A turizmus leggyorsabban növekvő ága Európában a kerékpáros turizmus. Magyarországon is egyre népszerűbb két keréken útra kelni, de a hazai vállalkozók még nem kaptak szimatot, s még nem álltak rá a jól fizető kerékpáros turisták kiszolgálására.

A kerékpáros turizmus szempontjából a fejlődő piacok közé tartozik Magyarország. Ezt jelzi, hogy hazánkban ma közel 300 ezer kerékpárt adnak el évente, így ez a piac is évi 11 milliárd forintot tesz ki. A kerékpárosoknak nyújtott szolgáltatások, vendéglátás tekintetében a hazai kereslet számottevő növekedésére kell számítanunk. Ezt különösen az támasztja alá, hogy növekszik az igényes felső- és középkategóriás, sportolásra és szabadidős célokra használható kerékpártípusok részaránya. Egy 2003-as felmérés szerint a hazai fiatalok körében kiemelkedően a legnépszerűbb sport a kerékpározás.

Ma már hazánkban sem tartható az a korábbi hiedelem, mely szerint a kerékpárral érkezők kevésbé fizetőképes vendégek. A kerékpáros turisták átlagos napi kiadásai Nyugat-Európában mintegy 15 százalékkal magasabbak, mint a többi vendégé, leginkább azért, mert kevesebb csomagot tudnak magukkal vinni, ezért több mindent kell a helyszínen megvásárolniuk. Az olykor rendkívüli költségekkel járó felszerelések vásárlását elsősorban a középosztály és főként a kiemelkedően jó anyagi körülmények között élő fiatalok csoportja engedheti meg magának.

A Happy Bike Kft. és a Magyar Kerékpárosklub (MK) 2001-ben végzett közös felmérése alapján megállapítható, hogy a legtöbb hazai bringás ma még az országon belül kerékpározik. Mindössze 7 százalékuk nevezett meg külföldi települést kedvenc városként. Az aktív kerékpározók egyre népesebb csoportján kívül sokan vannak, akik bizonyos feltételek megléte esetén bicikliznének. Keresletben tehát nincs hiány a hazai kerékpáros turizmus piacán. A kérdés az, hogy e lehetőség kihasználásához milyen hazai kínálat áll rendelkezésre. Vannak-e az országnak a kerékpáros turizmusra alkalmas helyszínei, s ezeket ismerik-e a bringások?

Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy melyek a kerékpáros turizmus ideális térségei, elsőként azt kell körbejárnunk, hogy mire is van szüksége a kerékpáros turistáknak.

Mindenekelőtt a túrázástól meg kell különböztetnünk a mindennapi közlekedési célú kerékpározást, melyre leginkább községeink, kisebb városaink alkalmasak. (Meglepő módon a nagy forgalom, szennyezettség és kevés biztonságos kerékpárút miatt a mindennapos városi kerekezésnek pont Budapesten vannak a legkedvezőtlenebb adottságai, ahol a zsúfolt és rendkívül szennyező közlekedési rendszernek leginkább szüksége lenne alternatív megoldásokra.)

A városi közlekedéssel szemben a kerékpáros túrázás lényege, hogy szabadidőnkben, rendszerint lakóhelyünktől távolabb végezzük, és a kerekezés során – mint minden turisztikai tevékenység során – élményeket, vonzerőket keresünk. A nemzetközi trendeket is igazoló tavalyi vizsgálat szerint a túra helyének kiválasztásánál a két legfontosabb szempont a biztonság és a természeti látnivalók.

A kerékpárosok számára a legfontosabb vonzerőt az útvonalat végig kísérő, természeti, táji értékekben gazdag, lehetőleg minél változatosabb környezet jelenti. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a kerékpárút milyen nyomvonalon halad. Nem kedveznek a kerékpáros turizmusnak a zsúfoltan beépült városok, az egyhangú sík területek, vagy a nagytáblás szántóföldek. Kerékpáros túrázásra éppen ezért leginkább azok a vidéki, illetve természeti tájak jók, ahol rendelkezésre állnak kerékpározásra alkalmas alacsony forgalmú utak, vagy ideális esetben kerékpárutak. Ez utóbbiból – főképp olyan utakból, melyek összefüggő hosszabb hálózatot alkotnak – egyelőre meglehetősen kevés van az országban. A Balaton, a Fertő-tó és a Szigetköz térsége a ritka kivétel, amelyek valóban a legkedveltebb kerékpáros célpontok Magyarországon. Ugyanakkor számos olyan, táji értékekben gazdag, aprófalvas, ritkán lakott térsége van az országnak, ahol a kis autóforgalomból adódóan a közutak is alkalmasak a biztonságos kerékpározásra. Ilyen az Őrség, a Zselic, a Zalai dombvidék, a Nyírség, de leginkább talán középhegységeink vidékei.

