A Medgyessy-kormány vállalja, hogy elsőbbséget biztosít az olyan politikának, amely nem veszélyezteti a lakosság egészségét és természetes környezetét, a természeti értékeket. Törekszik arra, hogy a társadalmi-gazdasági igényeket úgy elégítse ki, hogy a megújuló erőforrásokat lassabb ütemben használja fel, mint az újratermelődésükhöz szükséges idő, és biztosítja a nem megújuló erőforrások helyettesítését.

Ezen a téren nem történt érdemi elmozdulás kedvező irányba, sőt inkább az ellenkező folyamat figyelhető meg.

A Nemzeti Közép Kormánya 2002 és 2006 között előrelép az ökoszociális piacgazdaság, a fenntartható fejlődés megteremtése felé. Az eddiginél jóval nagyobb mértékben támogatja mindazokat a nem anyag- és energiaigényes tevékenységeket, amelyek elősegítik a természeti erőforrások megőrzését és a nagyobb szennyeződések elkerülését, valamint a társadalom fejlődését és az egyes emberek jól-létét is: az oktatást, a művelődést, a művészeteket, az egészségügyet, a tudományos kutatást és az emberek boldogulását segítő társadalmi érintkezések különböző formáit.

Kedvező, hogy a kormány valóban érdemi lépéseket tett az oktatás, a kultúra és az egészségügy helyzetének javítására (bár ez még mindig messze elmarad a szükségestől, sőt — véleményünk szerint — a lehetségestől is). Ugyanakkor az egyéb említett vonatkozásokban továbbra is a fenntarthatatlan folyamatok a jellemzőek.

Kormányom politikája elősegíti, hogy a magyar gazdaság alkalmazkodjon a világban végbemenő azon folyamathoz, amely az alkotó emberi munkát helyezi előtérbe a magas nyersanyag- és energiatartalmú termeléssel szemben. Ösztönzi Magyarországon olyan tudásalapú társadalom létrejöttét, amely a nemzetgazdaság és a környezetvédelem értékeit egyaránt szolgálja.

1. Csak olyan új törvény, kormány- és miniszteri rendelet, valamint kormányhatározat kerül elfogadásra, amely nem csökkenti a környezet-, természet- és egészségvédelem, továbbá az oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális ellátás jogszabályokkal biztosított szintjét, kivéve, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi, illetve ellátási szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan. Mindez a költségvetési és adótörvényekre is vonatkozik.

Az új kormány hivatalba lépését követően több, nem a környezetvédelmi ágazat által előkészített, de a környezet védelme szempontjából jelentős jogszabályt fogadtak el.

A kormányrendeletek közül környezetvédelmi szempontból jelentős volt például:

· A villamos energia ellátásával kapcsolatos zavarokról szóló jogszabály, ami a villamosenergia-törvény nyomán jelentős zavarásként fogja fel a még sok esetben csak technikai jelentőségű nehézségeket is, és ezek alapján drasztikus intézkedéseket irányoz elő, anélkül, hogy a jogszabály a környezet védelméről bárhol is említést tenne. A jogszabályt ezért környezetvédelmi szempontból negatívnak ítéljük meg.

· Az országos sugárzási helyzet és a radioaktív anyagkoncentrációk ellenőrzéséről szóló új jogszabály az ellenőrzést lebonyolító szervezetet az OSSKI-n belül alakítja ki, azon a szervezeten belül, amely a csernobili katasztrófa idején a helyzet veszélytelenségéről nyilatkozott és azóta is rendkívül konzervatív álláspontot foglal el a különböző, sugárzással kapcsolatos, különösen pedig a nem ionizáló sugárzásokkal kapcsolatos (pl. mobilátjátszók) ügyekben. A jogszabályt emiatt negatívnak ítéljük meg.

· A nehéz tehergépkocsik közlekedésének korlátozásáról szóló jogszabályban a korlátozást időben egy kicsit megnövelték, a kivételek körét viszont némileg bővítették. Összességében a változást környezetvédelmi szempontból pozitívnak ítéljük meg.

