Johan Ludvig Runeberg
Paavo gazda
Fent a saarijärvi ősvadonban élt fagyos tanyáján Paavo gazda. Küszködött, égett kezén a munka, ám az Úrtól várt földjére áldást. Gyermekével s asszonyával élt ott, kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren, árkot ásott, szántott és vetett s várt. Megjött a tavasz, a hó elolvadt s hólé elsodorta fél vetését; jött a nyár, jégzáporok zuhogtak s a ringó vetés felét lezúzták; ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még. Haját tépve jajgatott az asszony: "Paavo, Paavo, átokvert öreg te, koldusbot vár: elhagyott az Isten: rossz koldulni, - éhenhalni szörnyűbb". Paavo, kézenfogva asszonyát, szólt: "Megpróbál, de el nem hágy az Isten. Felerész fakérget tégy a lisztbe, én ezentúl még több árkot ások, ám az Úrtól várom majd az áldást". Felerész kéreg sült a kenyérbe, kétszer annyi árkot vájt a gazda, juha árán vett rozsot, vetett s várt. Megjött a tavasz, a hó elolvadt s megmaradt: vetés és porhanyó föld; jött a nyár, jégzáporok zuhogott s a ringó vetés felét lezúzták; ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még. Haját tépve jajgatott az asszony: "Paavo, Paavo, átokvert öreg te, haljunk meg, hisz elhagyott az Isten! Rossz meghalni, ámde élni szörnyűbb". Paavo, kézenfogva asszonyát szólt: "Megpróbál, de el nem hágy az Isten. Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe, én meg duplaszéles árkot ások, ám az Úrtól várom majd az áldást". Kétszeres kéreg sült a kenyérbe, duplaszéles árkot vájt a gazda, marha árán vett rozsot, vetett s várt. Megjött a tavasz, csordult a hólé s ár nem vitt el sem vetést, se földet; jött a nyár, jégzáporok zuhogtak s a ringó vetést le nem tiporták; ősz jött, ám a fagy távol maradt és sarlót várt a hullámzó arany-dísz. Paavo gazda térdre rogyva mondta: "Megpróbál, de el nem hágy az Isten". Térdrehullt az asszony is, míg így szólt: "Megpróbál, de el nem hágy az Isten". Agg társához szólt szelíd mosollyal: "Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan, felvirradtunk boldogabb napokra, sutba dobjuk most már a fakérget s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz". Paavo, kézenfogva, asszonyát, szólt: "Asszony, asszony, elbuknánk a próbán, éhező testvért ha cserben hagynánk: Felerész kérget süss a kenyérbe: elfagyott a szomszédunk vetése!"
A verset fordította: Képes Géza
Johan Ludvig Runeberg (1804–1877) a finnek nemzeti költője, a romantika korára jellemző nemzeti mozgalom egyik finn vezéralakja. Nevéhez fűződik a nemzeti himnusszá vált Maamme (Hazánk) című vers.
|