kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Gondolatok az éghajlatvédelem magyarországi feladatairól

Varsóban és Prágában, majd 2003. november 6-8. között Magyarországon rendezték meg civil szervezetek azt a tanácskozássorozatot, amely egyfajta felkészülés is volt a decemberi, Milánóban sorra kerülő éghajlatvédelmi konferenciára. A Budapesten és Szentendrén tartott rendezvényen stratégiai megbeszélések folytak a gazdasági eszközökről, valamint a globális, uniós és nemzeti feladatokról.
A felmelegedés biztosra vehető.
A Kelet- és Közép-Európai Éghajlati Akcióhálózat (CANCEE) által rendezett budapesti beszélgetésen dr. Mika János, az Országos Meteorológiai Szolgálat kutatója tartott előadást a globális klímamodellekről és ezek hazai vonatkozásairól. A modellek a nemzetközi erőfeszítések hatására nagyot fejlődtek, egyre többfajta szennyezést vizsgálnak, de csak igen nagyvonalú előrejelzésekre, megállapításokra használhatók. Évtizedek kellenek még a pontosabb felbontású, az egyes szennyezők kölcsönhatásait érzékenyebben figyelembe vevő megoldáshoz. Az biztosnak látszik, hogy a változások kapcsán valódi nyertesekről nem beszélhetünk, már csak azért sem, mert éppen a legsűrűbben lakott területekről kell majd az emberek millióinak máshová vándorolni, és ehhez járul a hihetetlen anyagi és egyéb kár, bizonytalanság, amit a tengerpartok elöntése okoz. Az időjárási szélsőségek növekednek a legtöbb területen. Szerinte arra nincs bizonyíték, hogy az éghajlatváltozás növelni fogja a váratlan, villámcsapásszerű katasztrófahelyzetek gyakoriságát. (Sok kutató azonban ezzel ellentétes véleményen van. – a Szerk.) Biztos azonban, hogy Magyarországon a növényzet fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges késő tavaszi és nyári csapadék hiánya fokozódik. A kevés eső egyenlőtlenül érkezik hosszabb száraz időszakok között, hasonlóan az elmúlt évekhez, amikor ugyanazon a területen volt aszálykár, belvíz, esetleg árvíz is.
A magyar meteorológusok is részt vesznek a nemzetközi éghajlatkutatásban, többek között Erdélyben végeznek több éve helyszíni méréseket. (Ennek az oka, hogy hazánkban már nem garantálható a viszonylag védettebb hegyvidékeken sem, hogy néhány éven belül nem vezetnek át rajtuk utat, nem „fejlesztenek” bennük valami jelentősebb építményt.)
Bármi is okozza a globális felmelegedést, a jövőben mindenütt, például a vízgazdálkodásban, a tájhasználatban és a városépítésnél figyelemmel kell rá lennünk.
A globális modellek finomítása mellett azonban nem fordítunk elegendő figyelmet (és persze forrásokat) a helyi klímakutatásra. Milyen válaszokat adjunk Magyarországon a következő évtizedek, évszázadok biztosan bekövetkező változásaira? Hogyan tudna hazánk a lehető legkisebb áldozatokkal alkalmazkodni az új helyzetekhez? Sokat tehetnénk ugyanis az előre látható problémák mérséklésére, például azért, mert – medencejellegnél fogva – vízben gazdagabbak vagyunk szomszédainknál.
Véleményünk szerint az összes közép- és hosszú távú európai és nemzeti programot vizsgálni kellene a globális éghajlatváltozásra vonatkozó megelőző intézkedések szempontjából. Ez nemcsak az ún. üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán, nitrogénoxidok stb.) kibocsátásának csökkentését jelenti, hanem teljesen új szemléletet, az ágazatok összefogását, hogy hatékonyabban alkalmazkodhassunk, és kisebb legyen az emberi tragédiák bekövetkeztének veszélye.
