kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Kevesebb használt szatyor repdes Írországban

2002 márciusában az ír kormány díjat vetett ki az üzletekben kapható műanyag szatyrokra, zacskókra, amelynek hatására ezek felhasználása 90 százalékkal csökkent.
A műanyag szatyrokra, zacskókra kivetett díj bevezetésének körülményeiről és hatásáról a Dublini Egyetem Környezettudományi Tanszéke nemrég tanulmányt* készített. A szerzőknek nincs tudomásuk olyan kutatásról, amely a környezetünkben fellelhető műanyag zacskók külső költségeit vizsgálná, és a téma sem áll a környezetvédelmi szakemberek és szervezetek érdeklődésének középpontjában. (Külső költségeknek nevezzük azokat a költségeket, amelyeket nem a használó fizet, hanem az egész társadalom.) Úgy tűnik azonban, hogy az ír lakosságot foglalkoztatja a szatyrok „sorsa”. Ennek egyik oka, hogy Írország nagyon szeles, így a zacskók óriási sebességgel messzire szállnak, másrészt sövényekkel, bokrokkal, fákkal és árkokkal teli, amelyeket gyakran szakadozott szatyrok ékesítenek. Ez télen nyújt „páratlan” látványt, amikor a lombhullató növényzet ezt képtelen álcázni. Az ír vidéki tájat a helyi lakosság és a turisták egyaránt többre értékelik, mint az épített környezetet, ezért védelme elsőbbséget élvez.
A politika termékdíjjal válaszolt a problémára. Először 1994-ben esett szó a műanyagszatyor-díj kivetéséről, amely az 1996. évi hulladéktörvény tervezete értelmében a gyártókat, importőröket és a kereskedőket sújtotta volna. A későbbi környezetvédelmi miniszter, Noel Dempsey támadta meg az elképzelést, majd minisztersége alatt megvalósította sajátját, amely pártja választási kampányában is szerepelt. Dempsey ugyanis közvetlenül a fogyasztókat akarta választás elé állítani: vagy megfizetik az új szatyor termékdíját, vagy használnak régit, illetve bevásárlótáskát.
A díj tervezői kiterjedt egyeztetést folytattak az érintettekkel, például a vezető kereskedelmi egységekkel, főként élelmiszerboltokkal, valamint az ipart képviselő legfőbb szervezettel. Az ipar kezdetben egy önkéntes visszavételi rendszert javasolt, de a kormány úgy döntött, hogy ennél tovább megy. A kereskedők legfőbb aggodalma az volt, hogy profitéhséggel vádolják majd őket a vásárlók. Ezt a problémát azonban megoldották a díj kivetésének valódi okát ismertető reklámkampánnyal. Legfőképpen a hentesek ellenezték a termékdíj bevezetését, mivel a húsokat higiéniai okokból, illetve a fertőzések elkerülése érdekében mindentől elválasztva kell csomagolni. Támogatókra találtak a Nemzeti Élelmezésbiztonsági Hivatalban és néhány bevásárlóközpont-hálózatban. Lobbizásuk eredményeképpen egy bizonyos méret alatti, meghatározott célokra felhasznált műanyag zacskó mentesül a termékdíj alól.
A díj mértéke 0,15 euró szatyronként, amelytől azt remélték, hogy elég magas ahhoz, hogy a meglévő bevásárlószatyor használatára ösztönözze a fogyasztókat. A díj megalkotói nem kísérelték meg a zacskó külső határköltségének és optimális díjmértékének meghatározását. Jelenlegi számítások szerint évente körülbelül 10–11 millió euró bevétel származik a szóban forgó termékdíjból. Beszedése a helyi önkormányzatok és az úgynevezett Bevételi Megbízottak feladata. A végrehajtás könnyűnek bizonyul, mivel a díj bevezetésébe bevonták a lakosságot, akik jelentik a díj megfizettetését elmulasztó kereskedőket. A díjból származó bevétel a Környezetvédelmi Alapba folyik, és onnan kerül szétosztásra évente a következő célokra:
  • a díj adminisztrációs költségeinek fedezésére,
  • olyan programok támogatására, amelyek célja a hulladék keletkezésének megelőzése és mennyiségének csökkentése,
  • kutatás és fejlesztés (K+F) elősegítésére hulladékgazdálkodás témában,
  • környezetkímélőbb helyettesítő termékek gyártásának és értékesítésének támogatására,
  • pénzügyi segély nyújtására azon kezdeményező gyártóknak, akik csökkentik a tevékenységük során keletkező hulladék mennyiségét,
  • a hulladékgazdálkodási törvény és általában minden környezetvédelmi törvény végrehajtásának elősegítésére,
  • a helyi önkormányzatokkal való együttműködés könnyítésére konkrét területek védelme érdekében,
  • a környezettudatosság növelésére, környezeti nevelésre és oktatásra,
  • környezetvédelmi és más helyi civil szervezetek támogatására.
A szerzők piackutatást végeztek a műanyagszatyor-termékdíj bevezetésének költségeiről és hasznairól a kiskereskedők, a gyártók valamint a fogyasztók számára. Egy részletes kérdőíven végighaladva személyes interjút készítettek a kereskedelmi ágazat vezetőivel. A megkérdezettek a kiskereskedelmi értékesítés 50 százalékát képviselték, ezért a kutatók bíznak abban, hogy a minta reprezentatív. A fogyasztók megkérdezése telefonon történt, 100 háztartás véletlenszerű kiválasztásával. A kutatók elismerik, hogy megbízható statisztikák készítéséhez ez a minta kicsi, de a válaszok meglehetősen konzisztensek voltak. A díj hatását a műanyagiparra a Környezetvédelmi Minisztérium vizsgálta meg.

