A lokátor engedélyeztetéséhez a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (Pécs, Tettye tér 9.) nem adta meg a szakhatósági hozzájárulást, s így a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (Pécs, Papnövelde u. 13.) megtagadta a környezetvédelmi engedély kiadását. Az ügy másodfokra került.

A létesítési engedély 1998 őszén megszületett. A délszláv háború múltán az ügy elaludni látszott, ezért a tiltakozás, az aláírásgyűjtés abbamaradt.

2001 június-júliusában a Honvédelmi Minisztérium gigantikus kísérletbe fogott a védett területen: áttelepíttetett 12 ezer tő védett növényt a Zengő déli oldalára tervezett szerpentin nyomvonalából. Mára látható: a kísérlet teljes kudarccal végződött. Az áttelepített példányokból kevés maradt meg, de az útnyomvonalon alig lett kevesebb a bánáti bazsarózsa. (A természetvédelem alaptétele: élőhelyet nem lehet áttelepíteni!). S itt nagy a tét! A Kelet-Mecsekben a földkerekség bazsarózsa-állományának 90 százaléka található, és ennek zöme a Zengő déli lejtőjén virít! S a mondák-legendák övezte gyönyörű, védett hegycsúcsot is elveszítenénk.

2003 elején kiderült, hogy az évek során a radar tervét többször átdolgozták, de az úttervet nem, sőt, azonnal meg akarják építeni. Ez mit jelent?

A Zengő csúcsa és a Pécsváradi Vár közé kerülne egy objektum, melynek szerepéről biztosat senki nem tud a 18 kilométeres körzetében lévő 65 település lakói közül. A hegytetőre telepíteni szándékozott NATO radarral kapcsolatban is kevés az ismeretünk.

A Zengő környéki szervezetek aktív részvételével napok, hetek alatt civil mozgalom bontakozott ki a Zengő Értékeinek Megmentéséért. A kinyilvánítottan politikamentes szövetséghez természetvédelmi, környezetvédelmi, kulturális, kisebbségi, falusi vendéglátó, pedagógus, ifjúsági, nyugdíjas, családsegítő, várbarát és sportegyesületek csatlakoztak. Céljuk a lokátor telepítésének megakadályozása.