A szektorokon átnyúló hazai klímastratégia kialakításánál a vízvisszatartás, a tájhasználat és a kedvezőbb mikroklíma kialakításának kérdésére komplexen kellene figyelni vidéki és városias területeken egyaránt:
  • Kapjon még nagyobb figyelmet a Vásárhelyi Tervben és a többi folyó esetében a vízvisszatartás, a tározás, a belvizek kezelése, a tájhasználat változtatása, a partok, árvizes területek kialakítása.
  • Fokozottan támogatni kellene újszerű, illetve a mai igényekhez alakított hagyományos termelési módszereket az állattartásban és a növénytermesztésben.
  • Nem elég a szabványos ivóvizet eljuttatni a településekre, hanem meg kell tanítani a víztakarékos megoldásokat (komposztvécé, víztakarékos berendezések, szürke víz használata). Műszaki irányelvekkel, mintatervekkel és szakemberképzéssel kell segíteni a településeket.
  • Szennyvíztisztításnál a szennyezések bejutását kell megelőzni, és a vizet – lehetőleg természetközeli technológiák segítségével – nagyobb arányban helyben kell tartani. (Már az Economist is bírálja a világszerte terjedő a méregdrága csatornahálózatokat, hatalmas térségi szennyvíztisztítókat, amelyeket városi körülményekre, nem pedig kistelepülésekre fejlesztettek ki.)
  • Városklíma-vizsgálatok alapján át kellene dolgozni az egész építésügyi szabályozást, a fejlesztési prioritásokat, a vonatkozó gazdasági szabályozórendszerünket.1 (A Levegő Munkacsoport az idén folytatja tavaly megkezdett tudatformáló–előkészítő tevékenységét a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Áramlástani Tanszéke és a Szegedi Egyetem bevonásával. A háttéranyagok a Környezetvédelmi Minisztériumtól nyert és vállalkozói támogatással készülnek.)

Fel kell gyorsítanunk az árvízvédelem reformját is az éghajlatváltozás miatt. Ungvári Gábor, a Magyar Környezetgazdaságtani Központ (MAKK) munkatársa a Vásárhelyi Tervhez kapcsolódó mintaprogramról számolt be a CANCEE rendezvényén. A Bokartisz (Bodrog-Karcsa-Tisza) Kht. Tájrehabilitációs Programjában2 12 önkormányzat, a Palocsa és az E-misszió környezetvédő szervezetek, valamint a MAKK vesznek részt. A cél a természettel való együttműködés, a természetes vízjárás ellenőrzött szimulálása a gazdálkodásban. A program céljai között van – az árvízre adandó környezetbarát válasz mellett – a jövedelemtermelés és a megtartóképesség javítása, hogy az emberek helyben találják meg a számításukat, ne kelljen elköltözniük. (Nagy-Britannia mintegy felén ma már csak a népesség alig 2 százaléka él. Több EU-tagországban a munkavállalók alig 2-3 százalékát foglalkoztatják a mezőgazdaságban. Ez nemcsak a természetvédelem és a mezőgazdaság ügye, de kulturális, életminőségi és még számos egyéb szempontból rossz irányú „fejlődés”.)
A haszonvételi lehetőségek egyebek mellett az erdőből nyerhető gomba, gyógynövény, vizes élőhelyeken a horgászat (a nagyüzemi halászat helyett), a mozaikos tájszerkezetben a legeltetés, vadgazdálkodás, az ökologikusan termelt és begyűjtött „bio” élelem „szelíd” feldolgozása, a falusi turizmus.
A közvetett társadalmi hasznok a génállomány megőrzése, a visszafordulás a természet felé, a lepusztult nagyüzemi szántóföldi táblák rehabilitációja, az ökológiai folyosók helyreállítása, a mikroklíma javítása, a helyi lakosság számának növekedése. Ki kell dolgozni azokat a gazdasági mechanizmusokat, amelyek segítenek elismertetni a pozitív externáliákat. (Az Európai Unió új agrártámogatási rendszere is ebbe az irányba fejlődik.)
A kutatás-fejlesztés az éghajlatvédelem egyik stratégiai-gazdasági eszköze.