A hegyi kerékpározás (mountain bike) terjedésével egyre nagyobb igény van az erdei kerékpározásra, melyet azonban a jelenlegi erdészeti törvény – a kerékpárt is közlekedési eszköznek tekintve – meglehetősen szűk korlátok közé szorít. (A Magyar Kerékpárosklub a közelmúltban kezdeményezte az erdei kerékpározás újraszabályozását. Bővebben ld.: http://www.peticio.hu/?id=665)

A kerékpáros turistáknak sajátos igényeik vannak a szolgáltatások tekintetében is, melyekre Magyarországon sem a vendéglátók, sem a turizmus fejlesztéséért felelős szervezetek nincsenek felkészülve. A szálláshelyekkel, vendéglátóhelyekkel szemben támasztott legfőbb elvárás: az átlagosnál nagyobb reggeli, biciklitároló, szervízelés, lehetőség a ruhaszárításra. Hasonlóan fontosak a speciális kerékpáros szolgáltatások, mint például a kerékpárkölcsönzés és szállítás.

A kerékpáros turizmus feltételrendszerének megteremtésében fontos szerepet kell játszaniuk az állami, regionális fejlesztéseknek és az Európai Unió által támogatott programoknak.

A kerékpáros turizmus fejlesztésének egyik kulcsproblémája, hogy épülnek ugyan kerékpárutak, s fejlődik a szolgáltatói rendszer, azonban a kettő együtt rendkívül ritka. Követendő példát jelent az ország több térségében szerveződő Happy Bike kerékpáros-turisztikai rendszer, amelynek célja, hogy helyi vállalkozók bevonásával a kerékpárutak mentén létrejöjjön a kerékpárosok fogadására kész vendéglátók és szolgáltatások ellenőrzött minőségű rendszere. Fontos, hogy rendezvények, folyamatos marketing, kerékpáros térkép és honlap is biztosítja a térség kerékpáros turizmusának fejlődését. A Happy Bike rendszer eddig a Dél-Zalai Erdőtáj (Lenti és Letenye) és a Pilis-Dunakanyar térségében jött létre, és kiépítés alatt áll a Sokoró-térségében, illetve a Pilis hegység nyugati felében is. (Bővebb tájékoztatás a http://www.happybike.hu honlapon található.)

Egy ígéretes kezdeményezés-sorozat indult el a Nyugat-Dunántúlon. A Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 2001-ben „Kerékpárral a Nyugat-Dunántúlon” címmel elkészíttette a térség rövid- és középtávú fejlesztési tervét. A program egyik fontos eleme az a felismerés, hogy a kerékpározható utak feltárása és kitáblázása, valamint a kellő hatékonyságú marketing hatékonyabb eszköze a kerékpáros turizmus fejlesztésének, mint a rendkívül magas költségű új kerékpárutak kiépítése, hiszen a térség bővelkedik az alacsony forgalmú közutakban, ideális erdei utakban. A Nyugat-Dunántúli program értéke, hogy mind több eleme valósul meg, amelynek alapját a Regionális fejlesztési forrásokon túl az Osztrák-Magyar PHARE CBC program teremtette meg. A program alapján 2002-ben létrejött a térség kerékpáros fejlesztéseit összefogó ernyőszervezete, a Nyugat-Dunántúli Kerékpáros Régióért Közhasznú Egyesület.

Az előremutató kezdeményezések ellenére egyelőre meglehetősen kedvezőtlenek a hazai kerékpártúrázás körülményei. Ahhoz, hogy az ország arra alkalmas térségei valódi kínálattá váljanak a kerékpáros piacon, legfőképpen komoly politikai szándékra van szükség, amely belátja, a kerékpározás környezetvédelmi, jóléti és gazdasági jelentőségét és támogatja a helyi-térségi kezdeményezéseket. Az anyagi támogatás mellett ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy olyan regionális szinten összehangolt fejlesztések valósuljanak meg, melyek szolgáltatási kínálatukkal, nyomvonalvezetésükkel valóban a kerékpárosok igényeit szolgálják. Jelenleg komoly veszélyt jelent, hogy továbbra sem sikerül külföldi kerékpárosokat nagyobb számban megnyerni a hazai térségeknek, valamint az, hogy egyre több magasabb igényű hazai kerékpártúrázó fog más országok tájai felé fordulni.

Salamin Géza, Bodor Ádám
(Magyar Kerékpárosklub
Turizmusfejlesztési Szekció)