(Megfejtés: Majd ha Keleten is védelemre szorul a veréb.)

Nem írói fantázia szülte a fenti kérdést. Néhány hónappal ezelőtt Brüsszelben, a környezetvédő szervezetek Kohéziós és a Strukturális Alapokról szóló nemzetközi találkozóján mutatta be egy angol kolléga azt a mintaprojektet, amely 8 féle madárfajt, köztük a városi verebet védi. A projekt „madár szafarik” szervezésével kívánja fenntartani magát. Városi veréb, mint egzotikus állatfajta, idegenforgalmi látványosság? Ide vezet hát, ha a pillanatnyi gazdasági szempontokat, a fogyasztás növekedését megkérdőjelezhetetlenül a környezeti és társadalmi érdekek elé helyezik. Ugyanezen a találkozón a közép- és kelet- európai országok környezetvédői arról panaszkodtak, hogy az autópályákat sokszor formális hatásvizsgálatok alapján, pusztán gazdasági érdekből szinte érintetlen természeti területeken akarják átvezetni. Több éves harc árán sikerült például Lengyelországban azt elérni, hogy az egyik autópálya szakasz terveit a hatóságok átmenetileg visszautasítsák. Arra kötelezték a beruházót, hogy nyújtson be stratégiai környezeti hatásvizsgálatot, és készítsen több változatot a nyomvonal kijelöléséhez.

Kíváncsi lennék, hogy tisztában vannak-e az EU régebbi tagországainak állampolgárai azzal, mekkora pótolhatatlan természeti értékeket hoznak magukkal az új belépők hozományul. És tudják-e vajon, hogy a nyugati életminták kritika nélküli átvételével ez a hozomány néhány évtized alatt el fog tűnni. Mindez felgyorsul, ha a 25 ország adófizetőinek pénzét túlnyomó részben a rendkívül költséges, városias infrastruktúra kiépítésére költik a vidéki területeken is, elhanyagolva a kutatást, az oktatást, a természet védelmét. Nemcsak a GDP növelésére és a jogharmonizációra kellene törekednünk. Az is fontos lenne, hogy megőrizzük értékeinket, emberségünket, empatikus készségünket, amolyan „keleti” módra.