kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Szemléletváltás az ipari környezetvédelemben

A világ fejlett részén a 70-es évekig, Közép-Kelet Európában – így hazánkban is – a rendszerváltásig az ipar volt a környezetet leginkább terhelő tényező. A fokozott környezetvédelmi követelményeknek, az egyre fejlettebb technológiáknak és az ipari létesítmények városokból való kikerülésének köszönhetően azonban már nem az ipar a legjelentősebb szennyező, hanem az esztelenül növekvő közúti közlekedés. Az ipari szennyezés háttérbe kerülése azonban még nem jelenti azt, hogy ez ügyben ne lenne több tennivaló. Még a modern nyugat-európai ipar mai állapota is nagyon messze van attól a szinttől, amit fenntarthatónak nevezhetnénk, a világ többi részén pedig a legelemibb környezetvédelmi szempontok sem érvényesülnek. Hazánkban a mai napig is az ipar felel a környezetbe kerülő veszélyes, mérgező anyagok döntő többségéért.
A jelenlegi hazai rendszer szerint a környezetet veszélyeztető, illetve bizonyos méretnél nagyobb üzemeknek előzetes környezetvédelmi hatástanulmányt (EKHT) kell készíteni a környezetvédelmi engedély megszerzéséhez, ami az építési engedélyhez szükséges. Az EKHT-nak tartalmaznia kell a tevékenység rövid ismertetését, a felhasznált veszélyes anyagok, illetve keletkező veszélyes hulladékok listáját, ezen kívül az üzem hatásterületét a kibocsátott szennyezők szempontjából és ezen anyagok mennyiségét. Az üzem garantáltan megkapja az engedélyeket, ha a kibocsátásai nem lépik túl a hatályos határértékeket. Ennek következményeként a gyáraknak sokszor nem is kell törekedni a kibocsátás csökkentésére, legfeljebb a szennyezéseket átviszik egyik közegből a másikba. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogyha magas a légszennyező kibocsátás, akkor beépítenek egy füstgáztisztítót, ami átviszi a szennyezést vizes, vagy szilárd közegbe, de nem szünteti meg. Egy mai magyar üzemben legfeljebb anyagi, de nem környezetvédelmi szempont a nyersanyag- és energiahatékonyság.
Mind több hazai vállalat rendelkezik saját környezetirányítási rendszerrel (ISO 14001, EMAS /EU/), de gyakran tényleges tartalom nélkül. Sok helyen a környezetirányítási rendszer nem jelent többet a gyakorlatban, mint hogy valakit a vezetésből megbíznak környezetvédelmi felelősnek, illetve időnként kiraknak egy-két információt a cég működéséről a gyár folyosóján.
Számos magyar vállalat példamutatóan átvette azon nyugati gyakorlatot, hogy éves környezetvédelmi jelentést adott ki. A környezetvédelmi jelentés a vállalat környezetvédelmi teljesítményét értékeli, és elsősorban a környékbelieknek valamint a zöld szervezeteknek szól, de az államigazgatásnak és a versenytársaknak is fontos lehet. Egy jó környezeti jelentés egységében kezeli a gyár összes terhelését, vizsgálja az egészségügyi kockázatokat, a munkakörülményeket és kitér olyan részletekre is, hogy milyen módon szállítják a nyersanyagokat, termékeket, de a dolgozóikat is (vasút – közút). Hazánkban példamutató módon két vállalat fenntarthatósági jelentést is kiadott, amelyek a környezetvédelmi jelentésekben foglaltakon túl olyan kérdéseket is tanulmányoz, mint a cég termékeinek hatásai, életciklus elemzés, emberi jogok, de egy ilyen jelentés vizsgálhatja azt is, hogy egyáltalán szükség van-e egyes termékekre a fenntarthatóság szempontjából.

