kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Nyerésre áll a vegyipari lobbi?
Farkast kiáltanak*

Nemcsak az Európai Unióban, hanem azon kívül is évek óta heves viták folynak a kémiai anyagok fokozott ellenőrzését indítványozó kezdeményezésekről. A vegyipar elfogadhatatlanul magas költségeket és munkanélküliséget jósol megkérdőjelezhető hatásvizsgálataiban, a környezetvédők viszont megtakarítást, valamint az emberi egészség és a környezet állapotának javulását jövendölik.
Mindenki egyetért a vegyszerek biztonságosabb kezelésének és hatékonyabb ellenőrzésének szükségességével, de az új intézkedések pénzügyi vonzatától nemcsak a vegyipar fél, hanem úgy tűnik, a törvényhozók is.
Többéves kutatás, szakértői és politikai tárgyalás után az évezred elején megszületett az EU kémiai szabályozását korszerűsítő és keretbe foglaló törvénytervezet, a REACH. A tervezet a vegyszerek szigorú ellenőrzését és a veszélyes anyagok környezetkímélőbb anyagokkal való helyettesítését próbálja biztosítani. A szigorú tervezet alapelemeit az Európai Bizottság 2001-ben ismertette a Fehér Könyvben (az EU politikáját ismertető dokumentumban), időközben azonban a vegyipar nyomására jelentős változtatásokat hajtott végre az eredeti elképzelésen. A vegyipar képviselői arra hivatkoztak, hogy az előírások teljesítése romba döntené a kémiai anyagoktól függő iparágakat és magát Európát is. Ezért mire 2003 októberében az Európai Parlament és az Európai Tanács elé került a törvénytervezet, sajnálatos módon már csak megtépázva szerepeltek benne a környezet- és egészségvédelmi szempontból fontos elvek és intézkedések (ld. a Lélegzet előző számait!).
A Fehér Könyvben az Európai Bizottság 2,1 milliárd euróra becsülte a tervezet teljesítésének közvetlen költségét az elkövetkezendő 11 évben, melyet a vegyiparnak kell állnia. Később ugyanarra az időszakra átlag 3,6 milliárd euróra módosította a közvetlen költségeket, és 14–26 milliárd euróra a közvetett költségeket 18 évre. A Fehér Könyvben szereplő tervezet nyújtotta volna a legnagyobb védelmet a környezetnek és az embereknek, de sajnos ennek a haszonnak a becslésére nem került sor. Meg kell jegyezni, hogy Európában a munkavállalók 23 százaléka, azaz 32 millió ember érintkezik rákkeltő anyagokkal a munkahelyén. Csak a rákos megbetegedések csökkenésével 18–54 milliárd eurót takaríthatna meg a társadalom az említett időszak alatt.
Az Európai Bizottság legutóbbi hatásvizsgálata azt mutatja, hogy a vegyipart a következő 11 évben 2,3 milliárd euró, a kémiai anyagokat feldolgozó ipart 2,8–4,0 milliárd euró kiadás terheli, míg az egészségügyi haszon az elkövetkezendő 30 évre 50 milliárd euró. Mennyire rázza ez meg az ipart? A EU vegyiparának forgalma 2000-ben 417 milliárd euró volt, ennek mindössze 0,05 százaléka a REACH utolsó változatának várható költsége évente. Ez igencsak alacsony összeg a környezet és az egészség védelméért a vegyipar egyéb kiadásaihoz képest. (Összehasonlításképpen: a vegyipar energiaköltsége 1996 és 2000 között 2,6–3,4 százalékot, környezetvédelmi kiadásai 1,9–2,9 százalékot tettek ki. A szennyezett talaj kármentesítése 1990-ben csak Hollandiában 23 milliárd euróba került, ami megelőzéssel megtakarítható lett volna.)
A Világbank számításai szerint a betegségek 0,6–2,5 százalékát okozzák a vegyszerek és a kémiai szennyezés a fejlett országokban. Amennyiben a REACH képes 0,1 százalékkal csökkenteni a megbetegedések számát, az Európai Bizottság 50 milliárd euróra becsüli a társadalmi megtakarítást, ami többszörösen felülmúlja a költségeket.
Mindamellett a fent említett tanulmányok az emberi egészség javulásán túl nem számoltak az élővilág és a környezet hasznával, ami megsokszorosítja a REACH kedvező hatását.
Félrevert vészharangok
Az ipar előrejelzései többnyire véleményeken és nem tényeken alapulnak. A tények ellenőrizhetők, a vélemények pedig nehezen megfoghatók. Nézzünk néhány esetet a múltból, hogy valóban beigazolódtak-e az ipar vészjelzései.
  • A nyolcvanas évek elején szigorúbb kibocsátási határértékeket írtak elő a gépjárművekre, és az új benzines autókra katalizátort kellett felszerelni. Az ipar akkori becslése szerint a katalizátor 400–600 euróba kerül majd járművenként, a valóságban azonban idővel 30–50 euró lett. A vonatkozó direktíva eredményeképpen a kisebb, olcsóbb járműveket is korszerűbb motorral és egyéb technológiákkal látták el, ami hatékonyabbá tette az üzemanyag-felhasználást, és bizonyítottan kedvező egészségügyi és környezetvédelmi hatásokkal járt.
