi állatkával, az apjuk pedig elégedetten kiült a ház elé, és gyönyörködött a tavaszi erdőben.
A két kisnyúl fellélegzett a mese végére. Annuska odabújt az anyukájához, és a fülébe súgta: Anyu, én szeretem ám az otthonunkat! Olyan jó föld-illata van, de az a legjobb, hogy nem találja meg a vadász!"
Nusi néne megsimogatta porontyai fejét, mindhárman bevonultak az üregükbe, és a legnagyobb biztonsággal álomra hajtották fejüket.
Mikola Klára
|