Támad a nejlonszatyor
A kutatás azt mutatta, hogy a kereskedőket nem érinti hátrányosan a díj, és mivel beszedése és elszámolása beilleszthető az áfa-elszámolás meglévő rendszerébe, a bevezetés költsége is kicsi, sőt általában kevesebb, mint amennyit megtakarítanak azáltal, hogy nem kell műanyag zacskókat vásárolniuk. A lopások száma nem változott.
A háztartások összességében a díj mellett foglaltak állást. A válaszadók többsége úgy érezte, hogy a pénztárnál is és általában véve is kényelmesebbé tette a vásárlást a „tartós” táskák, szatyrok használata. A megkérdezettek elmondása szerint a díj kivetése kedvezően hatott a környezetre, ugyanis észrevehetően csökkent a „kószáló” szatyrok száma. Szociális helyzettől és a környezettudatosság mértékétől függetlenül mindenki ezen a véleményen volt.
A díj bevezetésekor négy műanyag-feldolgozó vállalat működött Írországban. Ezek közül egy – 2,5 millió euró forgalmat lebonyolító, 26 munkavállalót foglalkoztató – cég csődbement. Azt nem tudni, hogy ugyanerre a sorsra jutott volna-e a díj kivetése nélkül is. Az tény, hogy a műanyagipar csorbát fog szenvedni, a veszteség mértéke azonban azon múlik, hogy milyen alternatív beruházási és foglalkoztatási lehetőségeik adódnak.
Bár a kutatás tovább folytatódik még több kiskereskedő és háztartás bevonásával, de a szerzők úgy vélik, hogy az általános következtetésen ez nem változtat. A miniszter fő célja az volt, hogy általában a környezettudatos magatartásra neveljen, ami úgy tűnik, alacsony költséggel sikerült is. A díj bevezetése ugyanis nem sokba került a kormánynak, a költségösszetétel a következő volt: 1,2 millió euró egyszeri indulási költség, 350 ezer euró évi adminisztrációs költség és 358 ezer euró reklámköltség. A díjnak köszönhetően azonban 90 százalékkal (!) csökkent a műanyag szatyrok használata. Ez bizonyítja, hogy ha az emberek viszonylag olcsón elérhetnek egy társadalmilag kívánt célt, gyorsan és sokszor lelkesen vállalják az áldozatot. Sokan említették, hogy bűnösnek érezték magukat, amikor otthon hagyták az állandó bevásárlótáskájukat, és ki kellett fizetniük a díjat.
A szerzők kiemelik Dempsey szerepét, aki együttműködésre bírta a kormányerőket, és neki köszönhető, hogy a tervezetből sikeres végrehajtás lett. Ehhez a pénzügyminiszter támogatása is nélkülözhetetlen volt. Végül hangsúlyozzák a szilárd törvényi és rendeleti háttér szükségességét. Olaszországban ugyanis az 1994-ben bevezetett műanyagadót vissza kellett vonni, mert ingatag lábakon állt és bíróságon megtámadták.
* Frank J. Convery – Simon McDonnell: Applying Environmental Product Taxes and Levies – Lessons from the Experience with the Irish Plastic Bags Levy (Környezetvédelmi adók és díjak alkalmazása – az ír műanyagzacskó-díj bevezetésének tapasztalatai). Department of Environmental Studies, University College, Dublin, Richview, Clonskeagh, Dublin 14, Írország. A tanulmányt idén júniusban mutatták be a Sydneyben megrendezett Negyedik Környezetvédelmi Adók Éves Világkonferencián (Fourth Annual Global Conference on Environmental Taxation Issues: Experience and Potential). http://www.ecotax.info/downloads/FinalSydneyPaper.doc

Tanyi Anita


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.