A Környezeti Tanácsadó Iroda vezetőjeként nem csak a munkahelyen, hanem a magánéletemben is a igyekszem a környezet védelmét szem előtt tartani. Szerencsére ehhez megfelelő partnerre találtam feleségemben. Hiszem, hogy egy környezetbarát háztartás vezetése csak a család valamennyi tagjának környezetvédő szemlélete mellett lehetséges. Életünk így semmivel sem bonyolultabb, vagy nehezebb, mint más családoké, legfeljebb jobban szervezzük a napi teendőket, és általában gondolkodunk is, mielőtt cselekszünk. Sajnos sok család nem gondolkodik, csak a tévéreklámok rabszolgájaként cselekszik. Ezt mi méltatlannak tartottuk emberi mivoltunkhoz. Különösen olyan kérdésekben, melyek a környezetre nagy befolyással lehetnek, mert sok energiát fogyasztanak, vagy sok hulladékot termelnek.

Többen is felajánlották a családból, hogy odaadják „kinőtt” autójukat, mégsem fogadtuk el, mert olyan kevés alkalom adódott eddigi életünkben, amikor tényleg szükség lett volna rá, hogy nem érné meg. Annak a néhány nagyobb méretű tárgynak a szállítását, melyek lakásunkba kerültek, megoldottuk kölcsön autóval vagy kisteherautóval.

Vonattal, kerékpárral vagy helyi tömegközlekedéssel és gyalog közlekedünk, így lányunk is megtanul közlekedni. Sajnos több kutatás kimutatta, az autóval szállított gyerekek maguk is autófüggővé válnak, nehezebben igazodnak el a világban és lassabban önállósodnak.

Lakásunk aktuális felújításánál hosszú távon gondolkodunk, és a lehetőségeinkhez mérten a leginkább energiatakarékos épület kialakítására törekszünk. Például a nyílászárók cseréjénél az alig 10 százalékkal drágább, de háromszor jobb hőszigetelésű üvegezést választottuk, mint az eddigi használatos. Ez a beruházás például egy éven belül bizonyosan megtérült a fűtésszámlánkon.

Az utcában a kukásautó érkezésekor majdnem minden lakó kukájából kifolyik a szemét, annyira sok keletkezik. Nálunk alig van valami a kuka alján. Már a vásárlásnál megválogatjuk, mennyi szemetet fizetünk ki feleslegesen és cipelünk haza. Mindig a betétdíjas csomagolást részesítjük előnyben, különben is, az üveges rostos üdítőnek nincs műanyag íze a doboztól. A műanyag flakonokat, üveget, papírt és veszélyes hulladékot külön gyűjtjük, ezt boltba menet bedobjuk a szelektív hulladékgyűjtőbe. A zöld hulladékot komposztáljuk, így még értékes virágföldhöz is jutunk. Komposztládánk olyan, mint egy feneketlen kút, sosem telik meg, mert a mikroorganizmusok áldásos tevékenysége következtében összeesik a zöldhulladék.

Ha ilyen családban nő fel egy gyerek, akkor ragad rá a szemlélet is. Vonaton utazva mondtam két és fél éves lányomnak, dobd ki az almacsutkát a szemétbe, de ő rám szólt: „Apa, ez nem szemét, komposzt!”