· Kedvező, hogy a civil szervezetek véleményét is figyelembe véve elkészült a Második Nemzeti Környezetvédelmi Program és a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv tervezete.

A fő problémát mindezektől függetlenül abban látjuk, hogy a környezetvédelmi szervezetek a gmo. törvény kivételével egyik esetben sem kaptak semmilyen értesítést vagy legalább utólagos információt a jogszabályalkotás megindításáról, a kész jogszabályok megjelenéséig nem tudtak azokról, így természetesen a Környezetvédelmi Törvény (Kvtv.) VIII. fejezete által biztosított részvételi jogaikat sem tudták gyakorolni. Ezen túlmenően nem került sor egyetlen esetben sem a Kvtv. 43. §-ában írt környezetvédelmi szempontú vizsgálati elemzésre, és az Országos Környezetvédelmi Tanács sem kapott lehetőséget a felsorolt jogszabályok tervezeteinek véleményezésére.

2. Nyitott jogalkotást valósítunk meg. A tervezett új törvények, kormány- és miniszteri rendeletek felsorolását, továbbá az előzetes koncepciókat a lehető legkorábbi időpontban hozzáférhetővé tesszük. Az országgyűlésnek és a kormánynak az állami költségvetésre és az adótörvényekre vonatkozó vagy azokat lényegesen befolyásoló döntéseinek minden esetben részletes társadalmi, gazdasági és környezeti hatásvizsgálat, rövid, közép- és hosszú távra érvényes összehasonlító, továbbá költség-haszon elemzés képezi az alapját. A döntéseket széles körű társadalmi vita előzi meg.

A gyakorlatban is megvalósulnak a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény előírásai.

A Kvtv. 98. § (49) bekezdése szerint a minisztériumoknak évente december 31-ig a következő évre tervezett jogszabályaik cím szerinti jegyzékét meg kellene küldeni a környezetvédelmi és vízügyi miniszternek, aki azt közzé kellene hogy tegye a minisztérium hivatalos lapjában, azaz a Környezetvédelmi Értesítőben. Ez nem történik meg, aminek legfőbb oka az, hogy a társtárcáknak eszük ágában sincs semmiféle jogszabálytervezetet megküldeni a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak. A minisztériumon belül pedig nincsen olyan szervezeti egység, amely ezt a kötelezettséget rendszeresen számonkérné és maradéktalan teljesítéséről minden évben gondoskodnék.

A jogszabályok környezeti hatásait az előterjesztők a Kvtv. 43. § rendelkezéseit megszegve, nem vizsgálják. Ebben kisebb részben maga a KvVM is felelős, mivel 1995-től mind a mai napig elmulasztotta megalkotni a környezet védelme szempontjából jelentős jogszabályok vizsgálati elemzésének részletes szabályait, illetőleg megtenni a konkrét gyakorlati érvényesülésre a megfelelő intézkedéseket (szervezeti, költségvetési keretekről való gondoskodás). Ami a jogszabályelőkészítés során a társadalmi vitát illeti, az erről szóló fejezetet a Jogalkotási Törvényből 1990-ben (!) hatályon kívül helyezték anélkül, hogy a jogintézményt bármilyen módon pótolták volna.

Az Aarhusi Egyezmény tényleges végrehajtása érdekében a magyar kormány eddig rendkívül keveset tett. Eltűri azt az állapotot, hogy ezzel a modern és hatékony új jogszabállyal a magyar jog egy igen jelentős hatályos része ellentétben van, illetőleg a gyakorlati végrehajtást elősegítő részletes szabályok hiányoznak. A közösségi részvételről szóló jogszabályok hatékony végrehajtása érdekében továbbá szükség lenne a hatóságok és a lakosság, lakossági szervezetek részvételre képesítésére, azaz arra, hogy a részvételről szóló jogszabályokat széles körben ismertté tegyék, és azok érvényesítéséhez megteremtsék az egyéb információs, intézményi és költségvetési feltételeket. A részvételre képesítés tervszerű, rendszeres tevékenysége ma még hiányzik a minisztérium tevékenységi körei közül.

