— Hogyan és mi célból jött létre az Önök csoportja?

— A Káli-medence Környezetvédő Társaságot 1979-ben azok a városból idetelepült emberek alapították, akik beleszerettek a tájba. Annak idején lepusztult, elhanyagolt volt ez a vidék. Azt mondták, ezek az aprófalvak pusztulásra voltak ítélve. Az 1973-as településfejlesztési koncepció jegyében ezeket mind életképtelennek nyilvánították, és tömegesen költöztek el az emberek a nagyobb településekre.

A társaságot azért hoztuk létre, hogy legalább a műemlék-házakat, ezeket a gyönyörű parasztházakat és pincéket megmentsük. Ez a társaság több mint kétszáz ilyen házat újított fel, teljesen önerőből. Azt hiszem, hogy ilyen töményen ennyi népi műemlék sehol az országban nincs, mint a Káli-medence nyolc községében.

Ezek mellett megindítottuk a faluszemináriumokat, faluvédő népfőiskolákat, előadásokat tartottunk, megpróbáltuk a lakosságot rábeszélni, hogy maradjon itt, mert van jövője ennek a vidéknek. Akkor úgy fogalmaztunk, hogy az idegenforgalom fogja megmenteni ezt a tájat. Szépen helyre kell állítani a házakat, finom a bor, és ez van olyan vonzerő, mint a Balaton. Erre építettük a propagandánkat, nagyon sok újságcikk, tanulmány, film készült. Ennek hatására még több ember jött ide, vettek meg házakat, és kialakult egy olyan nyaralóréteg, amely egész más, mint a Balaton-parti nyaralók: ezt tekintik otthonuknak, minden hétvégén itt vannak.

A társaságunknak 250 tagja van, ez 250 családot jelent. Ezek az emberek egy része le is települt, állandó lakos lett. Most zajlik itt egy népességcsere, és van rá esély, hogy a népességfogyás megáll, esetleg az új idetelepülők folytatják majd a hagyományokat.

— A Balaton-felvidéken kiterjedt nemzeti park található. Hogyan jött létre?

— 1984-ben — a mi kezdeményezésünkre — tájvédelmi körzetté nyilvánították a Káli-medencét, és később ugyancsak a mi kezdeményezésünkre elkezdődött a nemzeti park tervezése, amit 1994-ben jegyeztek be. A nemzeti parkon tudósok, biológusok, természetvédők hada dolgozott. Az alapgondolat az volt, hogy a Balaton déli oldala meg a nyugati rész Balatonfüredig már elveszett, teljesen be van építve, de a Tihany és Keszthely közötti rész őrzi a hagyományos tájat, és ezt még érdemes megvédeni. Ez lett a nemzeti park törzsterülete, és foltokban még tovább kiterjedt. Sajnos, az volt az elv, hogy olyan területek méltók a védelemre, ahol például a tarajos gőte él, és a Tihanyi-félsziget további része nyugodtan beépíthető. Igen, csakhogy ha beépítik a félsziget további részét, akkor azon a kis területen sem marad meg a tarajos gőte, és utána, mivel nincs gőte, lehet tovább építkezni. Ez a defenzív természetvédelmi szemlélet a bűnös abban, hogy nem tudják megállítani a folyamatot.

— Védett tehát a Balaton-felvidék, maga a Balaton, és a kettő közé ékelődött egy zsúfolt, sűrűn beépített sáv.

— Nagy hiba volt, hogy a parti sávot kivették a nemzeti parkból ezen a területen is. A nádas keskeny sávja védett, utána jön két kilométer, amelyen a vasút és az út megy, valamint egy beépített nyaralósáv, és utána megint a nemzeti park védett területe következik. A parttól két-három kilométerre húzódó dombsor tetején van a határ. Mi néhányan, amatőr zöldek azt mondtuk, hogy bár a parti sávon nagyon sok a nyaraló, és igencsak tönkretették már, mégis vegyék be a nemzeti parkba, hogy a további romlást meg lehessen akadályozni. Nem tették, azt mondták, hogy az csak további problémákat okozna. Most ezeken a területeken nyomul előre az építkezés — korlátozás nélkül. Eddig az volt a szerencse, hogy nem volt csatornázás, ennek alapján le lehetett állítani, most viszont sorra folyik az építkezés, a kis házak helyett nagy házakat, a nagyok helyett túlméretezett palotákat építenek — és sajnos a nemzeti park sem mentes az építkezésektől.

— Mi a véleménye a Balaton-parti sétányról?

— A Balaton vizének védelme érdekében még 1990 környékén készítettek egy tervet a környezet- és természetvédelmi hatóságok, hogy a Balaton-partot körbejárhatóvá lehessen tenni. Vagyis legyen egy sétány, hogy mindenki lemehessen a vízparthoz. Ugyanis a part menti község lakossága úgyszólván nem tudja a kezét a vízbe mártani, csak ha fizet. A part menti telkek pedig illegálisan, csöveken keresztül vezetik be a szennyvizet közvetlenül a Balatonba, valamint rengeteg stéget, magánkikötőt építenek, és folyamatosan töltik fel, rabolják el a nádastól ezeket a területeket. Tehát jó gondolat volt, hogy válasszuk külön, vágjuk el ezeket az illegális csöveket. Csakhogy ez a folyamat a perek sokaságát indította el, ötven-, százéves szokásjogokra hivatkoztak. Elvben a törvények védik a Balatont, de mindig vannak kiskapuk. Ezek a nagyon erős érdekcsoportok befolyásolni tudják a helyi hatóságot. Minden segítségre szükségünk van, hogy megvédjük még megmaradt értékeinket.