kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az alacsony vízszint nem egyedi eset

A Balaton mellett lakók és üdülők egyre nyugtalanabbak a már harmadik éve csökkenő vízszint miatt. Elmondhatjuk, hogy ilyen alacsony vízállás sokszor előfordult már a Balatonban. Csupán a mostani apadást megelőző három évtizedben kényeztetett el minket a tó a folyamatos magas vízszinttel.

A múlt század közepéig a Balaton vízszintjét gyakorlatilag a klimatikus viszonyok határozták meg, a vízjáték 3—5 métert is kitehetett. A legmagasabb vízállás 3—4 méterrel a mai fölé emelkedett, ezért a tó területe a mainál lényegesen nagyobb volt. Ez időben a tó körül, a változó vízállásnak megfelelően, nagy kiterjedésű mocsarak voltak. A XIX. század első felétől tettek kísérleteket arra, hogy a Sió-csatorna és -zsilip kiépítésével a tó vízszintváltozásait kézben tartsák, szabályozzák. Ezek a törekvések 1863-ban vezettek célhoz, amikor a Déli-Vasút Társaság a tó déli partján vezető Budapest-Fiume vasútvonal védelme érdekében megépítette a Sió-zsilipet. Ezzel a vízszintet jelentősen süllyesztették, a tó térfogatát a korábbi felére csökkentették. Ily módon gyakorlatilag szárazra kerültek a tó körüli mocsarak (a Zala-folyó alsó szakaszán is), eltűntek a szabad vízfelületek.
A vízháztartási tényezők az 1921—2001. időszakra vonatkozó jellemző értékei (mm/év)

A tó vízszintjének szabályozása után indulhatott meg a betorkolló vízfolyások rendezése, a Balaton partvonalának kiépítése, a környező területek meliorációja, mezőgazdasági hasznosítása. Mindezen beavatkozások következtében a környező mocsarak vízminőségvédő funkcióját éppen akkor szüntették meg, amikor a fejlődő civilizáció — urbanizáció, növekvő idegenforgalom, ipari fejlődés, intenzív mezőgazdaság — a tóba folyó vizek minőségét folyamatosan rontotta.
Az utóbbi években azonban egy nem új keletű, de most a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kapott probléma foglalkoztatja a szakembereket és a tóért aggódó embereket egyaránt. Ez pedig a vízmennyiségi hiány, ami alacsony vízszintekben nyilvánul meg. A vízszintcsökkenés különösen az amúgy is sekély vizű déli part közelében okozta szárazulatok, kisebb szigetek kialakulását. A jelenség a tó életében sokszor előfordult már, mint az ábrán jól megfigyelhető.
Azonban ilyen tartósan, három egymást követő évben negatív vízmérleggel párosulva még nem fordult elő, így érhető, hogy a vízhiány minden eddiginél jobban foglalkoztatja a közvéleményt.

A 3,3 méter átlagmélységű Balaton jellegzetesen sekély tó, amely érzékenyen reagál a vízháztartás alakulását befolyásoló hidrometeorológiai tényezők ingadozására. A vízgyűjtő területre jellemző mérsékelten nedves kontinentális éghajlat legfőbb jellemzője az időbeli változékonyság, amely alapvetően meghatározza a tó vízjárását.
A Balatonra 1921 óta készülnek rendszeresen havonta vízháztartási mérlegek, és ezek alapján immár vízháztartási tényezőnként 81 éves idősor áll rendelkezésre.
A táblázatban összefoglalóan megtalálhatók a Balaton vízháztartási tényezőinek átlag- és szélsőértékei (még a 2002. évi adatok nélkül).
A Balaton vízgyűjtő területén 2000-ben és 2001-ben az átlagosnál kevesebb csapadék hullott, és ez a csapadékhiány 2002-ben is folytatódott.

A teljes vízgyűjtő 81 éves területi csapadékátlaga évente 687 milliméter, ezen belül a Zala-vízgyűjtőn ez az érték 721 milliméter. Ezzel szemben 2000-ben a teljes vízgyűjtőn az évi csapadékösszeg területi átlaga 469 milliméter volt, 2001-ben pedig 554 milliméter. Ez azt jelenti, hogy két év alatt a teljes vízgyűjtőn mintegy 350 milliméter csapadék hiányzik. 2002-ben — bár az előző évekhez képest kisebb mértékben — a csapadékhiány tovább nőtt, és a 2002. év végére mintegy 430 milliméterre emelkedett.
Fontos kiemelni, hogy a Balaton alacsony vízállása következtében kialakult helyzet nem különleges, bár szélsőséges. Az alacsony vízállás önmagában tehát sem környezetvédelmi, sem vízgazdálkodási szempontból nem kritikus.
Részletek Magyarics András
A Balaton vízminőségi és vízszintszabályozási
problémáinak kezelése c. tanulmányából.

A teljes tanulmány megtalálható a http://www.gwpmo.hu/pdf/balaton1.htm internetes címen



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.