kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A koboldok és a visszhang

— Hahó, hahó! — kiabálták egymásnak a kis koboldok.
— Hó, hó! — felelte a Visszhang.
A kobold-gyerekek már órák óta álltak a hegytetőn, és kiabáltak. Nem tudtak betelni a szemben lévő hegyről visszaverődő visszhanggal.
— Most már ideje, hogy hazamenjünk! — szólt Tódor, a legidősebb koboldfiú.
El is indultak hazafelé a kis koboldok. Már majdnem hazaértek, amikor az erdő széléről felhangzott valami fülsüketítő hang.
— Meneküljön mindenki, amerre lát! — károgta a szarka ijedten.
— Miért, mi a baj? — kérdezte Kinga, a legkisebb kobold-lány.
— Nem tudom, de nagyon hangos! — próbálta átkiabálni a zajt a szarka.
A kis koboldok közelebb mentek, és látták, hogy valami hatalmas építmény van a tisztáson. Egy nagy emelvény, tele nagy-nagy dobozokkal, és abból jött a hang. Néhány ember volt még fent a színpadon, és egy-két tucatnyi nézte őket.

— Jaj, mi ez a borzalom? — kérdezte Kinga.
— Szabadtéri koncertnek hívják az ilyet — felelte egy öreg varjú, aki valamikor egy városi parkban élt. — Az a néhány ember énekel, akik fent vannak a színpadon, és a nagy dobozok felerősítik a hangjukat.
— Miért nem mennek közelebb egymáshoz? Akkor nem kellenének a nagy dobozok, és az erdő állatait sem zavarnák. Leülhetnének körbe, és együtt énekelhetnének.
— Ezt ők így szeretik. Néhányan a színpadon énekelnek, a többiek pedig arra vágynak, hogy bárcsak ők is felkerülhetnének a színpadra.
— De hét ez így nem igazságos! Ez a néhány ember nagyon sok figyelmet kap a többiektől, a többiek pedig nem eleget. Nekem sokkal jobban tetszik, ha körben énekelünk, hol együtt, hol felváltva — szögezte le Kinga.
— Akárhogy is van, sürgősen tennünk kell valamit! — mondta Tódor. — Látjátok azt a sok madarat, akik menekülnek a zaj elől? Ha továbbra is így marad minden, hamarosan kiürül az erdő!
— Talán Visszhang apó segíteni tudna! — mondta Kinga.
— Hívjuk ide!
A kobold-gyerekek mind leültek körbe, és mindnyájan Visszhang apóra gondoltak, aki hamarosan meg is érkezett. Amikor meghallotta a nagy zajt, tudta is, hogy miért hívták a kis koboldok.
— Segítek én nektek, ne féljetek! — mondta, és hipp-hopp, egy láthatatlan falat varázsolt a színpad elé, ahonnan a nagy zaj mind visszaverődött a színpadra.
— Állítsd le! — kiabálták azonnal a színpadon levők. Csend is lett azonnal. A színpadon levők próbálták megérteni, hogy mi történt, de sehogy sem sikerült rájönniük. Még egyszer megpróbálták bekapcsolni a hangfalakat, de aztán kénytelenek voltak megint leállítani. Így hát inkább összecsomagoltak és elvonultak.
— Pedig közösen énekelni itt maradhattak volna — mondta Kinga. — Persze, csak ha nem hagytak volna maguk után szemetet.
— Igen, igen! Tarthattunk volna egy közös hangversenyt! — bólogattak a madarak, akik időközben visszatértek, és nagy ugrándozásba és danolászásba csaptak a koboldok körüli fákon.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.