kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Veszélyes hulladékból építőipari alapanyag

Az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a kommunális szilárd hulladékok égetéssel történő kezelése széles körben elterjedt eljárás. Azonban a hulladékégetés utótermékeinek (salak, pernye, füstgáz) gyakran igen jelentős szennyezéstartalma egyre erőteljesebb ellenállást vált ki a környezetvédőkből az égetők működésével szemben. Vajon lesz-e valaha lehetőség az égetésből visszamaradt nagy mennyiségű veszélyes anyag biztonságos „eltávolítására"?

Hulladékégetés
A hulladékégetés bizonyos szempontból hatékony módszert kínál az olyan kommunális szilárd hulladékok átalakítására, melyek újrahasznosítása nem megoldható. Az eljárás eredményeként a hulladék tömege és térfogata jelentősen csökken, így az sokkal kevesebb helyet foglal a már így is nagy mértékben leterhelt hulladéklerakó telepeken. Az égetés folyamata során hőenergia keletkezik, amely jól hasznosítható egyéb folyamatokhoz.
A hulladékégetés lényeges hátránya az, hogy a folyamat maradékanyagai gyakran a megengedettnél magasabb koncentrációban tartalmaznak nehézfémeket és szerves szennyezőket, s ekkor veszélyes hulladéknak minősülnek. A veszélyes hulladékok elhelyezése speciális hulladéklerakó telepeken történik, amelyekből egyrészt kevesebb áll rendelkezésre, mint hagyományos lerakókból, másrészt pedig az elhelyezés költsége jóval magasabb.
A bemutatott helyzet olyan eljárások kidolgozását követeli meg, amelyek segítségével a veszélyes hulladéknak minősülő égetőműi maradékanyagok a környezetet kevésbé terhelő, az előírt szennyezés-koncentráció határértékeknek megfelelő anyagokká alakíthatók át. Az átalakítás célja az, hogy a kezelés után az égetőműi maradékanyagokat el lehessen helyezni hagyományos lerakókon, vagy még inkább, újra fel lehessen használni.
Veszélyes hulladékok kezelése ismert stabilizáló keverékekkel
Veszélyes hulladékoknak az előző bekezdésben említett cél szerint történő átalakításának legelterjedtebb módszere a Portland cement alapú stabilizáló/szilárdító (S/S) keverékek alkalmazása. Ezen keverékek költségigénye alacsony, és az eljárást végző rendszer üzemeltetése általában egyszerű. A hetvenes évektől kezdődően napjainkig számos S/S keveréket, valamint eljárást fejlesztettek ki különböző összetételű hulladékok kezelésére.
Az S/S keverékek többé-kevésbé sikerrel alkalmazhatók az igen sok problémát okozó szilárd égetőműi utótermékek (hamu, pernye, salak) kezelése során is. Mivel az égetőműi maradék típusa a primer hulladék összetételétől, az alkalmazott adalékanyagok minőségétől és mennyiségétől és az égetési folyamat jellemzőitől függ, nem ajánlható egyetlen univerzális S/S keverék a különböző esetekre. Az adott problémának leginkább megfelelő összetétellel rendelkező keveréket előzetes laboratóriumi vizsgálatok alapján érdemes kiválasztani.

A Portland cement alapú S/S keverékek általában sikeresen szorítják vissza a szennyezők kioldódását a szilárd égetőműi utótermékekből, és a keletkező anyag mechanikai tulajdonságai is kedvezőek (szilárd, kompakt „blokkok"); az eredetileg veszélyes hulladéknak minősülő — például — égetőműi pernye nemveszélyes hulladékká lett átalakítva, így az már hagyományos hulladéklerakó telepeken helyezhető el.
Az átalakítás folyamata azonban sok esetben jelentős mértékben megnöveli az égetőműi utótermék tömegét és térfogatát, ami ismét emeli az elhelyezés költségeit és gyorsítja a lerakók megtelését.
A másik probléma az, hogy az égetőműi maradékból az ismert S/S keverékek alkalmazásával létrehozott „blokkok" apró darabokra zúzásával a szennyezők kötött állapota megszűnik. Ennek oka az, hogy az ismert S/S keverékek csak fizikailag képesek megkötni a szennyezőket, és hogy a „blokk" forma szétzúzása megnöveli a környezeti hatásoknak kitett felületet.

A mérések szerint így a szétzúzott állapotú stabilizált égetőműi hamuból kb. ugyanakkora mértékben oldódnak ki szerves és szervetlen szennyezők, mint a kezeletlen hamuból, ezért az így stabilizált égetőműi hamu biztonságos újrafelhasználásának feltételei nem adottak. A „blokk" formát például építkezéseknél, út- vagy gátépítésnél lehetne felhasználni, azonban az előzőekben leírtak miatt rongálódás esetén ezek az építmények nehézfém és szerves szennyezők bőséges forrásává válnának.
Kutatási irány
Az alkalmazott S/S keveréknek garantálnia kellene, hogy a megkötött szennyezők ne szabadulhassanak fel a „blokk" forma valamilyen erőteljes külső behatásból adódó szétesése esetén sem. Kizárólag egy ilyen megoldás tehetné biztonságossá az égetőműi maradékok építőipari hasznosítását. Egy ilyen típusú, kémiai jellegű stabilizáció kialakításának lehetőségét sok kutató speciális szerkezetű polimer adalékok (pl. speciális poliuretánok) alkalmazásában látja, a kérdés azonban még nyitott, jelenleg számos kutatás folyik ezen a területen.

Amennyiben a kutatások sikerrel járnak, lehetővé válik a rendkívül veszélyes, már meglévő szilárd égetőműi utótermékek ártalmatlanítása és biztonságos újrafelhasználása (építkezések, utak, gátak) azok alacsony költségigényű kémiai és fizikai stabilizálásával.
Emellett a primer formában nem újrahasznosítható kommunális szilárd hulladékok újrahasznosítása is megoldhatóvá válna az égetési és a polimeres stabilizálási eljárás kombinálásával.
Prioritás
A hulladékok elégetése a korszerű tisztító- és szűrőrendszerek alkalmazása ellenére is szennyező hatású; a füstgáz szűrése sosem tökéletes, így azzal por, dioxin, szén-monoxid, kén- és nitrogén-oxidok kerülnek a levegőbe. Az előző részekben leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy a szintén súlyos problémát okozó pernyének és hamunak az építőiparban történő hasznosíthatóságához szükséges biztonságos és gazdaságos stabilizálása még nem megoldott. A kommunális szilárd hulladéklerakóra történő végleges elhelyezése tilos az EU országaiban.
Következésképp a probléma enyhítésére, megoldására irányuló stratégiának elsősorban a hulladék keletkezésének megelőzésére kell törekednie. Ez azonban egy környezettudatosabb életszemlélet elterjedésének sikerétől függ, amely rövid távon sajnos semmiképp sem várható. A prioritási sorrend második eleme a hulladékok minél szélesebb körű újrafelhasználása és az ezt megalapozó szelektív hulladékgyűjtés. Harmadik lépésként a hulladék égetése csakis akkor jöhet szóba — mint kényszermegoldás —, ha a hulladék már nem tartalmaz újra felhasználható vagy újrahasznosítható részeket. A kutatók reményei szerint azonban a polimeres stabilizálási eljárás a nem újrahasznosítható hulladékok égetésével keletkező szilárd utótermékeket is újrafelhasználhatóvá teszi minden eddiginél nagyobb biztonság szavatolása mellett.
Fehér Attila környezetkémikus



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.