Szentendrén, a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) székhelyén az éghajlatvédelem gazdasági eszközeiről, elsősorban a kibocsátási jogokkal való kereskedelemről és a zöld államháztartási reformról tanácskoztak a csatlakozásra váró országok, valamint német és nemzetközi civil szervezetek szakértői.
A kutatás-fejlesztésbe történő befektetés is gazdasági eszköz, fontos része a nemzetgazdasági és a vállalati stratégiáknak. A beruházások kockázatainak csökkentésére a közpénzes támogatások mellett széles körű jogszabályi garanciákat is sikerült kiharcolni a megújuló energiákban érdekelt szervezeteknek. Több országban megalkották a kötelező átvételi vagy más néven betáplálási törvényt (feed in law), amely nemcsak kötelezően, de magasabb áron veszi át (több évig, de csökkenő mértékű kiegészítéssel) a megújuló energiából termelt áramot. Ilyen cikkely a mi villamos energia törvényünkben (VET) is van a kapcsolt erőművek és a megújuló energiák támogatására. Még nagyobb biztonságot jelent a befektetésekhez az EU-nak a megújuló energiák részarányára vonatkozó direktívája, amely szerint 2010-re arányukat az energia használatban 12 százalékra, a villamosenergia-termelésben pedig 22,1 százalékra kell emelni. (Természetesen az egyes országok adottságaihoz igazodóan, országonként eltérő mértékben!)
Részletesen kidolgozott nemzeti program alapján, különféle méretű cégek részvételével vált Dánia és Németország szélkerék-nagyhatalommá. A kísérleti berendezésekhez, majd később az első szériák megalkotásához a tartományi pénzek mellett a központi költségvetésből és az EU közös kutatási forrásaiból is kaptak támogatást a vállalatok. Dániában a szélerőmű iparban ma mintegy húszezren dolgoznak, és fontos exportcikk a szélkerék. Ehhez jó meteorológiai (tengerparti) adottságok, kiváló kommunikációs stratégia, valamint a szélenergia hátrányaiból adódó problémák invenciózus kezelése egyaránt szükséges volt. (Például a szélcsendes időszakokban hiányzó betáplálást hőszivattyúkkal pótolták, összekapcsolva a két rendszert.) Németországban több helyen gondot jelent a társadalmi elfogadottság, Bajorországban a nagyarányú fejlesztéssel nem párosultak kedvező természeti adottságok. Ezért igen erős exportstratégiában látják a megtérülés és a további fejlesztések lehetőségét.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy ma a megújuló energiák – néhány olyan hagyományos alkalmazási terület, mint a tűzifa, illetve a hegyekben levő kisebb vízierőművek kivételével – csak adókedvezmények és közpénzes támogatások mellett élnek meg a hagyományos energiahordozók mellett. Nem tudni még, hogy az ismert szél-, nap-, biomassza és geotermikus energiahasznosító berendezések továbbfejlesztése vagy a még a kutatás „alacsonyabb” szintjén álló más megoldások fogják az évszázad végére megszüntetni az emberi beavatkozások okozta üvegház hatású gázok kibocsátását. Mi lesz versenyképes a fosszilis és az ugyancsak aggályos nukleáris energiatermeléssel szemben? Nyilvánvaló, hogy a fejenként legtöbbet kibocsátó országoknak kell a legnagyobb részt fordítaniuk olyan kutatás-fejlesztésekre, amelyekkel az energiahasználat problémája a harmadik világban is megoldódik.
A csatlakozó országok divatos megoldások helyett racionális gazdasági döntéseket hozzanak.
A csatlakozó országoktól azt várják, hogy vállaljanak tevékeny részt az éghajlatvédelemben, ugyanakkor – ez egyaránt nemzeti és közösségi érdek – javítsák versenyképességüket és gazdasági stabilitásukat. Tehát ne elsősorban „trendi”, hanem racionális gazdasági döntéseket hozzanak. A közpénzeket, beleértve az adókedvezményeket, támogatásokat, K+F kiadásokat a legjobb hatékonysággal költsék el. Mindenekelőtt javítsák az energiahatékonyságot, mert ezzel az éghajlat védelme mellett az energiaköltségeket és az importfüggőségüket is csökkenthetik. A megújuló energiák alkalmazását úgy támogassák, hogy ne csak a fajlagos kibocsátást csökkentsék, hanem növeljék a szociális kohéziót (csökkentsék a lakhatási költségeket, hozzanak létre új munkahelyeket stb.), és jobban használják ki földrajzi és egyéb adottságaikat.