  • A kilencvenes évek úgynevezett európai autó-olaj programja környezetkímélőbb üzemanyagot írt elő 2000-re. Az Európai Olajipari Szövetség (European Petroleum Industry Association) 50 milliárd euró nagyságú terhet becsült amalyett az olajiparnak és az autóiparnak kellett volna megfizetnie. A Shell, az Esso, a BP és Texaco egyaránt azzal riogatott, hogy a gázolaj kéntelenítése nagy beruházásokat igényel, finomítók fognak bezárni és munkahelyek szűnnek meg. A svéd és a finn eredmények nyomán belátták, hogy 55 százalékkal túlbecsülték a költségeket. 1999-ben Angliában a legnagyobb olajtársaságok kijelentették, hogy ezentúl csak alacsony kéntartalmú üzemanyagot forgalmaznak. A finomítók sem zártak be.
  • Az 1970-ben életbe lépő Levegőtisztaság-védelmi Törvényt Amerikában 1990-ben megszigorították, és kiterjesztették addig nem szabályozott légszennyező anyagokra. Az ipar által készíttetett tanulmányok azt jósolták, hogy az előírások teljesítése évente 51–91 milliárd dollárjába kerül majd az államoknak, és legalább 20 ezer, vagy akár 4 millió munkahely is megszűnhet. 1996-ban az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) becslése szerint 22 milliárd dollárba került évente az iparnak e célok elérése. Az előrejelzésekkel ellentétben a foglalkoztatás nőtt, sőt 22 százalékkal emelkedett a személyi jövedelem a leginkább érintett ágazatokban. A Fehér Ház friss gazdasági jelentése az mutatja, hogy a szigorúbb határértékek betartása 1992 és 2002 között ötször-hétszer annyi hasznot hozott (120–193 milliárd dollárt) az egészségügyi problémák csökkenése által, mint amennyibe került (23–26 milliárd dollár). A szerzők általánosan arra a következtetésre jutottak, hogy a környezetvédelmi szabályozásból sokkal többet profitál a társadalom, mint amennyi költséggel jár az iparnak és a fogyasztóknak.
  • Eban Goodstein közgazdász professzor több régi hatásvizsgálatot áttanulmányozva minden esetben úgy találta, hogy az ipar megbízott kutatói legalább kétszer akkora költséget becsültek előzetesen az új környezetvédelmi előírások teljesítésére, mint amennyibe valójában kerültek.
A vegyipar előrejelzése a REACH-ről
A Német Iparszövetség megbízásából készített tanulmány 2,35 millió munkahely elvesztését és a német GDP 6,4 százalékos csökkenését jósolja az eredeti tervezet esetén, egy kevésbé szigorú változatot (2003. május) alapul véve pedig 1,735 millió munkahely megszűnését, valamint 4,7 százalékos GDP-visszaesést jelez előre. A Francia Vegyipari Szövetség és a francia kormány által finanszírozott kutatás szerint pedig 29–54 milliárd euróba kerül a francia iparnak a Fehér Könyvben ismertetett kötelezettségek teljesítése 10 évre, ezenkívül 670 ezer munkahely szűnne meg, és 3,2 százalékkal csökkenne évente a GDP Franciaországban. A végső tervezetet alapul véve a Francia Vegyipari Szövetség 2004. áprilisában azt jósolta, hogy a REACH 28 milliárd euró terhet ró Franciaországra az elkövetkezendő 10 évben, ami a GDP 1,6 százaléka, és 360 ezer munkavállalót kell elbocsátani. A vegyipar által készíttetett hatásvizsgálatokból persze hiányoznak az új rendszer egészségügyi és környezeti hasznai.
Az Európai Parlamenten a sor
A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy gyakori a környezetvédelmi szabályozás költségeinek túlbecsülése, mivel nem veszik számításba, hogy innovációval az ipar jelentősen csökkenteni tudja ezeket a költségeket. A túlbecsülés nemcsak az ipari szervezetekre jellemző, akik eredendően minden új szabályozást megpróbálnak keresztülhúzni, hanem a törvényhozókra, illetve a környezetvédelemmel foglalkozó közgazdászokra is. (Egy 25 környezetvédelmi szabályozás hatását ismertető tanulmány megállapította, hogy a törvényhozók 12 esetben becsülték túl a terheket, és csak két esetben számoltak alacsonyabb költségekkel.)
Mindezek alapján ez a jelentés is megerősíti a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet 1999-ben közzétett következtetését, amely szerint az EU-nak kétségekkel kell fogadnia az ipar által előjelzett hatásokat, költségeket. Hozzá kell tenni, hogy az új szabályozásokról alkotott vélemények általában megoszlanak az iparon belül. A piacvezetők eleinte ellene vannak minden változásnak, amely veszélyeztetheti az elfoglalt helyüket, de az innovatív, dinamikus vállalatok gyakran örömmel fogadják az új törvényeket, ami nagyobb piaci részesedést hozhat számukra. Most az Európai Parlamenten és az Európai Tanácson a sor, hogy javítsanak a REACH-en, és olyan törvény szülessen, ami ténylegesen védi az emberiséget és a környezetet.
*A cikk a WWF „Cry wolf – predicted costs by industry in the face of new regulations” (Farkast kiáltanak – az ipar által előrejelzett költségek az új szabályozások tükrében) című, nemrég megjelent tanulmánya alapján készült (www.panda.org/downloads/europe/crywolf0404b.pdf).

Tanyi Anita


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.