E hónapban a citromdíjat az Apenta ásványvíznek szánjuk. Február elején a másfél literes, többutas palackozású ásványvíz 109 forintba került, melyhez további 30 forint betétdíjat számoltak fel. Ezzel szemben a vissza nem váltható 115 forintba került, vizestül-palackostul. Vagyis a vásárló kemény 6 forintot takaríthatott meg, ha vette a fáradságot, és visszavitte a palackot. Ha csak a visszaváltónál töltött időt forintosítjuk, akkor szerencsés esetben (2 percet számolva az ügyletre) 180 forintos elvi órabérért védte a környezetet. Ha pechje volt, és várakoznia kellett, akkor sajnos csak 40-50 forintos órabérért.

Sietünk mindjárt bocsánatot kérni a többi üdítőital gyártójától a díjosztó zsűri munkájának hiányosságaiért. Többen közülük sokkal inkább megérdemelnék a díjat, hiszen nem kényszerítik a fogyasztót fárasztó fejszámolásra és a palackok visszaváltásával járó kényelmetlenségekre. Ők ugyanis egyáltalán nem forgalmazzák már a terméküket visszaváltható palackban. Nekik van igazuk. Miért is bíbelődnének a visszaváltással, ha a nagyvonalú magyar vásárló így is megveszi tőlük a sok csomagolóanyagot, hogy azután szétszórja árnyas erdeinkben, és közben fizesse az inflációnál évről-évre gyorsabban emelkedő szemétdíjat. A méltatlanul „egyutas”-nak hívott palack karrierje azonban ezzel nem ér véget. Unokáinkat sem hagyja unatkozni. Majd törhetik a fejüket, hogy a sok-sok településről regionális lerakókba összeömlesztett, földdel gondosan leterhelt örökséget hogyan lehet véglegesen ártalmatlanítani.

Újra magam elé teszem a díjazott termék két palackját. Laikus lévén, különbséget nem sikerül felfedeznem sem a szilárdságukban, sem a súlyukban. Ezért az sem világos előttem, hogy miért kerül a visszaváltható 30 forintba, míg az eldobható csak 6 forintba? Azért is különös az árarány, mert a 6 forint a palack árán kívül csomagolási díjat is kell, hogy tartalmazzon. Ki fogja ezt elmagyarázni nekünk?