A racionális döntésekhez, a dán példából tanulva, megfelelő kommunikációs stratégia és regionális szintű intézményi háttér megteremtése is szükséges. Ez a mainál sokkal több szervezést, tájékoztatást, viszonylag jelentős operációs költségeket jelent. Könnyű belátni, hogy egy tőkeerős nemzetközi nagyvállalatnak vagy egy jó banki kapcsolatokkal rendelkező vállalkozónak érdekében áll olyan megújuló energiás technológiák, berendezések vásárlása, amellyekkel könnyen kimutatható, hogy általa mennyivel csökken az üvegház hatású gázok kibocsátása. Ehhez a fentebb említett állami támogatásokat és garanciákat is megkaphatja, sőt egyes projektek a kiotói, ún. rugalmas mechanizmusok alkalmazási körébe is beleesnek (ld. a Lélegzet 2003. novemberi számát!). A Borsodi és a Pécsi Erőmű egy-egy blokkjának fatüzelésre történő áttérése még az erdőgazdaságok érdekeivel is találkozott. Ahhoz azonban, hogy nyugodt szívvel rábólinthassunk egyik vagy másik megoldás közpénzes támogatására, összehasonlító vizsgálatokra, alternatívákra van szükség. Ilyen lenne például az erdős területek közelében elhelyezkedő kistelepülések társulása a helyi biomassza feldolgozására és helyben történő felhasználására. (A szükséges aprító és préselő gépek kisebb lakatosüzemekben is legyárthatók. A tervek évtizedek óta ismertek.) A biobrikett (aprított, préselt biomassza) hasonlóan kényelmes lehet a háztartásokban, mint a gáz. Ugyanakkor helyi munkalehetőséget teremt, olcsóbb, megújuló, és kevesebb szállítást igényel. Talán a Strukturális Alapok segítségével érdemesnek fogják találni az önkormányzatok vagy helyi vállalkozók, hogy megszervezzék a feldolgozást és értékesítést.
Nem fenyeget-e az a veszély, hogy az erdőkből túl sok anyagot termelnek ki a túl gyors piaci kereslet nyomására? (Tavaly év végén még két újabb biomassza-erőmű tervezetéről kaptunk hírt. Hány ilyen erőművet tudnak az erdészeteink eltartani úgy, hogy a helyi igényeket is kielégítsék, és az erdőket se veszélyeztessék? Ki vállalja a felelősséget a döntésért? Vajon nem fogják-e teljesen szétszabdalni az erdőket a faszállításhoz szükséges utak? Nem cserélik-e le a faállományt gyorsan növő fajtákra?) A szelíd technológiák, a vidéki települések szociális, kulturális és természeti adottságaihoz jobban alkalmazkodó megoldások és a nagy közművállalatok érdekei között feszülő ellentétet időben kellene kezelni. Ma már bánhatjuk, hogy az állami támogatásokkal a távoli falvakban is kiépítettük a gázvezetékeket ahelyett, hogy olcsóbb, még mindig elég kényelmes, de több öntevékenységet és innovációs készséget igénylő megoldásokat támogattunk volna.
Bízunk abban, hogy az Európai Unió környezetvédelmi elvárásait a jövőben, a szerzett tapasztalatok birtokában, költségkímélőbben és racionális módon fogjuk teljesíteni.
1 Erről már többször írtunk a zöldterületek, a városi fák, a járványként terjedő klímaberendezések és a települések terjeszkedése kapcsán. Legutóbb a Millenniumi Városközpont mikroklíma- vizsgálatairól írtunk a Lélegzet 2003. júliusi számában.

B.E.


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.