kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Többet ésszel, mint anyaggal!


Lukács András elnök. Geofizikus, a Levegő Munkacsoport egyik alapítója. Több mint húsz éve foglalkozik környezetvédelemmel, elsősorban a zöld államháztartási reform és a fenntartható közlekedés témakörével. 28 tanulmány szerzője, ill. társszerzője. A Lélegzet alapítója, jelenleg felelős kiadója. Több ezer alkalommal jelent meg a nyomtatott és elektronikus sajtóban. Az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja.
Amikor laikusoknak adok elő a zöld államháztartási reformról, a hallgatók számos ellenérvet szoktak felvetni. Itt most a két, igen gyakran felmerülő aggályra adnék rövid választ.
„Amennyiben növeljük a környezetszennyező tevékenységek, például a közúti teherszállítás adóit, akkor az árak is növekedni fognak, és így mindenki rosszul jár.”
Számos termék és szolgáltatás esetében a használók nem fizetik meg az általuk okozott összes költséget. Ez azt jelenti, hogy ezek a tevékenységek jelenleg támogatásban részesülnek. Nézzük meg egy konkrét példán, nemzetgazdasági szinten mihez vezetnek az ilyen támogatások! Tételezzük fel, hogy az állam különösen fontosnak tartja a cipők használatát, ezért eltörli a cipők áfáját, továbbá lehetővé teszi, hogy a cipő árát levonjuk a személyi jövedelemadóból. Ekkor a cipők sokkal olcsóbbak lesznek, az emberek jóval többet fognak belőlük vásárolni, mint korábban. Igen ám, de ekkor valamiből fedezni kell az így kieső állami bevételeket, tehát más termékek vagy tevékenységek adóját meg kell emelni. (A másik lehetőség az, hogy csökkentsék a közkiadásokat, például bezárjanak néhány kórházat vagy iskolát.) Tehát csupán az történik, hogy az egyik helyen nyújtott adókedvezményeket másutt fizetjük meg (több adóval vagy gyengébb színvonalú közszolgáltatásokkal). Így összességében nem csökkennek az adóterheink, nem lesznek olcsóbbak a termékek és szolgáltatások – sőt, ha jobban belegondolunk, azt vesszük észre, hogy a terheink növekednek. Az emberek ugyanis elkezdenek több cipőt vásárolni, mint korábban – ha már egy kicsit kopott a régi, vagy már megunták azt, akkor azonnal eldobják és újat vesznek. Így óriási pazarlás következik be, ami nemcsak értelmetlen nyersanyag- és energiafelhasználás, hanem növeli a hulladékhegyeket növekedéseit, annak minden káros hatásával (és mindannyiunk által megfizetendő költségeivel) együtt. Tehát az a legésszerűbb, ha mindenki minden terméknek vagy szolgáltatásnak megfizeti a valódi árát. (Természetesen ez csak a gazdasági életre vonatkozik, nem a közfeladatokra. Abszurd lenne például, hogy ha valakit kirabolnak, akkor a rendőrség csak akkor kezdené kivizsgálni az ügyet, ha az áldozat kifizeti a nyomozás költségeit.)
Visszatérve a közúti áruszállítás példájához: ez az ágazat hatalmas nyílt és rejtett támogatásban részesül (Magyarországon ez a támogatás évente több százmilliárd forintot tesz ki). Ez egyrészről rendkívül nagy szállításigényességhez, felesleges össze-vissza fuvarozgatáshoz és pazarláshoz vezet, másrészről óriási forrásokat von el teljesen értelmetlenül más területekről.
„Ha újabb adókat vetünk ki egy környezetszennyező tevékenységre, akkor az emberek inkább egy másikra költik majd a pénzüket, és így a környezet állapota egyáltalán nem fog javulni. A jelenlegi rendszerben ugyanis a gazdaságnak növekednie kell, és ezt csak újabb természeti erőforrások felhasználásával lehet megvalósítani.”
Ez az érvelés nem veszi figyelembe, hogy pénzben kifejezve ugyanazt a gazdasági teljesítményt el lehet érni súlyosan szennyezve a környezetet, vagy viszonylag környezetkímélő módon. Például fizethetek húszezer forintot azért, hogy egy hétig autózzak, de kifizethetem ezt az összeget arra is, hogy kínai nyelvtanfolyamon vegyek részt, aminek az autózáshoz képest igen kicsi a káros környezeti hatása. A gazdasági teljesítményt a pénzforgás gyorsasága is meghatározza. Azonban a pénz úgy is „körbejárhat”, hogy sorban csupa környezetkímélő tevékenységre fizetik ki. Például ha ezer forint kifizetése így megy körbe: nyelvtanfolyam – színházi előadás – fodrász – bioélelmiszer – múzeumi látogatás – biciklijavítás –… és még hosszan folytathatnánk. Tehát gazdasági tevékenységeink „dematerializálására”, a minél kevesebb energia és nyersanyag felhasználására kell törekedniük. Ezt a célt már alapszabályunkban is megfogalmaztuk: „A Levegő Munkacsoport előmozdítja a meg nem újuló energiahordozók, nyersanyagok, természeti kincsek felhasználásának visszaszorítását, és támogatja mindazokat a tevékenységeket, amelyek anélkül növelhetők, hogy pótolhatatlan forrásokat nagy mennyiségben használnának fel vagy súlyos környezetszennyezést okoznának, s amelyek egyúttal elősegítik az emberi társadalom fejlődését: a művelődést, a művészeteket, az oktatást, az egészségügyet, a tudományos kutatást és az emberek boldogulását segítő társadalmi érintkezések különböző formáit.”

Lukács András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.