A vizsgálatok eredménye alapján könnyebb a védekezés. Így például, ha megtudjuk, mely napszakban legnagyobb a porszennyezés, nem akkor szellőztetünk, vagy ha sikerül felmérni környezetünk élővilágát, következtethetünk a tájról eltűnt fajok hiányának okára. Ám hasznos információ a kert talajminősége, vizeink állapota, az évszakra jellemző szmog, savas eső is. Ismerkedjünk először a környezetvédelmi méréstechnikával, hogy annak egyszerűbb lehetőségeit a magunk javára fordíthassuk.

A mérések módszertanában megkülönböztetünk:

— nagy pontosságú laboratóriumi, analitikai vizsgálatokat,

— mérsékelt pontosságú méréseket, valamint

— helyszíni becsléseket.

Az utóbbi két kategóriával szeretnék most foglalkozni. Elöljáróban hangsúlyoznám, hogy ezek a vizsgálatok tájékoztató jellegűek, közepes pontossággal bírnak, és tudományos, komoly kutatási célra nem alkalmasak. Ennek ellenére tökéletesen megfelelnek arra, hogy a kíváncsi, életkörülményeire, környezetére figyelő, igényes ember könnyen — de a lehetőségeken belül azért szakszerűen — felmérhesse a vizsgált környezet állapotát: lehet ez levegő, élővíz, talaj, kőzet, élővilág, de akár hulladék is. Érdemes a kísérletezést kivinni a négy fal közül, és egy-egy séta, kirándulás alkalmával összehasonlításokat is végezni a „zöldben". (Természetesen anélkül, hogy bármi kárt, sérülést okoznánk ezzel a megfigyelt természeti elemben. Gondolok itt az értelmetlen növény- és állatgyűjtésre, melyre könnyű ráfogni, hogy a cél tudományos... Vajon nem lehetne az élőhelyén tanulmányozni az egyedet?)

Minden mérésről, vizsgálatról jó, ha készítünk jegyzőkönyvet. Ebben a leírásban szerepelnie kell néhány fontos adatnak, ilyen a dátum, a napszak, a helyszín, a mintavételi helyszínek száma. Emellett a mintavétel módja, körülményei, de még az időjárás is hasznos lehet a későbbi összehasonlítások miatt.

Az alábbiakban ismertetett mérés egyfajta biológiai mérés a BISEL-féle biotikus index használatával. Alapelve, hogy a vízminőség változása egy bizonyos mértékig hatással van a flórára és a faunára. A vízminőség legjobb bioindikátorai (jelenlétükkel, számukkal, viselkedésükkel a környezet állapotát jelző fajok) a makrogerinctelenek (szemmel jól látható gerinctelenek). Tudjuk, hogy minél érzékenyebb egy élőlény, annál tisztább vízre van szüksége az életbenmaradásához, és annak is tudatában vagyunk, hogy minél tisztább az életközeg, a víz, annál több élőlény található meg benne.

A módszer mintavételből, feldolgozásból és értékelésből áll. A mintavétel célja, hogy a patakból, folyóból vagy egyéb élővízből, a lehető legkülönfélébb élőhelyekről (kő alól, sodrásból, üledékről, mederfenékről), minél többféle kis, makrogerinctelen élőlényt próbáljunk begyűjteni. Ezeket természetesen a rövid meghatározás után visszaengedjük a vízbe. A mintát szolgáló fajokat összesen 5 perc alatt kell begyűjteni.

A feldolgozás egyik része az egyedek megszámolása. Az egyszerűség érdekében — de még a szabályosság határain belül — elég, ha két csoportot alkotunk: egy darab vagy sok példány.

Másik feladat — kutatásunk viszonylag legnehezebb része — a meghatározás. Segítségül használhatunk állathatározót, Búvár zsebkönyvet vagy bármilyen biológia irodalmat, amit a könyvespolcunkon találunk. Ezzel el is érkeztünk az értékeléshez.

Hét érzékenységi osztályt ismerünk:

1. álkérész (Plecoptera), kérész (Heptagenidae)

2. házas-tegzes (Cased Trichoptera), kérész (Ephemeroptera), kivéve a fenti Heptagenidae

3. sapkacsiga (Ancylidae), kérész (Ephemeroptera), kivéve Heptagenidae

4. szitakötők (Odonata), bolharák (Gammaridae), puhatestűek: poloska (Aphelocheirus) és Mollusca csiga, kivéve a lenti Sphaeriidae és a fenti Ancylidae

5. poloskák (Hempitera), kivéve Aphelocheirus, borsókagyló (Sphaeriidae), ászka (Asellidae), piócák (Hirudinea)

6. tubifexek (Tubificidae), árvaszúnyog félék (Chironomus thummi-plumosus)

7. pocikféreg (Syrphidae-Eristalinae)

Értékeléskor kiválasztjuk a talált egyedek közül a legérzékenyebbet, és csak ezt nézzük a leolvasáskor. Természetesen úgy, hogy figyelembe vesszük a darabszámot, és azt, hogy összesen, hány fajt találtunk. Így a táblázatból könnyen leolvasható, milyen osztályú a vízminőség.

A kémiai vízminősítéssel szemben a biológiai hosszabb idejű változásokat mutat ki, így jobban tükrözi a víz ökológiai állapotát. Az élőlények rendkívül sokféle káros anyagra reagálnak, ezért a biotikus index a vízfolyás általános ökológiai, biológiai állapotát jelzi.

Ezúton kívánok mindenkinek kellemes és legfőképpen hasznos kutatást, vizsgálódást, és kérném, hogy a vállalkozó kedvű olvasó számoljon is be eredményeiről. Továbbá orczania@press.metpress.hu címemen szívesen várok kérdéseket, észrevételeket.

Orczán Ildikó