Az Aarhusi Egyezmény gyakorlati megvalósítását nagymértékben megnehezíti, amennyiben számottevően csökkennek a környezet- és természetvédő társadalmi szervezeteknek juttatott állami források, és az idén, sajnos, úgy tűnik, ez fog bekövetkezni.

3. Áttekintjük, szükség szerint módosítjuk azokat a meglévő szabályokat, amelyek a környezetvédelmi ügyek elbírálásának szakszerűségét, hatékonyságát s megfelelő időben történő elbírálását eredményezik.

E körben véleményünk szerint elsősorban a környezetvédelmi hatóságok munkaterhét kellene ésszerűsíteni. A jelenleg hatályos magyar jogszabályok szerint a miniszternek és a minisztériumnak több mint 100 féle jogalkotási feladata van, kb. 120 féle tervezési, szervezési, összehangolási és gazdasági jellegű feladata, ezen túlmenően csak környezeti információval kapcsolatos feladata mintegy 30, végül pedig még hatósági feladatból is telepítenek rá a különböző jogszabályok kb. 50-et. A környezetvédelmi felügyelőségek sem jártak jobban: önálló hatósági jogkörük körülbelül 80 van, szakhatósági pedig legkevesebb 30. Szervezési, együttműködési feladataik 50-re rúgnak, ehhez járul még kb. 25 feladat információ összegyűjtésére és kezelésére.

Mindezek azt mutatják, hogy a társadalom igenis számít a környezetvédelmi hatóságokra, fontosnak tartja azokat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezek a hatóságok a rájuk ruházott feladatokkal olykor még csak tisztában sincsenek, nemhogy a végrehajtásukhoz szükséges forrásokkal rendelkeznének. A különböző hatásköri, feladatmegszabó jogszabályokban megnyilvánuló társadalmi igényeknek való megfeleléstől a környezetvédelmi hatóságok véleményünk szerint jelenleg igen messze vannak. Kedvező előrelépés, hogy ebben az évben 50 fővel növelik a területi szervek létszámát. Ugyanakkor sürgető feladat a környezetvédelmi hatóságok hatásköreinek szisztematikus áttekintése, rendszerezése, az átfedések megszüntetése, az eddig el nem látott, de fontos hatáskörök megszervezése, esetlegesen szükségtelen hatáskörök elhagyása. Egy fajta feladatot mindenképpen meg kell szüntetni: a hatósági munkával aligha összeegyeztethető vállalkozási tevékenységeket.

4. A területfejlesztési és településrendezési tervek és programok megalkotása, továbbá végrehajtása a környezet- és természetvédelmi szempontok figyelembevételével, a társadalmi és gazdasági partnerek bevonásával történik.

Nem tapasztaltunk javulást a korábbi időszakhoz képest. Különösen aggasztó, hogy az ehhez szükséges források biztosítása az elmúlt évben akadozott, és ezzel kapcsolatban idén is nagy a bizonytalanság. Ahhoz, hogy e téren változás következzen be, módosítani kell az önkormányzati törvényt, valamint a települési tervekkel kapcsolatos szabályozások és engedélyezések rendjét. Az építési törvény 9. §-ában leírt részvételi mechanizmust a jelenleginél sokkal részletesebben kell szabályozni, mert a meglévő joghézagokat egyes önkormányzatok arra használják ki, hogy bizonyos területek lakosait eleve kizárják a részvételből, mások részvételét pedig csak formálisan tegyék lehetővé. A részletes szabályozásnak különösen az értesítendők körének, az értesítés módjának, valamint a vélemények figyelembevételének és az erről való visszajelzésnek a szabályait kellene tartalmaznia. Erre eddig még előkészítő lépések sem történtek.