A 90-es évek második felére az Európai Unió politikusai is felismerték, hogy az iparban is szemléletváltásra van szükség, ha a fenntarthatóság a cél. 1996-ban megszületett, majd 1999-ben hatályba lépett a jelentősen környezetterhelő ipari rendszerben folyó tevékenységeket szabályozó IPPC (Integrated Pollution Prevention and Control – Integrált Szennyezés-Megelőzés és Szabályozás) rendszer. A rendszer újszerűsége, hogy az eddig zsákutcába vezető csővégi megoldások helyett szemléletében változtatja meg az ipari környezetvédelmet. Integráltan, egységében kezeli az egyes ipari létesítmények környezeti terhelését. A hazánkban 2001 óta bevezetett IPPC fontos alapja, hogy az integrált szennyezésmegelőzésen túl a környezetvédelmi szempontok határozzák meg részben a technológiák kialakítását, melyre a Legjobb Rendelkezésre álló Technikák (BAT – Best Available Techniques) előírásai adnak eligazítást. Az egyes ipari létesítményekre a BAT-ot a gyárak tervezői a környezetvédelmi felügyelőségek és a nyilvánosság (civilek) bevonásával határozzák meg. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapjáról letölthetőek BAT referencialisták.
Az ipari környezetvédelem területén a következő előrelépés idén májusban történt, a Kijevben tartott 5. Európai Környezetvédelmi Miniszteri Konferencián, ahol Persányi Miklós, magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter aláírta a szennyezőanyag-kibocsátások nyilvántartásaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos jegyzőkönyvet (PRTR).
A PRTR lényegét a Környezeti Manegement és Jog Egyesület, az EMLA honlapja az alábbiak szerint összegzi:
„A Szennyezéskibocsátás és -Terjedés Regiszter (PRTR) a potenciálisan ártalmas kémiai anyagok kibocsátásának és terjedésének tára, adatbázisa. Az adatbázis a kibocsátások mennyiségére, minőségére és a kibocsátás helyére vonatkozó adatokat tartalmaz. Ez a kibocsátók számára gyökeresen új adatszolgáltatási kötelezettség, melynek keretében nemcsak az adatok passzív hozzáférését kell biztosítaniuk, hanem külön kérelem nélkül tájékoztatni kell a lakosságot, ki kell állni a közösség elé és el kell számolni a szennyező tevékenységgel. Ez a szembesülés önmagában is elegendő volt az Egyesült Államokban a jelentésre kötelezett kibocsátások 40%-os csökkenéséhez.
A PRTR felállításának szükségessége a riói Agenda 21. dokumentum 19. fejezetéből eredeztethető. Ennek továbbvitele az OECD C(96)/41 számú ajánlása PRTR felállításáról. Az ajánlás alapján az OECD általános módszertani útmutatót készített, melynek részleteit a UNITAR (UN Institute for Training and Research – az ENSZ Képzési és Kutatási Intézete) dolgozta ki tematikus módszertani kiadványok formájában. Az OECD idén februárban szétküldött kérdőíve már értékeli a tagországok előrehaladását e téren.
A PRTR adatok gyűjtése kiterjedhet a pontszerű (ipari üzemek) és diffúz (mezőgazdasági, forgalmi) szennyezőforrásokra is, összefoglalóan tartalmazza a levegőbe, vízbe, talajba történő kibocsátásokat, valamint a keletkező hulladék kezelésének és elhelyezésének módját. Fontos megjegyezni, hogy a regiszternek nem a hulladékok típusát kell tartalmaznia, hanem a benne előforduló kémiai anyagok mennyiségét.
A PRTR a kémiai anyagok kibocsátásának és terjedésének éves gyakoriságú felmérésén keresztül intézményessé teszi az érdeklődők, érdekeltek tájékoztatását, a szennyezés terjedésének vizsgálatát, a szennyezés időbeli változásának elemzését. A jelentésre kötelezettek számára lehetővé teszi az esetlegesen eddig fel nem ismert kibocsátások, anyagáramok feltárását, és ezáltal környezetbarát és költségtakarékos technológia bevezetését, és végső soron a szennyezés csökkentését. Ekként a PRTR a hatékony és hatásos környezeti politika előmozdításának eszköze.
A zöld szervezetek által legtöbbször hivatkozott jogintézmény a környezeti információ nyilvánossága és az Aarhusi Konvenció (a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény, amelyet Magyarországon a 2001. évi LXXXI. törvénnyel hirdettek ki), mely tartalmazza a PRTR létrehozásának távlati célját. Itt jegyzendő meg, hogy az Egyesült Államok PRTR-ja teljes mértékben a Közösségi információhoz jutási törvényre (Community Right to Know Act) épül.
