kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Pocok Palkó palotája

Nándi és Annuska, a két nyúl-gyerek izgatottan tértek vissza a napi sétájukból.
— Anyu, képzeld, az emberek a falu szélén akkora házat építenek, mint egy hegy!
— Anyu, nekünk miért olyan szerény a kuckónk? Csak az veszi észre, hogy itt van, aki már teljesen ide is ért.
— Az a jó! Így legalább nem vesz észre a róka meg a karvaly már messziről — felelte Nusi néne, a tapasztalt üreginyúl anyuka.
— De így nem is tud rólunk senki! Milyen büszke is lennék, ha egyszer olyan nagy házam lenne, mint az embernek! — mondta Nándi.
Nusi néne ránézett két izgatott gyerekére, elővette kötését, leült a ház elé, és szokásához híven belefogott egy mesébe.
— Hallottatok-e már Pocok Palkó palotájáról?
A két nyúl-gyerek kíváncsian ingatta a fejét.

— Pocok Palkó az erdőben lakott, egy kis üregben. Igazi otthonos kis kuckó volt. Egyszer, amikor a szokásosnál messzebb elbarangolt, látott egy hatalmas épületet. Az ablakai úgy csillogtak a napfényben, mint a tó vize, a fala sárga volt, mint az érett búzatábla.
„Bárcsak nekem is ilyen palotám lehetne!" — sóhajtott.
„Tőled függ!" — búgta a fülébe egy hang. Körülnézett, hát egy bagoly csücsült fölötte a fán.
„Hogy mondtad?" — kérdezett rá újból.
„Neked is lehet ilyen házad" — mondta a bagoly. — „Persze, kisebb, egy ekkorában folyton eltévednél."
„De hát hogy juthatnék hozzá?" — kérdezte a pocok. — „Nincs nekem pénzem, hogy megépíttessem!"
„Ne búsulj, én majd gondoskodom mindenről. A te dolgod csak az lesz, hogy beleköltözz az összes pereputtyoddal együtt! Nézd, milyen szép az én odúm is!" — tette hozzá, és mutatott egy képet egy gyönyörűen berendezett szobáról, hol kényelmesen olvasgatott.

Hamarosan elkészült a pocok-palota. Akkora ajtaja volt, hogy még egy őzike is befért volna, és akkora termei, hogy a nyulak eljárhatták volna benne a palotást. Gyönyörű napsárga volt az épület, és estére gyertyák világítottak az ablakában, fényesebben, mint száz szentjánosbogár.
A pocok-família hamarosan el is foglalta új otthonát. Kezdetben nagyon örültek, táncot roptak a szalonban, folyatták a vizet a fürdőszobában, kipróbálták a nagy, puha ágyat a hálószobában, és meggyújtották az összes gyertyát, hadd ragyogjon az épület.
Hamarosan kopogást hallottak az ajtón. Mackó Menyhért volt, az erdő megbízott gondnoka.
„Nem kéne úgy égetni a gyertyákat, kérem alássan, mert tűzrendészeti szempontból nem biztonságos" — mondta.
„Mi az, hogy tűzrendészeti szempontból nem biztonságos?" — kérdezte az egyik kispocok.
„Hogy lángra kaphat tőle az avar és leéghet az egész erdő" — fejtette ki Menyhért bátyó ezúttal már sokkal érthetőbben, aztán hozzátette: „Az erdőkép szempontjából sem előnyös az épület, túlságosan nagy és kirívó."
„Ugyan, kedves Mackó úr, ez a ház csak megszépíti az erdőt, legalább végre valami feldobja a környéket. A gyertyák miatt pedig ne aggódjon, tudunk vigyázni!"
„Azért jó lenne óvatosabbnak lenni! Gondolják meg, amit mondtam!" — dörmögte Menyhért, aztán eloldalgott.
Alig ment el a medve, újabb alak jelent meg az ajtóban. Vakond Vili volt, láthatóan teljesen átázva.
„Kérem, lehetne, hogy ne folyassák úgy a vizet? Majd megfulladnak a kicsinyeim!"
Pocok Palkó meghökkent egy pillanatra, de aztán azt mondta: „Költözzenek arrébb! Egy lyukat arrébb fúrni sokkal kisebb dolog, mint arrébb rakni egy ilyen házat! Nagy az erdő, máshol is elférnek!"
Ennek hipp-hopp híre is ment, és este, amikor egy kis ugrándozás után hazajöttek a pocok-gyerekek, azt panaszolták az apjuknak: „Azt mondták a gyerekek, hogy összeférhetetlenek vagyunk, és csak a magunk kényelme érdekel. Már nem is akarnak játszani velünk!"
„Ugyan, ne foglalkozzatok velük, csak irigykednek! Játsszatok egymással!" — felelte az apjuk.
Ahogy eltelt a vacsoraidő, és a kis pockok lefeküdtek, sehogy sem találták a helyüket a nagy hálószobában, a puha ágyban. „Megfájdult a hátam!" „Hiányzik a moha illata!" „Félek ebben a nagy hálószobában!" „Sokkal jobb volt összebújni a kis odúnkban!" — panaszolták.
Már késő este volt, amikor kopogás hallatszott az ajtón. A bagoly volt.
„Látja kedves Pocok úr, mennyivel kényelmesebb egy ekkora házban lakni. Remélem, meghív engem családostul egyszer egy vacsorára!"
„Szerinted mit eszik a bagoly vacsorára?" — kérdezte pocokné a férjét.
„Nem tudom, de mindjárt megnézem"— felelte a pocok, és már nyitotta is a lexikont.
„Egeret, pockot..." — kezdte el sorolni Pocok úr, és meg is hűlt ereiben a vér.
„Hát, ha minket kíván vacsorára a bagoly, akkor itt gond nélkül megfoghat, nincs hová elbújnunk!" — mondta a pocok-anyuka.
„Ráadásul olyan feltűnő a házunk, hogy idetalál az egész rokonsága, és akkora az ajtaja, hogy a legnagyobb fülesbagoly is gond nélkül befér! Azt hiszem, jobb lesz, ha nem várjuk meg ezt a vacsorát!"
Másnap reggel a pocok család felpakolt és visszaköltözött a régi üregébe. A gyerekek egyből el is mentek játszani a többi állatkával, az apjuk pedig elégedetten kiült a ház elé, és gyönyörködött a tavaszi erdőben.

A két kisnyúl fellélegzett a mese végére. Annuska odabújt az anyukájához, és a fülébe súgta: „Anyu, én szeretem ám az otthonunkat! Olyan jó föld-illata van, de az a legjobb, hogy nem találja meg a vadász!"
Nusi néne megsimogatta porontyai fejét, mindhárman bevonultak az üregükbe, és a legnagyobb biztonsággal álomra hajtották fejüket.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.