Az egyik kérdés, hogy mindezt elkerülhetetlen sorscsapásként kell-e szemlélnünk és tűrnünk, vagy tehetünk is valamit a javulás, illetve a folyamat lassítása érdekében. A másik kérdés pedig az, hogy kik és mennyiben felelősek a helyzet romlásáért.

Az allergia – közkeletű meghatározása szerint – egy olyan túlérzékenység, amely lényegében a szervezet védekező rendszerének (immunrendszerének) kórosan eltúlzott reagálása, amikor az egészségre ártalmatlan anyagokkal szemben is úgy viselkedik, mintha azok veszélyes lennének.

Ehhez azonban mindig hozzá kellene tenni egy általában elhallgatott tényt. Azt, hogy az emberi szervezetet az utolsó száz évben külsőleg és belsőleg is sok tízezer olyan anyag hatásának tesszük ki, amelyek túlnyomó többsége örökletes genetikai állományunk számára teljesen ismeretlen, mesterséges anyag. Az pedig természetes, hogy ezt négy nemzedék alatt az emberi szervezet nem tudja alkalmazkodóképességgel követni, hiszen emberré válásunk óta nem találkoztunk annyi veszélyes anyaggal, mint napjainkban.

A látszólag előzmény nélkül kialakult asztmának leggyakrabban allergiás oka van. Ezért is szokták az asztmát általános értelemben allergiás betegségnek nevezni. Elmondható az is, hogy a tartósan fennálló, főként légúti allergia következményeként utóbb gyakran az asztma is fellép.

Magyarországon túlnyomórészt csak a kiemelten kellemetlen tüneteket okozó allergiaokozókról (például parlagfűpollen, poratkaürülék, állatszőrök, penészgombák) beszélünk, ami nagyon előnytelen az allergiás és asztmás betegségek megelőzése szempontjából. Kevés szó esik arról, hogy ezekre az anyagokra miért és mióta válik nagy tömegben allergiássá az emberiség, és arról sem beszélnek, hogy a népességnek melyik körét veszélyeztetik leginkább.

A városi környezet régebben szinte egyet jelentett az ipari környezettel, és annak minden szennyező hatásával. Az utóbbi 20 évben ez Magyarországon már nem így van. Az életmódbeli változások, a hiánygazdálkodás túlkínálati fogyasztói társadalommá alakulása, és talán mindenekelőtt a tömeges gépjárműforgalom nemcsak kiegyenlítette az ipari szennyezések visszaesését, hanem ugrásszerűen megnövelte az allergiás és asztmás betegségek kialakulását.

A csapadékhiányos térségek városaiban jellemző, hogy a nagy forgalom által is keltett, egy mikron méretűnél kisebb részecskék eső híján a poros utakon hetekig is keringhetnek a levegőben, és szinte akadálytalanul hatolnak be az épületekbe. Hasonló a helyzet a gépkocsik kipufogóiból származó, levegőnél nehezebb gázokkal is. Ha az előzőekhez hozzávesszük a valamivel gyorsabban kiülepedő, de száraz állapotban a forgalom által újra és újra levegőbe juttatott nagyobb részecskéket is, egyértelművé válik, hogy a forgalomból származó szennyezők legsúlyosabb veszélyeztetettjei a babakocsiban tolt csecsemők, vagy a kézen vezetett kisgyermekek. Ördögi kör, hogy az állandóan autóval szállított, mozgáshiányos életmódjuk miatt éppen légzőszerveik egészséges kifejlődésében hátráltatott gyermekeket a szülők nemhogy megóvnák, hanem más úton ugyan, de fokozottan felelőssé válnak az utódok egészségrombolásáért.

A közgondolkodásban az allergia és az asztma okait főleg az általános, külső környezeti viszonyokban keresik, és kevesebb szó esik a beltéri, vagyis a lakóhelyi, iskolai és munkahelyi környezetről. Ez alapvetően hibás beállítottság, mert könnyen beláthatjuk, hogy egészségügyi állapotunkat alapvetően meghatározza közvetlen környezetünk. A külső, szélesebb környezetet is az életmódunkból, hibás szemléletünkből adódó káros tevékenységek következményeivel terheljük. Az épületekben lévő szennyezők jelentős része kintről származik, hiszen a belső terek levegőjét nem tudjuk hermetikusan elzárnia a külvilágtól, és ez nem is lenne jó megoldás. A belső terek azonban egy sor szintén ipari eredetű veszélyt is hordozhatnak. Ezek közül legártalmasabbak a nitrogénoxidok és a formaldehid. Az előbbi főként gázkészülékek használata esetén, az utóbbi pedig a forgácslapból készült bútorok, műanyag bevonatok és habok bútoripari és épületgépészeti alkalmazása révén kerül lakásunk légterébe. Mindkét esetben jelentősen fokozzák a veszélyt az energiamegtakarítási célból túlzottan hatékony szigetelésű nyílászárók. Ezek és más vegyi szennyezők, valamint a biológiai eredetű allergének egymásra hatása jelentősen növeli az érzékennyé válás esélyét. Többet kellene foglalkozni a légkondicionáló berendezések veszélyeivel is. Sokan még a köztudottan életveszélyes legionella-fertőzés megelőzését is a véletlenre bízzák, pedig ezek a kényelmi berendezések allergiát és asztmás tünetfokozást előidéző gombás és bakteriális fertőzést okozhatnak.

Az allergia és az asztma későbbi kialakulásának kockázatát jelentősen befolyásolják a csecsemők és kisgyermekek gondozásával kapcsolatos tényezők is:

• Kifejezetten növeli a gyermekek későbbi allergiássá válásának kockázatát, ha a szülők túlzottan tiszta körülményeket teremtenek az újszülöttek és a kisgyermekek számára. A hatékony immunrendszer kifejlődéséhez ugyanis a szervezetnek szüksége van legyőzendő kórokozókra.
• A legújabb kutatások szerint a gyermekek első életévében adott antibiotikumos gyógykezelés is erősen rontja a későbbi allergiamentes évek esélyeit. Hasonlóan káros a csecsemők és kisgyermekek esetében (de a felnőtteknél is!) az antibakteriális kozmetikumoknak orvosi indok nélküli, „megelőző jellegű” használata.
• A globalizáció rohamos terjedésének egyik legkárosabb következménye, hogy az egyre szélesedő nemzetközi árucsere és a gyorsuló szállítási lehetőségek révén egy adott terület népessége a világ legtávolabbi vidékeiről származó egzotikus élelmiszerekhez is könnyen hozzájuthat. Így az ember olyan táplálékokkal terheli szervezetét, amelyek saját immunrendszere számára ismeretlenek. Az ilyen élelmiszerek fogyasztása nem kockázatmentes, és még az sem biztos, hogy táplálékként éppúgy hasznosítható számunkra, mint azok számára, akik több ezer éve fogyasztják. Rosszul értelmezett szeretetből legalább gyermekeink szervezetét ne terheljük az egzotikus csodaétkekkel!
• A kicsiket minél tovább meg kellene óvnunk attól, hogy mesterséges anyagokkal érintkezzenek. A természetben nem létező anyagokkal az ember immunrendszere gyakran nem tud mit kezdeni. Ez a ruhaneműek anyagától kezdve a háztartásokban használt illatosító, tisztító, sterilizáló anyagokon át az élelmiszerek adalékanyagáig, a táplálék-kiegészítőkig és a gyógyszerekig mindenre érvényes. Az ember szervezete számára szinte minden vegyipari termék kockázatot jelenthet.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek
Országos Szövetségének
elnöke