A magyar szakértők a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és az IPPC Direktíva, illetve az Európai Szennyezés Kibocsátás Nyilvántartás (European Pollution Emmission Register, EPER) keretében helyezik el a PRTR-t. Ez a törvény részletesen szabályozza a kémiai anyagok mozgásának és kezelésének, csomagolásának és címkézésének szabályait, engedélykötelezettségeket állapít meg ezekkel kapcsolatosan. A gond az, hogy csak nagyon szűk körű vegyi anyagokra alkalmazandó (50 anyag), a jelentéskötelezettsége 3 éves periódusú, és teljesen kikerült belőle a hulladékos kibocsátások regisztrálása. Az IPPC Direktíva által megkívánt integrált kibocsátási engedély most készül a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban. Ennek elkészítésénél tervezik a PRTR elveinek figyelembe vételét, és így a PRTR és IPPC rendszerek nagyfokú integrálását.
A PRTR-t felállítani szándékozó országok, szervezetek több megoldandó problémával találják szembe magukat, melyeknek jogi szabályozása kívánatos lehet. Ezek közül egyet emelnék ki: a titkosság kérdését. Az adatbázis ipari és mezőgazdasági létesítmények telephelyszintű kibocsátási adatait tartalmazza, ezáltal bizonyos mértékben sértheti az adott cég érdekeit. Alapvető feladat meghatározni azon adatok körét, amellyel kapcsolatosan egyáltalán felmerülhet a titkosság fogalma. A nemzetközi ajánlások szerint a titkossági kérelmek szennyezéski-bocsátásra nem vonatkozhatnak, az minden körülmények között nyilvános, közérdekű adatnak minősül. Versenyhátrányt az adott gazdasági társaság nem szenvedne el, hiszen a hasonló tevékenységgel foglalkozó versenytársáról származó adatok szintén nyilvánosak. Versenyelőnyhöz azáltal juthat, ha jobb környezeti teljesítményt nyújt és ezt beépíti marketing stratégiájába.”
A környezetvédő társadalmi szervezetek, köztük a Levegő Munkacsoport is a Magyar Természetvédők Szövetségének ajánlása alapján összefoglalták javaslataikat a Magyarországon működő vállalatok részére, hogy miént fejlesszék környezetvédelmi teljesítményüket. E javaslat többek között felhívta a figyelmüket az integrált, globális szemléletmódra. A civilek véleménye szerint a legfontosabb, hogy a vállalatok ismerjék saját környezeti hatásaikat, ami magában foglalja a termékeiket is, és rendelkezzenek egy stratégiával a hatások kezelésre. A termékek esetében is cél legyen a fenntarthatóság, azaz szükséges, hosszú életű és újrahasznosítható terméket gyártsanak! Törekedjenek technológiájuk környezetbarát, energia- és nyersanyagtakarékos fejlesztésére! Figyeljenek beszállítóik, illetve a hulladékkezelőjük környezettudatosságára is! Zöldmezős beruházások helyett barnamezős beruházások legyenek! A lehető legkisebbre csökkentsék a szállítási távolságokat, és törekedjenek a közúti szállítás kiküszöbölésére!
A vállalatok környezetvédelmi kommunikációja is komoly fejlesztésre szorul. A zöld szervezetek ajánlásai ez ügyben is több tanácsot tartalmaznak. Alapvető követelmény, hogy az üzemek tájékoztassák a helyi érdekelteket minden őket érinthető tevékenységről, havária esetén ezt fokozottan tegyék. Alakítsanak ki környezetirányítási rendszereket, írjanak éves környezeti jelentést, és vegyenek részt a környezettudatos fogyasztói szokások kialakításában. Ismertessék termékeik környezeti jellemzőit, kerüljék a felesleges fogyasztásra irányuló agresszív reklámkampányokat! A vállatoknak is érdeke, hogy környezetvédelmi kérdésekben működjenek együtt az illetékes hatóságokkal, de a zöld szervezetekkel és a helyi lakosokkal is. Elengedhetetlen a nagy cégek társadalmi szerepvállalása, és radikális szemléletváltás szükséges a környezetvédelemhez való hozzáállásukban, ha hosszú távon a fenntartható világ részei kívánnak maradni.
Simon Gergely
Hasznos linkek:
www.mtvsz.hu/vallalat
http://www.kvvm.hu/korny/IPPC/IPPC.htm
eippcb.jrc.es
http://www.globalreporting.org
prtr.emla.hu



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.