5. 2003. június 30-ig elkészítjük az adófizetők pénzéből a környezetszennyező tevékenységek támogatásának mértékét tartalmazó kimutatást, amelyet a csökkentés megvalósítása érdekében társadalmi vitára bocsátunk.

Többszöri megkeresésünk ellenére sem a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, sem a Pénzügyminisztérium nem tett semmilyen lépést e témakörben.

6. Az Európai Unió Fenntartható Fejlődés Stratégiájának figyelembe vételével 2004. december 31-ig a Medgyessy-kormány elkészíti Magyarország Fenntartható Fejlődés Stratégiáját.

Értesüléseink szerint megkezdődött a stratégia kidolgozása.

7. A Környezetvédelmi Minisztérium önállóságát garantálva tisztázzuk a tárcaközi feladat- és hatásköri átfedéseket.

Kedvező, hogy megmaradt a környezetvédelmi tárca önállósága. A Riói Nyilatkozat alapelveinek egyik legfontosabbja, az integráció elvének gyakorlati megvalósulására Magyarországon nagyon kevés jel mutat. Nincs jele annak, hogy a Kvtv. 3. §-ában egyébként korrekt módon felsorolt környezetvédelmi szempontból jelentős igazgatási területek eljárásaiban, szervezetében a környezetvédelmi elem valamilyen módon megjelenne. Igazából a környezetvédelmi tárcával tavaly egyesített vízgazdálkodással kapcsolatban sem látjuk még annak a jogi, szervezeti garanciáit, hogy a környezetvédelem, vízvédelem szempontjai dominanciára juthatnának a vizekkel kapcsolatos általános és egyedi döntések során.

8. A meglévő nemzeti vagyon megőrzése és felújítása elsőbbsége mellett támogatjuk a fejlesztések elsődlegesen rozsdaövezetben történő végrehajtását, az önkormányzatokat és a gazdálkodókat a szabályozórendszer átalakításával erre ösztönözzük is.

Az Országos Környezetvédelmi Tanács 2002 novemberében egy állásfoglalást juttatott el a kormányhoz arról, hogy milyen módon lehetne a rozsdaövezetek revitalizációját konkrét gyakorlati intézkedésekkel elősegíteni. Az állásfoglalás két súlyponti eleme az ilyen területek feltisztítására és/vagy megvásárlására vállalkozó gazdálkodók védelme megfelelő biztosítási konstrukciókkal, illetőleg támogatása a KAC és egyéb környezetvédelmi célú pénzeszközök segítségével. Az OKT kapott választ az előterjesztésére (amit nagyra értékeltek, mert ez igen ritkán fordul elő), azonban a válasz nem szólt egyébről, mint arról, hogy a többi minisztérium semmilyen hajlandóságot nem mutat az intézkedésre és a környezetvédelmi tárca sem tervez ez ügyben semmit.

9. Kezdeményezzük az OTÉK módosítását a környezeti szempontok figyelembevétele érdekében.

Az OTÉK módosításával kapcsolatban némi előzetes tájékozódás folyik egyes hivatalnokok részéről. Az érdemi munka azonban még meg sem kezdődött.

10. Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy az új állami beruházások ne rontsák a természeti és épített környezet állapotát.

Hatalmas új autópálya-építések tervét hozták nyilvánosságra, amelyeket állami pénzből fognak finanszírozni. A Nemzeti Fejlesztési Terv tervezetében szintén kiemelten szerepelnek az autópályák és repülőterek építései – közpénzekből. Megvalósulásuk esetén ezek a beruházások súlyosan rontják a környezet állapotát. Az Országos Területrendezési Terv (OTrT) lefekteti az infrastruktúra-hálózat és a területfelhasználási övezetek kereteit. Ebben azonban a természetes területek, mezőgazdasági területek, gyepek stb. védelme, a Natura 2000 hálózat nem szerepel. A meglevő védett természeti területek a legjobb esetben nem csökkennek, a nem védett területek egyre gyorsuló ütemben tűnnek el. A természetközeli állapot visszaállításáról, a természeti területek növeléséről, a települések kompaktságának biztosításáról nincs szó, noha a prognózisok szerint a térségünkben nem fog a jövőben sem számottevően növekedni a népesség. Az OTrT-ben ugyanakkor kiemelten szerepelnek a gyorsforgalmi utak és regionális repülőterek fejlesztései, miközben egész Európában bírálják a közúti és légi forgalom túlzott növekedését (és különösen károsnak tartják a kis távolságú repülések ösztönzését).

A Kormány vállalta a több száz milliárd forintba kerülő 4-es metró megépítését, ami bizonyítottan nem hoz érdemi javulást a főváros és környéke környezeti állapotában. Ugyanakkor semmiféle elképzelés nincs arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megállítani a meglévő tömegközlekedési hálózat folyamatos lepusztulását és térvesztését a személygépkocsi-közlekedéssel szemben.

11. Kormányom fokozott figyelmet fordít a zöldterületek megóvására, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, továbbá kijelentem, hogy újabb vízlépcső építését nem támogatjuk.

A helyi önkormányzatok túlnyomó többsége, a nagyvárosokban és azok vonzáskörzetében levők szinte kivétel nélkül rablógazdálkodást folytatnak még meglévő zöldterületeivel. A kormány tehetetlenül figyeli ezt a folyamatot. Tudomásunk szerint semmilyen új intézkedés nem történt a zöldterületek megóvása érdekében, ezért folytatódtak, sőt esetenként fel is gyorsultak a nemkívánatos folyamatok.

Különböző — részben a kormány hatáskörén kívül eső — pénzügyi folyamatok következtében 2001-hez viszonyítva nagymértékben megnőtt az újonnan forgalomba állított személygépkocsik száma. Ugyanakkor a közlekedés terén a kormány több, környezetvédelmi szempontból kedvező intézkedést is tett: növelte a gépjárműadót, csökkentette az ezzel kapcsolatos kedvezményeket, eltörölte a parkolási és útdíjak áfa-visszaigénylésének lehetőségét, 2003-tól megtiltotta hét évnél idősebb autók behozatalát, továbbá a korábbinál jóval nagyobb támogatásban részesítette a MÁV-ot és a BKV-t (bár ezek még mindig nem elégségesek, ráadásul a támogatást nem kötötte hatékonyság-növelő követelményekhez).

Újabb vízlépcső építését a kormány valóban nem támogatja. A szomszédos országok ilyen jellegű kezdeményezésével (ld. Novo Virjei Erőmű terve) szemben azonban nem lépnek fel kellő eréllyel, holott azok a magyarországi környezetet is nagymértékben károsítani fogják.

12. Mindezek megvalósításában jelentősen támaszkodunk az Országos Környezetvédelmi Tanács véleményére, iránymutató állásfoglalására, kezdeményezéseire.

Mivel az Országos Környezetvédelmi Tanács állásfoglalásaira visszajelzést szinte soha nem kap, ezt a kötelezettségvállalást közvetlenül ellenőrizni nem tudjuk. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a környezetvédelmin kívül a többi minisztérium lényegében nem hajlandó tudomást venni a tanács létezéséről, környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabálytervezeteiről környezeti vizsgálati elemzést nem készít, így azt a tanácsnak el sem küldheti. Egy kormánytanácsadó testületet, amely a Magyar Tudományos Akadémia, a legnagyobb ipari szövetségek és környezetvédelmi szervezetek 7-7 tagjának egyébként sikeres együttműködésén alapul, véleményünk szerint az államigazgatási szerveknek mindenképpen illendő, de szakmai szempontból kifejezetten hasznos is lenne komolyabban venni.

Budapest, 2002. március 21.

Medgyessy Péter

Budapest, 2003. február 19.